Érdekes, hogy már 35 éve történt, mégis úgy emlékszem, mintha nemrég lett volna az első találkozásunk. Én, mint elsőéves „zöldfülű” kollégista jelentkeztem a kollégium kulturális bizottságába. Zoli, mint az újonnan kialakítandó kollégiumi klubhelyiség megálmodója tartott előadást a leendő klubról. Lelkesen beszélt arról, hogy minden részletre kiterjedően megtervezte a klub felújítását. A leendő berendezésből egy teáskanalat példaként körbe is adott, melyről megtudtuk, hogy hosszas keresés és utánajárás eredménye volt, míg megtalálta a klubhoz illő és költségben is megengedhető kiskanalat. A kiskanálhoz aztán még nagyon sok más berendezési tárgy, és a felújításhoz sok önként vállalt munka kellett. A klub felújítás, berendezésben már én is besegítettem, e közös munka alatt lettünk barátok.

Zoli volt a legérettebb, aki határozottan tudta, hogy mit akar. Ő volt, aki az egyetemi évek alatt már családot alapított, mert mint mondta még fiatalon akar apa lenni. Az építészmérnökséget tartotta elérendő hivatásnak, ezért még iskolát is váltott, hogy az építész oklevelet Magyarország legjobb egyetemén kapja meg. Végzés utáni is – ha találkoztunk — örömmel beszélt önálló tervezői tevékenységéről.

Egy következő találkozáskor már látszott, hogy csak a tanult szakmából nem tudott megélni. Nem adta fel, és egy változó korban új szakmát tanult az ötvösséget. Egy eldugott, sötét kis műhelyben kényszerült arra, hogy új választott szakmájának éllovasa legyen. Az ötvösök fiatalon kezdik, és sokat tanulnak, tapasztalnak mire sokak megbecsülését kiváltó egyedi, csak a mesterre jellemző ékszereket alkotnak. 

Műhelyében általában késő estig dolgozott, többször látogattam meg munkámból hazafele menet. Büszke volt saját tervezésű ékszerész üllőjére, melyhez foghatót más műhelyben én sem láttam. Az általa alkotott tárgyak hosszas tervezés és elemzés után kerültek legyártásra. Mint mondta, egyes ékszereken a nyers forma után még 50-60 órát kellett a kalapáccsal, reszelővel, és egyéb speciális szerszámokkal dolgozni, hogy a megálmodott formájuk és mintájuk meglegyen.

Úgy gondolta, hogy még rengeteg ékszertervet kell megvalósítania. Az utolsó otthon töltött este még általa megálmodott ékszerek viaszmodelljein dolgozott. Érdekes technikája volt ezeknél az ékszereknél, krumpli héjakat szárított és azokat alakította tovább viasszal, hogy a tökéletes formájuk legyen.

Évekkel ezelőtt, még arról álmodozott, hogy egy napfényes műhelyben alkothasson. Azt kívánta, hogy elől legyen a műhely és az üzlet, hátsó részen a lakása, hogy ne kelljen sokat utazással töltenie. Szomszédságába más kétkezi mesterembereket kívánt, olyanokat, akikkel még a mesterségek ünnepén dolgoztak együtt.  Most gondolom, a túlsó parton már serényen rendezi be a napfényes ötvösműhelyét, több híres ötvös biztosan szívesen fogadja szomszédjának. 

Képek ékszereiről

Ennek az antik gyufatartónak a restaurálásában segítettet Zoli.