Ezt sem gondoltam volna, hogy a budapesti bolhapiacon találom meg az ifjúkori gondolkodóhelyemről készített képet. Mégis megesett, hogy a kettőszázforintos képek között egyszer csak egy ismerős képet vettem a kezembe. Ez a kép nem más, mint a kökönyösi hegyoldal lépcsősoráról készült komlói panorámakép csillével. Sokszor álltam én meg - nem azért, mert elfáradtam -, a lépcsősoron, hogy visszatekintsek a városra. Tudtam, hogy vannak szebb városok is, de akkor ez a panoráma volt a legszebb. A képen látszik dédnagymamámék toronyháza, mellette gimnáziumi szerelmem toronyháza. Jól látszik a komlói víztorony, amit a mi dávidföldi házunk tetejéről is lehetett látni. A legfőbb látnivaló, hogy a képbe bejön egy csille, mely Anna aknáról szállít épp szenet a szénosztályozóba. Ilyen képi kompozíciót csak az én gondolkodó helyemről lehetett készíteni. Általános iskolában emlékezetből le is festettem ezt a látványt. A festményem már rég nincs meg, de ez a kompozíció, és ez a látkép sokszor jön elő ma is álmomban. Ha lemegyek alfába, akkor mindig erről a helyről indulok felfedező utakra. A múlt évben Komlón jártam. Elmentem gondolkodó helyemre, de már semmi sem olyan, mint akkor volt. A kötélpályát lebontották, az egész városkép mást mutat. Nem is csináltam panorámaképet.
Erre 2014-ben a PECSA bolhapiacán kezembe veszem ifjúkori gondolkodóhelyemről készült fotót. Agfa papírra készült, a hátán levő felirat szerint 1976-ben. Én még csak alkudni sem alkudtam, mint a piacon szokás. Az eladónak adtam a kettőszázforintost, és boldogan jöttem a szerzeményemmel haza.
