Már régóta álmodom arról, hogy ugyanolyan bögrém legyen, mint gyerekkoromban volt. Ez egy Zsolnay ibolyás, hasas bögre. Régóta beszélgetünk a kollégákkal arról, hogy szinte mindegyikünknek vannak olyan tárgyi emlékei, melyekre vágyunk, hogy ugyanolyan ismét legyen, ha az már nem is ugyanaz, mint amelyik annak idején a miénk volt. Így vagyok én az ibolyás bögrével, évek óta azért megyek be régiségkereskedésekbe, hogy egy ibolyás Zsolnay bögrém legyen. Kollégám azt mondta, hogy először vegyünk egy olyat, ami majdnem olyan - mert hogy ebből a formából folyamatosan lehet vásárolni -, aztán, ha megvan a forma, ez vonzani fog egy ugyanolyan formájú ibolyás bögrét. Nem hittem a babonában, mégis elgondolkodtam és az utamba eső első hasas bögrét megvettem. Valójában egy szép virágos Drasche gyártmányú bögre a háború előttről. A Drasche csészékről tudni lehet, hogy a gyár a Zsolnay konkurenciája volt Magyarországon a háztartási porcelán tömegcikkek gyártásában. Én a Zsolnay ibolyás csészére vágytam, és mégis Drasche virágos bögrét vettem. Aztán érdekes módon, a vásárlás után két nappal megláttam a vágyott ibolyás bögrét az egyik On-Line piactéren, rögtön jelentkeztem is a licitálásra, és nagyon izgultam a licitálás egész ideje alatt, míg tegnap este el nem jött a zárás pillanata, pulzusom az egekben, valószínűleg a vérnyomásom is ott. A kedves olvasó gondolom most azt hiszi, hogy meg is nyertem a licitet!?

Tévednek, a csészére hiába licitáltam, az utolsó 10 másodpercben más leütötte a nálam 200 Ft-al magasabb összeggel. Így ugyan nem lett ibolyás bögrém, de legalább megmaradt 3200Ft-om. Azért érdekes, a piacot figyelve, ez egy irreálisan magas ár egy egyszerű ibolyás bögréért, így ha a bögrét nem is kaphattam meg, legalább az vigasztal, hogy majd legközelebb lesz másik. Alább, pedig, hogy miért is akarok egy ilyen ibolyás bögrét, következzen egy szép vers más tollából.

Nagy Bandó András