Szombat délutáni rendszeres programom volt a terézvárosi bolhapiac meglátogatása a Dessewffy és Bajcsy utca sarkán. Októberben megszűnt, de az utolsó napján volt szerencsém több kis apróság megvásárlására. Itt bukkantam egy rajzfüzet két oldalára. Mindkettő oldalon kettő eredeti ceruzarajz. Nem dedikált, csak úgy ceruzával gondosan megrajzolt fantáziaképek. Az egyik épp egy vízimalmot ábrázolt, így elkezdett érdekelni. Mindig is szerettem volna egy valódi vízimalomhoz jutni. Ez rajznak valódi ugyan, de ha a rajz szerint megépítenénk, nem lehetne munkára fogni. A második világháború előtt rajzolták, azt biztosan lehet tudni. Nem rendelkeztek a rajzok művészi értékkel sem, inkább egy amatőr rajzoló kedves kis rajzai.
Különösebb tervem nem volt a rajzokkal, inkább csak emlékbe hoztam el. Itthon aztán késztetést éreztem arra, hogy találjak a vízimalmomnak olyan helyet, ahol mindig láthatom. Vettem hozzá egy olcsó négyzetes keretet, melynek keretétet cseresznye színűre pácoltam. Egy zöld márványos kartonlap maradékom is akadt passzpartúnak. Az egyik hétvégén aztán a vízimalmom bekeretezve az íróasztalom fölé került. Jól megvan a kukázott szecessziós ablakom és a számítógépem között.
