Régi adósságom, hogy bemutassam Kosztolányi Dezső emléktábláját az üllői úton.
Kosztolányi Dezső:
Üllői-úti fák
Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.
Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.
Kosztolányi Dezső Összegyűjtött Versei
Révai Budapest 1940 27.o.
Forrás: http://mek.oszk.hu/kiallitas/lenard/irasok/seta/sxc.html
Ezen az utolsó képen megmutatom, hogy most mit látna, ha kilépne egykori lakóházának ajtaján.
Ez van most az üllői úti fák .... helyett.
Az épületről részletesebben itt olvashattok: http://www.szecessziosmagazin.com/magazin6/spiegelfrigyesulloiut21.php