A kalaznói kirándulás alatt, amíg a csoport szakmai ügyeket tárgyalt, én elindultam felfedezni a falu legelőkelőbbnek látszó régi házát. Az ablakai szecessziós díszítésűek, és az egyetlen melynek az utcafrontról van a tényleges bejárata. Megtudtam, hogy a háború előtt ez volt a falu bírájának a háza. Meg is látszik a házon, hogy a falu első emberének a háza. A bírói házról nem sok mindent találtam, de megtaláltam a kalaznói bíró lányának az esküvőjére való hivatkozást Hanzmann Károly evangélikus lelkész és esperes visszaemlékezéseiben. A lakodalmas szokások leírása annyira tetszett, hogy egy kicsit bővebben is ollóztam belőle.  

„Eme kis elkalandozás után visszatérek a varsádi népszokások leírásához. A lakodalom szerte a világon örömünnep jellegű. Kevés helyen jelent azonban akkora előkészületet és költekezést, mint a mi tolnai németjeinknél. Ez már a meghívottak számából is megállapítható. Ha valamely lakodalomba 50-60 vendéget hívnak, akkor az egész kisméretőnek számit, mert az általános vendégszám 150-200 körül szokott lenni. Nem ritka azonban a 300-400 vendéges lakodalom sem. Egyszer voltam olyan lakodalomban is, amelyen 800 volt a vendégsereg száma. / Ez Kalaznón volt, de a varsádi, felsőnánai, szárazdi és gyönki rokonságukon kívül a Hochzeitvater kalaznói bíró meghívta a járási főszolgabírót és a szolgabírákat, az említett gyülekezetek lelkészeit és tanítóit, sőt még a szekszárdi alispánt is./A lakodalom napja rendszerint a kedd, a kisebbeket csütörtök, az egész szűk körűeket vasárnap szokták tartani. A házasságkötés ideje a farsang és a szüret utáni időszak. Adventban és böjtben ritkán van esküvő. Egy valamire való lakodalom egy teljes hétig tart. Az előkészületek csütörtök azzal kezdődnek, hogy a jegyespár szülei házában az anyák, nagyanyák, keresztanyák / tudnivaló, hogy Tolnában majdnem minden gyereknek 6-8-10 pár keresztszülője van/ és a szomszédasszonyok kenyeret és kalácsot sütnek. A koszorús lányok és a vőfélyes legények az ivóedényeket hordják össze kosarakban a rokonságtól. Pénteken az örömapák, keresztapák és a legények a húsféléket készítik elő. Levágnak rendszerint egy üszőt, vagy borjút és 2-3 süldőt s elkészítik a kolbászféléket. Este tánc. Szombaton az asszonynép leöli a szárnyasokat, 40-50 csirkét, 20-30 récét, vagy libát és előkészítik sütésre. Éjfélig megint tánc harmonikaszóra. Vasárnap a levestésztát gyúrják és vágják az asszonyok és sütik a tésztaféléket, főleg az úgynevezett forgácsfánkot /Terrkrepl/. A násznagyok déltől fogva kettesével végigjárják felvirágzott bottal a meghívandókat és hivatalos formában, verses invitálással hívják a vendégeket. Pap, tanítók, jegyzők, mindig hivatalosak. Sértésnek veszik, ha legalább is 1-2 órát kedden délután vagy este nem töltenek a lakodalmas háznál. / A hívogató násznagyokat mindenütt illik egy pohár borral megkínálni. Ezért estig rendszerint mind elázva fejezik be a körútjukat./ Este tánc és ivászat éjfélig a lakodalmas háznál. A hétfői nap az utolsó előkészületek ideje. Még megemlítem, hogy a fentebbi élelmiszereken kívül felsütnek körülbelül 2-3 q kenyér- s ugyanannyi finom búzalisztet és felkészülnek a vendégek száma szerint 4-8 hl bor elfogyasztására. Délután elhozzák kocsikon a szomszédos Gyönkről a rezesbandának 8-10 emberét. Estharangszó után közvetlenül a rezesbanda kiáll a lakodalmas ház elé és rendszerint Kraul „Magyar díszinduló”- ját fújja el. Ez a lakodalom hivatalos kezdetét jelenti. Aki addig nem jelenik meg a lakodalmas háznál / tulajdonképp három házban, mert a két szomszéd házat is teljesen kirakják s - így lévén minden házban két szoba s közte a konyha- kilenc helyiségben folyik rendszerint a tánc, étkezés/ azon túl már nem vehet részt a továbbiakban. Lakmározás és tánc éjfélig. Kedden délelőtt 10 órakor kezdődik a felvonulás. Először öltöztetik a mennyasszonyt. Aztán zeneszóval a menyasszony házához a vőlegény násznagyaival és a férfi vendégekkel, hogy kikérjék a mennyasszonyt. Ez sok mókás szokás kertében történik. Utána búcsúztatják a mennyasszonyt szüleitől, s ha van testvérétől. Így vonulnak ezt követően zeneszó mellett a vőlegény házába. Rendszerint ott tartják a lakodalmat. Egy keveset esznek, isznak azután zárt menetben, elindulnak a községháza elé. A polgári házasság megkötése után az egyik vőfély elhozza a tanúsítványt a házasság megkötéséről a lelkészi irodába, mire a toronyban összeharangoznak, s elindul a menet zeneszóval a jegyzőlak elől a templomba. A zene mögött a vőlegény halad, kétoldalt násznagyai, mögötte a keresztapái, férfi rokonai és barátai; azután következik a mennyasszony keresztanyái között, mögötte a násznép nőtagjai. Mind legnagyobb ünnepi díszben. Szemüdítő, pompás színes kép. A férfiak gomblyukába 1-1 új színes zsebkendő és egy rozmaringszál. A násznagyok nagy, fekete kasmírkendőt tűznek a gomblyukukba, s az onnan majdnem a földig ér nekik. Ezeket mind a vőlegény köteles ajándékozni a bibliai menyegzői ruha jelképezéséül. A nők és a leányok kezében szintén rozmaring és fehércsipkés kendő. A zeneszóra lépkedő férfiak és a zene előtt ugráló suhanc legénykék és fiúcskák kezében 1-1 literes palack tele borral. A templomban orgonaszó fogadja a menetet. Korált énekelnek a magukkal hozott énekeskönyvből. A lelkész esketőbeszédénél a legtöbben főleg a „ríkatás” mozzanatát keresik. Eskü, ima, áldás, közének után kivonulnak, s ugyanolyan sorrendben vonulnak a lakodalmas házhoz. Az örömapák és a násznagyok a lelkészi irodába mennek anyakönyvezés végett immár harmadszor, hívják meg a papot, utána a tanítót is a lakodalomba; mint ahogy előzőleg hétfőn a jegyespár maga végigjárta a falu intelligenciáját és személyesen meghívta őket. Otthon aztán tánccal és versmondással kezdődik a lakodalmi ebéd és egyhuzamban tart szerda reggelig. Majd egy kis pihenőt leszámítva folytatódik csütörtök reggelig. A falu tisztviselői leginkább estefelé szoktunk elnézni a lakodalomba 1-2 órára. Táncolni sohasem szoktam, inni meg pláne nem. Akárhányszor arra kértek az örömszülők, hogy minél tovább maradjak, mert addig sokkal rendesebben viselkednek a vendégek, mert olykor visszatetsző dolgok történnek. Mint egész különleges szokást említem, hogy még a béke idején a varsádi lelkész minden lakodalomból kapott egy marhanyelvet és egy egész kalácsot. A kistormási papnak viszont minden esketéskor egy zsebkendőt és rája egy szép almát tettek az oltárra. A felsőnánai lelkésznek pedig a jegyespár egy szép delénfejkendőt szokott vinni. „Forrás: www.varsad.hu- honlapról Hanzmann Károly emlékezete.

A kalaznói bíró házának 1945 utáni története is érdekes. A faluba betelepített bukovinai katolikus székelyek paplakja, és imaházaként szolgált. Esküvőből biztosan sok történt benne, ha nem is evangélikus német szokások szerint. 1945 után a falu katolikus papja Elekes Dénes is itt misézett, és mint a kalaznói honlapon megtaláltam e falu temetőjében talált végső nyugalmat.

Elekes Dénes Székelyudvarhelyen született 1901. november 8-án. Gyulafehérváron végezte el a Hittudományi Főiskolát, 1921-1925 között. Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban 1925. június 28-án. Három évig káplánként működött Csíkszentsimon-Csatószegen, majd Székelyudvarhely-Szombatfalván. Amikor a bukovinai székely falu, Istensegíts (Ţibeni, Suceava megye) egyháztanácsa Gyulafehérvárra jött székely "papocskát" kérni kilenc hónap széküresedés után, Majláth püspök nem tudott papot ígérni, de megengedte, hogy az előszobában várakozó Elekes Dénes káplánt meggyőzzék, menjen velük, elengedi. Dénes atya vállalta a meghívást. 1928. augusztus 14-én jelentkezett Istensegíts faluban, majd az akkor még lembergi római katolikus érsekséghez tartozó Bukovina csernovici helynökségéhez is bejelentették 1928. szeptember 2-án. 

Elekes Dénes atya 1928-tól haláláig egybeforrott a bukovinai székelyek sorsával. Velük együtt vándorolt ki Bácskába 1941-1942-ben, velük együtt menekült tovább 1945-ben Baranyába, a Pécsi egyházmegyébe. A német evangélikus Kalaznó faluba (Szekszárd mellett) telepedett le 250 istensegítsi hívével. Vele volt édesanyja is (Elekes Lőrincné, Józsa Mária), akit 1948-ban Kalaznón temetett el. Az ínséges körülmények között gazdálkodással segítette ki magát. Sohasem kért elbocsátót Erdélytől, mindig erdélyi (azaz 1932-től gyulafehérvári) egyházmegyés maradt. Dr. Jakab Antal megyéspüspök 1982. május 30-án kinevezte tiszteletbeli szentszéki tanácsosnak (assessor consistorialis ad honorem). Amikor nyugdíjba ment, egy ideig rokonaival élt, majd a Pécs melletti egyházi Szent Lőrinc Gondozóotthonban talált nyugalmat. Itt élte meg "acélmiséjét" is (75 év papság 2000-ben!), Mayer Mihály pécsi püspök atyával. Erdély főpásztora külön levélben köszöntötte acélmisés papját.június 2-án halt meg a Szent Lőrinc Gondozóotthonban. Meghagyása szerint Kalaznón temették édesanyja sírjába június 13-án. A gyászmisét a község főterén Mayer Mihály pécsi megyéspüspök és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek együttesen vezette, a temetési szertartást is. Mintegy 70 pap és a hívek megszámlálhatatlan sora kísérte ki a temetőbe. A Magyarországi Bukovinai Székely Szövetség elnökei, tagjai énekkel, beszédekkel búcsúztak szeretett lelkipásztoruktól. Sírkövét maga készítette el a következő felirattal: "Elekes Dénes 1901 - Címzetes Püspöki Tanácsos."

Elekes Dénes atya, a székely anyaváros szülötte, a madéfalvi veszedelem áldozatainak, a bukovinai székelyeknek hűséges lelkipásztora, halld Üdvözítőd biztató szavát: "Jól van, derék és hű szolgám, menj be Urad örömébe!" Forrás: http://nagyvofely.hu/kalazno/templomok