Januárban történt, hogy ismét INDEX2 címlapra került az egyik bejegyzésem. Néhány nap múlva aztán egy levelet kaptam, benne egy meghívást: „Kedves Múltmentő! Örömmel olvastam a blogbejegyzését a szállodánkról:-). Szeretném meghívni egy kávéra a hotelba, ha ideje engedi, és szívesen megmutatom belülről is az épületet illetve szeretném kiegészíteni a ház történetét: Gidófalvy Lajos épülettel kapcsolatos hőstettével vagy a kommunizmus alatti funkciójával az épületnek. Szálloda igazgató”
Öt éve, hogy elindítottam a blogom. Már többször kerültem INDEX címlapra, de még egyetlen írásomért sem kaptam semmiféle jutalmat. Erre jött egy elismerő levél, és egy meghívás. Ráadásul szálloda bemutatót és is kapok a kávé mellé. Ezt nem tudtam kihagyni.
Az egyik szerda délután aztán a munkahelyemről korábban jöttem el, és ismét elmentem a Hajós Alfréd tervezte Andrássy úti szállodába. A kávé is jó volt, de engem leginkább a szállodáról szóló történetek érdekeltek. A ház előzményei még 1880-ra nyúlnak vissza, amikor Fochs Antal a Holló utcai után felépíttette az Andrássy út - Munkácsy utca sarkán a második árvaházat zsidó fiúk számára. Fochs Antal volt egyébként a siketnéma intézet létrehozója is. Ez az épület valószínűleg hamarosan már kicsinek bizonyult az árva gyerekek elhelyezésére, ezért az Izraelita Egyház egy új emeletes ház felépítését határozta el, a régi helyén: a Munkácsy Mihály Szálloda - bérház tervei 1937-es keltezésűek, Hajós Alfréd elképzelései alapján. Az építész 42, egyenként 21-25 nm alapterületű, fürdőszobás, WC-s lakószobát tervezett a gyerekek és nevelőik számára. Hajós Alfréd keze nyomát az épület sarkán elhelyezett kerámia lap is őrzi. Sport- és építészeti sikereinek köszönhette, hogy a második világháború zsidóüldözéseit megúszta. Túl ismert és túl sikeres volt ahhoz, hogy elhurcolhassák. Ugyanakkor családja, ismerősei közül sokan vesztek oda. A kommunizmus évei alatt is dolgozhatott még - igaz, ekkor saját építészirodáról már szó sem lehetett. Az ötvenes években a Mezőgazdasági Tervező Irodában dolgozott. Utolsó műve a kelenföldi hőerőmű művelődési otthona volt 1955-ben.
Minden év decemberében Gidófalvy Lajos emléktábláját koszorúzzák meg. Megtudtam, hogy évről évre egyre kevesebben maradnak azok, akik ebben az épületben vészelték át a második világháborút. A házban történtekről az alábbi cikkrészlet mutatja meg mi történt itt hetven évvel ezelőtt: „1944. december 24-én délelőtt 10:30 körül egy 15-20 főből álló nyilas alakulat jelent meg a Munkácsy Mihály utca 5-7 szám alatti zsidó árvaházban. A gyermekeket, gondozóikat és az intézetben lévő betegeket az udvarra parancsolták. Itt kifosztották őket, majd néhány nyilas átkutatta az épületet, ahol rátaláltak egy három és egy másfél éves gyermekre, egy harminc év körüli gondozóra és két idős ápoltra. Mind az ötüket helyben kivégezték. Ezután az udvaron felsorakozott csoportot útnak indították. Egy 15 éves sánta fiú nem tudott lépést tartani a menettel, őt agyonlőtték.
A közeli Benczúr utcában a Gidófalvy Lajos főhadnagy vezetése alatt álló XIII/1. kisegítő karhatalmi század egy alakulata állomásozott. Ez a KISKA-század a gyér antináci fegyveres ellenállás egyik központja volt, tagjai több német- és nyilasellenes akciót hajtottak végre. Az árvaházat ért támadás hírére a helyszínre siettek, de nem tudták megakadályozni a zsidók elhurcolását. Röviddel a menet elindulása után megjelent Hans Weyermann, a Nemzetközi Vöröskereszt egyik vezetője és Kiss István, a szervezett alkalmazottja is. Kiss visszaemlékezése szerint „borzalmas látvány tárult szemünk elé. Az egyik fotelben pl. két gyermek ült összeölelkezve még a halálban is. Rátaláltunk egy befalazott szobára, mely mindenféle bútorral el volt torlaszolva. A bemenekülő embereket sikerült a támadás után sértetlenül kiszabadítani.” Kiss nem tudhatta, hogy a kivégzett gyermekek nem egymást tartották, a valóság még ennél is kegyetlenebb volt. Miután a nyilasok megölték a három éves Lőhr Endre Tibort, agyonlőtték a másfél éves Vámos Ivánt is, és a vérző fiúcskát a kis Endre holttestéhez vágták.
Az árvaházból elhurcolt gyerekeket előbb a Radetzky laktanyába (Bem tér 3.), majd a nagy gettóba vitték. A Zsidó Tanács a Kazinczy utca 10. számú házban szállásolta el őket. Innen a kisegítő karhatalmisták és Vöröskereszt képviselői hamisított dokumentumokkal legtöbbjüket visszavitték a gyermekotthonba. Forrás:
http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_maps&view=map&event_id=675&tmpl=itr&Itemid=195
„Az épület 1963-ban kisebb átalakításon ment keresztül, ekkor emelték a harmadik szintet (Kerekes István tervei szerint), új erkély mellvédeket szereltek fel, ill. megváltoztatták a bejárati rész külsejét, a franciaerkélyek helyett a kor ízlésének jobban megfelelve, szinte teljesen beüvegezve azt. Ezzel párhuzamosan az épületen belül is apróbb módosításokat végeztek, lecserélték a belső berendezéseket. A vendégszobák egyébként ma is nagyjából ugyanazt a képet nyújthatják, mint az első időkben, azok elrendezésén nemigen változtattak. A nagyobb szobák a három utcára is nyíló, tökéletesen tengelyszimmetrikus épület szélein vannak, erősen kiugró félhenger alakú zárt erkélyek falai mögött. Ezen záróelemek között végig erkélysor húzódik, de erkélyek nyílnak az Andrássy útra és a Délibáb utcára is. A nagyjából nyújtott téglalap alakú épület bejárata a Munkácsy M. utcáról nyílik, körben keskeny előkert övezi, udvara azonban nyilván a hely kiemeltségéből következő nagyarányú beépítettség miatt, rendkívül kicsi, inkább csak hátsó aszfaltsávnak nevezhető.” Források:
http://www.budapestem.hu/budapest/epulet_tortenet/munkacsy_mihaly_utca_5_7/
http://hg.hu/cikkek/varos/10640-olimpikon-es-epitesz-55-eve-hunyt-el-hajos-alfred
A rendszerváltásig külügyi szállóként funkcionált. A szocializmus alatt sok állami és politikai vezető megfordult az épületben. Az éttermét, és a berendezését nagyon dicsérték. Az épületben a márvány lépcsőkön kívül más eredeti berendezési tárgy nem maradt, ezt magam is megtapasztaltam.
