Ősszel a legszebb és legfinomabb gyümölcsök mindig a fák koronájának legnehezebben elérhető helyén vannak. Legutóbb is a kedvenc Alexander körtefán elérhetetlen magasságokban voltak az egészséges körték. Én feleségem kedvében akartam járni, így aztán elő is kerestem nagyapjának a körteszedőjét a padláson. Elég nagy baja volt, mert az egerek a körteszedő zsákját rongyosra rágták az elmúlt legalább fél tucat évtized alatt. A megtalálás napján egy uzsonnás zacskót applikáltam a szakadt zsák helyére, de épphogy 10-15 körtét tudtam vele szedni.

A körteszedőt aztán magammal hoztam Budapestre. Itthon szerencsére a régi rövidnadrággá alakított farmernadrág szárát annak idején nem dobtam ki. Nem tartott sokáig zsákot varrni belőle.

A zsák szájába koax kábelt húztam, pont akkorát, hogy a körteszedő koronájába férjen. A körteszedő koronáját a garázskapum festéséből maradt zölddel kentem le.

Aztán a nadrágszárból varrt farmerzsákot rézdróttal rögzítettem a fém koronához. Ezzel aztán megkoronáztam a farmernadrágom szárát. A következő hétvégén a telken ezt a körteszedőt egy mogyoróvessző végére húztam. A napot azzal koronáztam meg, hogy a legszebb körtéket és almákat is leszedtem. Ez igazi férfimunka volt.