Minden új év fordulóján elgondolkodom azon, hogy mi volt a legszebb, és legjobb az elmúlt évben, ami történt velem. A mostani asztallap - ami szerintem a 2013-as év legjobban sikerült újrahasznosítása -, érdemli meg szerintem azt, hogy az újév első bejegyzése legyen. Az egykori varrógép feleségem dédszüleinek hagyatéka, szinte menthetetlen állapotban került hozzánk. Egykori állapotáról itt olvashattok: http://multmento.blog.hu/2010/03/29/singer_varrogep_lelet_a_szuterenbol. Amennyiben pénzem, és időm lett volna, már régóta egy csinos kis piperesarokként kellene működnie. Se pénzem, se időm nem volt, hogy érdemben foglalkozzak a témával, így a 2010.ben lefényképezett ideiglenes állapot - a fenyőfa asztallappal -, maradt. Feleségem így is szerette, és látogatónknak mutatta, hogy milyen pipere sarka van, vagy száz éves bútorokkal. Az asztal lába valóban több is, mint száz éves, de az Ikeás lapja miatt én nem szívesen dicsekedtem.
Most már végre a tönkrement eredeti varrógép asztallapot újíttattam fel saját elképzelés szerint. Az asztal lapja diófa furnért kapott, mint újkorában lehetett. Az eredeti sormintákat és centit lehagyattam róla, mert nem akartam, hogy elszálljanak az árak, az és különben sem érvényesülne a sok kence és szépítőszer alatt. A varrógép olajteknőjét ellenben megtartottam, mert úgy gondolom, ez hozzátartozik az asztallap múltjához. Az olajteknő szövetbélést kapott, és most ékszertartóként funkcionál. Az egykori varrógép test helyén most egy üvegajtócska van. 2013 év legsikeresebb felújításának tartom. Végre együtt feleségem piperesarka, úgy ahogy én azt elképzeltem.
