A Hermina úti iskola épületét még nem is mutattam meg. Úgy gondolom, hogy homlokzatára Zsolnay épületkerámia is jutott, bár a szakirodalomban nem találtam nyomát. Ha nincs is rajta Zsolnay érdemes megtekinteni a gyönyörű igényesen megépített szecessziós iskolát. Az iskoláról:
„A szecessziós épület Baumgartner Sándor tervei alapján készült, s nagyon jól felszerelt, modern iskola volt. Park, sportpálya, tornaterem, könyvtár, pihenők, korszerű laboratóriumok, praktikus berendezésű tantermek álltak a hallgatók rendelkezésére.
Ebben az időben az iskolának 3 tagozata volt: a polgári iskolai tanítónőképző, a gyakorló felsőbb leányiskola és az 1906-ban megalakult Apponyi Kollégium. Olyan kiemelkedő egyetemi és tudományos munkát végző tanárok oktattak itt, mint Cholnoky Jenő földrajztudós, Entz Géza, Horger Antal nyelvész, Bartoinek Géza fizikus, az Eötvös Kollégium szervezője és Gombocz Endre.” Forrás: http://www.varosligeti-altisk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=63&lang=hu
A bejárat fölötti baglyos kerámiadomborművek érdekesek, máshol nem láttam ilyen földgömbön álló kompozícióban. Az iskola egykori híres tanulói közül a honlapjuk három hölgynek a rövid életrajzát ismerteti. A szeptember elsején bemutatott építőipari iskolába nagyrészt fiúk járnak, én meg kiegyensúlyozott médiaszolgáltatásra törekszem, így ma olvassatok egy kicsit az iskolába hajdan járt három leánytanulóról. Forrás: http://www.varosligeti-altisk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=48&Itemid=63&lang=hu
ISKOLÁNK HÍRES TANULÓI
100 év alatt az iskola tanulói közül sokan váltak híressé tehetségük, munkájuk vagy éppen nevük révén. Innen ismerhetjük Arany János unokájának, Széll Piroskának a nevét, vagy a híres író, Benedek Elek két lányáét, Benedek Máriáét és Benedek Flóráét. A továbbiakban három olyan híres nőalak rövid portréját szeretnénk bemutatni, akik szintén ebbe az iskolába jártak és nevük összeforrt az irodalomtörténettel.
BONCZA BERTA (CSINSZKA) ADY ENDRE FELESÉGE
1895. június 6-án született Csucsán. Apja Boncza Miklós képviselő, egy belügyminisztériumi lap fõszerkesztője volt. Anyja belehalt a szülésbe. Bertát nagyanyja nevelte. 1904-ben íratták be iskolánkba, később Lausanneba, Svájcba küldték egy híres leányiskolába.
A fiatal lány mindig is különleges akart lenni. Verseket írt, érdekelték a művészetek. A versek útján ismerkedett meg későbbi férjével, Ady Endrével. Leveleket írt neki a kollégiumból, de eleinte nem kapott választ. A költő csak később válaszolt és levelezésbe kezdett a lánnyal. Berta meghívta magukhoz Csucsára. Bár mind Adynak, mind Bertának volt eljegyzettje, mindketten elhagyták azokat.
Be kell vallani, a házasság nem igazi szerelemből született, legalábbis Berta részéről nem. Sokkal jobban tetszett neki az Ady Endréné név. Bár Berta szülei sokáig ellenezték, az első világháborút követően 1915-ben összeházasodtak. Sőt, apja azt mondta, addig nem adja áldását lánya házasságára, amíg két évig nem élt együtt Adyval és így bizonyította hűségét. Az apai áldásra azonban nem kerülhetett sor, mivel a házasságot követő másfél év elteltével meghalt.
Feleségét Ady Csinszkának hívja, amelyet a tréfás Csacsinszka névből formált át. Csucsára költöztek, ott volt ugyanis Csinszka birtoka. 1919-ben bekövetkezett haláláig ápolta a nagybeteg férjét. Ady költészete itt pihent meg kissé, Csinszkához írta szerelmi verseinek jó részét.
Miután Ady meghalt, Csinszka egy évre rá újból férjhez ment, Márffy Ödön festőművészhez. Előtte hatalmas pereskedések folytak Csinszka és Ady szülei között a szerzői jogokról. Csinszka végig támogatta anyagilag férje szüleit, miután Ady meghalt. Itt már õ is súlyos betegséggel küzdött, ugyanis váratlanul kitört rajta a skizofrénia, ami egyre inkább elhatalmasodott rajta. Egy ízben betört férje egyik kiállításának megnyitójára, ahol hatalmas botrányt rendezett. 1934-ben, 39 évesen halt meg Budapesten.
Egész élete alatt érzékeny volt, talán túlságosan is. Szerette magát szerepekben tudni, azokat játszani. Ilyenek voltak férjei mellett betöltött szerepei is. Ugyanakkor azonban õ volt a múzsája egyik legnagyobb költőnknek és műveltségét sok korabeli nő irigyelhette volna. Halálával egy fontos embert vesztett el Magyarország.
Forrásmű: Robotos Imre: Az igazi Csinszka Magvető, 1975
KAFFKA MARGIT
Mindmáig õ a legnagyobb magyar író költő asszony. A Nyugat nagy nemzedékének első vonulatába tartozik, legjobb regényei a lélektani epika nagyszerű hazai példái.
Apja polgári értelmiségi család sarja, anyja ősnemesi família leánya, együtt örökli a régi világ és a liberalizmus, a polgári forradalmak hagyományát. Így előbb tanítónői oklevelet szerzett, majd továbbtanult, és polgári iskolai tanárnő lett.
Huszonkét éves korától kezdve csaknem élete végéig gyakorló tanár volt, férjhezmenetelekor sem hagyta abba a dolgozó nő életét, szeretett tanítani, néhány színvonalas tankönyvet is írt.
Ifjúkorától kezdve foglalkozott versekkel. Élményei lázongóvá teszik, és a költészetben is keresi az útját. A hagyományossal szakítást kezdetben, a századfordulón Kiss Józsefben, Heltai Jenőben, Makai Emilben találja meg. Hamarosan sikerül is az irodalmi központ közelébe kerülnie.
A Nyugat megindulásakor túllép korábbi éveinek hatásain, lenyűgözi Ady költői nagysága, de elragadja az egész költői nemzedék impresszionista dekadens nagyvilági hangja is. Lelkesen lép közéjük, és lelkesen fogadják: a Nyugat első számától egészen korai haláláig a nagy folyóirat munkatársa.
Költészete, amelyben sajátosan találkozik a hétköznapi apróságok meghitt megragadása a szecesszió stílromantikájával. 1911-re készül el legnagyobb műve: a Színek és évek, egy gazdag lelki életű, de körülményei folytán minduntalan megalkuvásra kényszerülő asszony története. A következő nagy mű, a Mária évei, az iskolában eltöltött éveken alapszik. Közben novellák és kisregények egész sorát írja.
A háború kitörése felháborítja. A költőnő előbb csak kétségbeesett, majd pacifista versekkel válaszol. Érdekes, hogy ez időben tér vissza a szabad versektől a rímes versekhez, holott ez időben a szabad versnek még forradalmi íze volt. S ami ennél fontosabb: elbeszélő prózája egyre inkább kifejezetten társadalmi témák felé fordul. Ekkor írja utolsó regényét, a Hangyabolyt, amely egy apácaiskola zárt körében mutatja meg mesteri módon a társadalmi kapcsolatokat (1917).
MÓRICZ VIRÁG
Író, Móricz Zsigmond leánya. Művészettörténetet tanult a bécsi, berlini, budapesti egyetemen. Egy ideig a Nyugat titkára, majd film segédrendező, később Móricz Zsigmond titkára, atyja halála után pedig irodalmi hagyatékának gondozója volt. A Nyugat 1936-os novellapályázatán díjat nyert Bukaresti éjszaka című novellájával. Napilapokban, folyóiratokban gyakran jelennek meg írásai.
Első nagyobb terjedelmű műve, az Apám regénye /1953/ jelentős forrástanulmány Móricz Zsigmond életéhez. Egyéb művei, pl.: Rosta /1955/; Pókháló /1958/; Kaland /1963/.
