A Bulcsú és a Tüzér utca sarka egy nagy-nagy bérház. Itt kezdődik a külső Lipótváros negyede, mely meg is látszik az épületen. A Lehel térig inkább bérpalotáknak nevezik a házakat, ez meg már inkább bérkaszárnya. Nem mondanám azért csúnyának, a fényképezésekor a derűs őszi napon szépnek láttam ezt a nagy házat.
A ház Bulcsú utcai oldalán Kassák Lajos emléktábla. Meg kell mondanom kevés ismeretem volt eddig Kassákról, de ehhez a poszthoz anyagot gyűjtve rájöttem, hogy az emlékmúzeumát mindenképpen meg fogom látogatni, és olvasni is fogok tőle.
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) író, költő, műfordító, képzőművész.
Autodidakta költő és képzőművész volt.
Kassák István gyógyszertári laboráns és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki Érsekújváron. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen gimnáziumi tanulmányait félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett. Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben hazatoloncolták.
A műveltség- és helyesírásbeli hiányosságok ellenére szívósan küzdött a megjelenésért. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben (Életsiratás). Ekkor már túl volt élete meghatározó élményén, az 1909-ben kezdődött gyalogtúrán, mely Párizsba vitte – ennek az útnak az eseményeit, az út során szerzett benyomásait is feldolgozta az Egy ember élete című többkötetes önéletrajzi művében (1927–1935). 1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, melyet egy év múltán háborúellenessége miatt betiltottak.
A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Saját magát, világképét, de még művészetét is ezzel a két szóval jellemezte: a szocialista ember. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott jelentette meg a Ma című folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927-1938) címmel szerkesztette továbbra is független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait.
Az Egy ember élete című nagyszabású önéletírása a Nyugat folyóirat hasábjain jelent meg először folytatásokban 1924 és 1933 között. Könyvalakban történt publikálása után perbe fogták az 1918-19-es részek miatt. (1945 után viszont új kiadásban már meg sem jelenhetett a mű utolsó nagy fejezete, mely éles bírálattal szólt a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáról.) 1935-től rendszeresen írt a Népszavába és a Szocializmusba is. 1945-ben Fodor Józseffel együtt szerkesztette az Új Időket. 1947-1948 közt az Alkotás című lapnak is szerkesztője volt. Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de teljesen független Kortárs c. folyóiratot szerkesztette, 1949-ig, amikor betiltották. 1946-ban belépett a Libertas szabadkőműves páholyba, amelyből elfoglaltságai miatt 1948-ban kilépett. 1947-től újra bekapcsolódott a pártéletbe, az SZDP Művészeti Bizottsága elnöke lett. 1948 januárjától országgyűlési képviselő volt, Kelemen Gyula megüresedett helyébe lépett. 1948-ban átigazolták az MDP-be, de 1949-től művei már nem jelenhettek meg. 1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. Ettől kezdve évekig nem publikálhatott, Szénaboglya c. önéletrajzi jegyzeteit halála után adták ki.
Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a "tűrt", képzőművészként gyakorlatilag a "tiltott" kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába nem engedték ki saját kiállítására. 1958-tól a párizsi Magyar Műhely c. kiadvány fiatal emigráns szerkesztői (Albert Pál, Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Papp Tibor) Kassák munkásságát állították lapjuk és saját munkásságuk középpontjába. Róla elnevezett díjat is kiadtak, külföldi és hazai avantgárd költőket és képzőművészeket kitüntetve. Kassák Lajos-díjat kapott - többek között - Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szkárosi Endre, Petőcz András. (Természetesen a Magyar Műhely meghívására sem utazhatott külföldre.) Újabb, kis példányszámban kiadott verseskötetei: Mesterek köszöntése (1965); Üljük körül az asztalt (1968). A hatvanas években nyugat-európai bemutatásában és sikereiben a Galerie Denise René-nek és Victor Vasarelynek volt szerepe. A hetvenes években Svájcban a Galerie von Bartha és László Károly népszerűsítették, utóbbi könyvet is írt róla.
Kassák Lajos a nőkkel való viszonyát sajátosan élte meg: egyetlen gyermekét (a kisleány korán meghalt) soha nem látta, a gyermek anyjával a szülés után megszakította a kapcsolatot. Első feleségét, a nála két évvel idősebb Simon Jolánt (Simon András és Hazafi Margit leányát), még 1908-ban, 21 évesen ismerte meg, azonban csak húsz évvel később vette nőül, 1928. május 4-én Budapesten.[3] Budapesti munka és elismerés nélkül töltött évei alatt Simon tartotta el, szerény keresetéből támogatva a költő folyóiratainak kiadását. 1938-ban Simon Jolán öngyilkosságot követett el – a tragédiában nem kevés szerepe volt Kassák zilált szerelmi életének, más nőkhöz írt költeményeinek. Kassák második felesége Kárpáti (Karpeles) Klára, akivel 1946-ban kötött házasságot. A nála 27 évvel fiatalabb feleségétől később elhidegült, ám Kárpáti Klára mindvégig kitartott mellette – a költő halála után az emlékéhez sem maradt hűtlen.
Kassák nevéhez több izmus is köthető (melyekről a halála után, 1972-ben megjelent, Az izmusok története című művében is ír), összefoglalva azonban a hazai avantgárd vezéralakjának tekinthetjük. A konstruktivizmus, melynek hazai korszaka épp a Ma bécsi korszakával veszi kezdetét, a természet rendezetlenségével szemben az emberi kultúra szervezőerejét hirdeti. Világképe szerint a célszerűség és a társadalmi hasznosság jegyében kell átformálni embert, s világot egyaránt annak érdekében, hogy a szociális igazságosság megvalósuljon. Kassák konstruktivista kiáltványai: Képarchitektúra (1922), Vissza a kaptafához (1923), A konstruktivizmusról (1922).
Az aktivizmussal jellemzően a német expresszionisták balszárnyának és Kassáknak a törekvéseit jelölik. Kifejezetten elkötelezett baloldaliság érhető tetten a kassáki aktivizmus irányzatában, melynek célja az önmagát és a világot alakítani képes ember megvalósítása. Így például az aktivista költemények munkás-szavalókórusokban hangzanak el, a versek felépítésében is érzékelhető, hogy ezzel a sajátos előadási formával kívánják majd megszólaltatni a költeményeket. Az aktivizmus másik megjelenési formája a korabeli plakátokon látható. Kassák számos folyóirata is az aktivizmus egy-egy lenyomata.
Kassák Lajos írói és képzőművészeti életműve rendkívül jelentős, munkássága az egész magyar avantgárd legnagyobb teljesítménye, aminek oka, hogy saját tevékenységét is nagyon szigorú mércével mérte. A művészet bármelyik terén, rendkívül gyors fejlődésen ment keresztül. Igazi maximalista volt. Korán felismerte a művészet önelvűségét. Úgy gondolta, hogy a művészet (műalkotás), nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak, nem tükörnek kell lennie, hanem önálló tevékenységnek. A kor, amelyben élt, egybeesett a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. Kassák ezzel egyidőben akarta végrehajtani a művészet forradalmát is. Demokratikus művészeteszményt vallott, nemzetközi költői nyelv kialakítására törekedett. Ez a törekvése sikeresen találkozott az 1910-es években kibontakozó forradalmian új stílusirányzatokkal, melyekkel külföldi utazásai során ismerkedett meg. Erre az időszakra esett az avantgárd, expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus kialakulása. A magyar művészetben nincs még egy olyan alkotó, akinek munkássága annyira elválaszthatatlan lenne ezektől a mozgalmaktól, mint Kassáké.
Kassák, a magyar avantgárd mozgalom vezére egy alkalommal járt a német fővárosban: 1922 novemberében. Berlin avantgárd irodalmi, művészeti csoportosulásaival azonban már sokkal korábban kiépített kapcsolatokat. Folyóiratait, az 1915-ben Budapesten megindított a Tettet, majd ennek betiltása után az az 1916-tól kiadott Mát szoros szálak fűzték a berlini Die Aktionhoz és a Der Sturmhoz. 1921 áprilisától, amint a német fővárosban élő Moholy-Nagy László a Ma németországi képviselője lett, Kassákék berlini kapcsolatai tovább erősödtek. A szintén Berlinben tartózkodó Kállai Ernő rendszeresen beszámolókat írt a Ma részére a német fővárosban látható új tárlatokról, Moholy-Nagy pedig képzőművészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassákékat. Kassák Lajos 1922. november 11-ei berlini útját Moholy-Nagy László festő és Kállai Ernő művészeti író készítette elő. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kass%C3%A1k_Lajos
Ajánlom olvasásra Ceizel Endre róla írt tanulmányát, mely rendhagyó életrajz és orvosi elemzés is egyben. Kassák Lajos családfájának és betegségeinek értékelése: http://home.hu.inter.net/kortars/0111/czeizel.htm
