A Bajza és Damjanich utcasarki háztömbjén levő Janikovszky Éva emléktábla fölött egyszer csak megjelent egy újabb emléktábla. Bozzai Bozzay Margitnak és fiának az emléktáblája számomra sokat nem jelentett, névről egyiket sem ismertem, eddig. Ez után már nem tartom kizártnak, hogy fogok én még Bozzay Margit regényt olvasni.

bozzay_csal1.JPG

Bozzay Margit (Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3. – Bp., 1942. márc. 17.): író.

Cikkei, versei és novellái könnyed olvasmányosságukkal nagy népszerűségre tettek szert a nőolvasók körében. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, aztán a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa. – M. Regényei: Tizenötéves feleség (Bp., 1936); Kenyér és szerelem (Bp., 1937); A lecke vége (Bp., 1939); Egy pár selyemharisnya (Bp., 1940); Bécsi randevú (Bp., 1941).

bozzay_csal2.JPGBozzay Margit írásait a feledés homálya fedi. A nehéz sorsú írónő, a legmélyebben átélt életet írta meg regényeiben. Három regényében, a (Tizenöt éves feleség), a (Kenyér és szerelem) és a (Lecke vége) a saját életét írja meg.  A Tizenöt éves feleség-ben, leírja gyermekkorát, szülei rossz házasságát, és hogy e rossz, veszekedésekkel sűrűn tarkított családból menekül tizenöt évesen az első férfivel, akit megismer, a házasságba. A férfi jóval idősebb nála, mint kiderül később, iszik és szerencsejátékos. A fiatal feleséget apósa zaklatja, és mikor ezt elmondja férjének, ő nem hisz neki. Viszonyuk egymással egyre rosszabb, a férj erőszakos és veri feleségét. Míg nem sok nehézségen át, sikerül két fiukkal Pestre menekülnie. A Kenyér és szerelem a Pesti élet döcögős kezdeteit meséli el. Pénz, munka és kilátás nélkül. Már az öngyilkosság határán menti meg egy állás ajánlat egy újságnál, ahol elfogadták cikkét. Innentől újságírásból tartja el két gyermekét, nem túl fényűzően, de megélnek. A szerelem ismét kopogtat az írónő ajtaján, de ismét sok gyötrődést és szenvedést okoz.

bozzay_csal3.JPGA lecke vége a már felnőtt gyermekeivel való megromló kapcsolatáról szól, őszintén elismerve saját hibáit, tisztán látja, és saját magát nem kímélve írja meg elrontott lépéseit. További regényei még: Egy pár selyemharisnya, melyben egy fiatal, szép, álláskereső lány hányattatását írja le a férfitársadalomban. Akit el akar csábítani főnöke, tudván, hogy szüksége van az munkára. A Vörös köd és a Bécsi randevú regényeiben szintén a korabeli nők nehéz sorsát írja meg. Témaválasztásai, és mély érzelmekben gazdag, de nem csöpögősen érzelgős stílusa véget első sorban a női olvasók körében volt népszerű. Talán ennek köszönheti, hogy igazán sosem ismerték el, és nem emelték őt a méltán megérdemelt helyre, a szépirodalom feledhetetlenei közé.

Rengeteg nő fordult hozzá tanácsért házassági problémákban; az alábbi “szerkesztői levélben” is e témában értekezik, maga a mondanivaló ma is megállja a helyét. Az is kiderül, hogy az írónő kedvenc írásjele a három pont volt…

pestinaplo1_001.jpg 

bozzay_csalad.jpgBozzay Margit: CSAK...
Csak keresünk. Mindig... mindig... egyre...
Valamit...
Valakit...
Magunk sem tudjuk, hogy mit, talán,
Csak kinyujtjuk vágyva a kezünk
Remegve...
Félve...
Valami szép, szomorú csoda után...
Csak várunk... Várunk... egyre várunk...
Könnyesen...
Kitartón...
S az ifjúságunk közben elszalad,
Csak nézünk. Nézünk... messze nézünk
S előttünk...
Mögöttünk...
Semmi... semmi... semmi sem marad....

(1920.)

Forrás: http://kerettelen.blogspot.hu/2014/07/bozzay-margitra-emlekezve.html

bozzay_csal4.JPG

Bozzay Dezső által formatervezett villamoson egykor sokat utaztam, de általa tervezett rádiót is hallgattam már. Aztán a három évvel ezelőtti emlékkiállításáról készült fényképeket nézegetve, megdöbbenve láttam, hogy az általa tervezett zöld csíkos kávédarálóból egyet már sokáig kezemben tartottam egy bolhapiacon. A zöldcsíkos kávédaráló annyira tetszett, hogy ha az eladó engedett volna az árból talán már a mi konyhánkat díszítené.

bozzaykiallitas.jpg

Bozzay Dezső 1912-ben született Répceszentgyörgyön. Tulajdonképpen autodidakta formatervezőnek tekinthető, hiszen az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában 1937-ben építész szakon végzett. Már hallgatóként is tervezett rádiót a Magyar Philips gyárnak (első terve az 1936-os Olimpia rádiókészülék volt), majd diplomája megszerzése után is folytatta a nekik végzett munkát. Emellett dolgozott a Siemens magyar leányvállalatának, később a Magyar Adócsőgyárnak, majd az Ipartervnek.

A Kaesz Gyula-tanítvány Juhász Lászlóval együtt a kezdetektől részt vett az 1954-ben létrejött, a tömegtermeléssel előállított tárgyak esztétikai minőségének javítását célzó Iparművészeti Tanács munkájában. Munkái nem csak itthon voltak sikeresek, kiválóan szerepeltek például az 1958. évi brüsszeli világkiállításon. Ilyen például a Csepel Gyárnak tervezett légpárnás köszörű, a BHG-nak tervezett nevezetes Körtelefon, és számos rádió- és telefonmodell az Orion Gyárnak. A kor olyan neves tervezőivel dolgozott együtt, mint Kaesz Gyula vagy Hornicsek László.

Bár ekkoriban már súlyos betegséggel küzdött, a hatvanas években is tovább dolgozott – 1966-ban született meg például a Ganz-MÁVAG kétcsuklós villamos terve. Élete utolsó éveiben visszatért az építészethez: a fővárosi Duna-part közlekedésére és a Nemzeti Sírkert rendezésére készített terveket. 1974-ben hunyt el Budapesten.

„Bozzay Dezső nem celeb, álhős vagy művésszé avatott nem művész volt – és pont az ilyeneket szokták elfelejteni” - foglalta össze a kiállításmegnyitón Fekete György, aki saját elmondása szerint sokat tanult az általa kedves, kellemes emberként jellemzett tervezőtől. „A leendő Designmúzeum anyagát egészen biztosan nem lehet majd összegyűjteni a nevéhez fűződő tárgyak nélkül. Rengeteg poézis volt a munkáiban, a rádióterveken sem a kemény műszaki oldal kerül előtérbe.”

Termékeny alkotóról van szó, hiszen 2500 körüli terv és több száz megvalósult termék fűződik a nevéhez. Az általa tervezett tárgyak sok kézműves vonást hordoznak, a nagyipari termelésbe átültetve a kézműves tárgyalkotó kultúrát. „Ez maga a vérbeli formatervezés” - véli Fekete György.

Bozzay Dezső a magyar ipari kultúra első jelentős alkotója volt, munkássága egybeesett a hazai modernizáció két jelentős korszakával: az első a 30-as évektől indult ipari fellendülést, majd a 2. világháború után az államosításokig tartó korszakot jelenti, amelynek jellegzetessége a már említett kézműves kultúra és a nagyipari termelés ötvözése. A második periódus az 50-es évek derekán kezdődött, az új életszínvonal-politika meghirdetésével, amikor a tömegtermelésben ismét előtérbe kerülnek a minőség szempontjai. Ekkor született meg a korszerű ipari formatervezés, amelynek hőskorszaka az 1954-74. közötti időszak. Forrás: http://hg.hu/cikkek/alkotok/14843-100-eve-szuletett-az-elfeledett-magyar-tervezozseni

bozzay.jpg

Szerző: MULTMENTO  2015.07.04. 06:54 komment

Címkék: emléktábla sarokház régiségpiac

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr257565726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2015.07.04. 15:53:44

A szöveget olvasva ezek jutottak eszembe:
1.milyen fiatalon 49 évesen halt meg....
2.milyen csalós is lehet egy fotó! Békés, szép családot mutat, aztán kiderül, hogy mi volt a hétköznapokon....
3.vajon mi lett a második gyerek sorsa ?
(Egyébként én sem hallottam még a nevét.)
süti beállítások módosítása