Még májusban történt, hogy én is beneveztem a ’Te Szedd„ mozgalomba. A munkahelyünkön szervezték meg önkéntesek, hogy egy péntek reggel a munkahelyünkhöz közeli egyik TESZEDD gyülekezési helyen reggel nyolc órakor önkéntes szemétszedéssel kezdjük a napot. Szerencsére jó időt fogtunk ki.
Amíg a hivatásos szervezőkre vártunk, én próbáltam a sziget műemlék víztornyáról képet készíteni.
A gyülekezési helynél már túlcsordult a szemetes kosár.
De nem szedhettük ám, akárhogy. Munkavédelmi oktatás után kezdhettünk dolgozni, és steril gumikesztyűt kellett húzni.
Volt, aki tudta, hogy zöld kardigánban kell jönni, mert az passzol a szemeteszsákhoz.
Akár CSI: helyszínelés verkfotója is lehetne.
Itt volt a legjobb fotózni, mert akácillat is járt hozzá.
Voltak makulátlan kinézetű piros padok.
Amelyik padból nem lett reklámhordozó, az úgy is nézett ki.
Még mókust is tudtam fényképezni, bár nem véletlenül.
A romoknál találkoztam a mozgássérült nyugdíjassal. Elmondta, hogy jelentkezett volna, ha tudna hajolni, és szemetet szedni, de így tolókocsiból láb nélkül csak a saját vásárolt dióit töri a sziget mókusainak.
A rendszeresen etetett mókusok már fényképezni is engedték magukat.
Jó kis, csendélet, és később a dióhéj is a szemétzsákban köt ki.
A kis óvatos mókus, figyel. Nem az emberektől, hanem saját fajtársaitól tart, hogy elkergetik a diós táltól.
A szigeti tónál még a tavirózsák is virágoztak.
A titokzatos tó mélye, mintha titkokat rejtene.
Itt, mintha szellő is besegített volna a fényképezéshez.
Én már végeztem a szemétszedéssel, amikor a tó közepén a vadkacsa még épp aludt.