Az elmúlt két hétben Zsámbékon és Móron is voltunk borospince látogatáson. Zsámbékon a feleségem érdekességként megjegyezte, hogy a présházban hurkatöltőből négy darab is van.  

- Nem hurkatöltők azok, hanem szénkénegezők, mondta a szőlősgazda.

Nem csodálom, hogy nem ismerte ezt a szerkezetet a feleségem, hisz a filoxéra ellen már réges rég nem ezt használják. Nem bizonyult egy hatékony módszernek. A végső megoldás a filoxérának ellenálló amerikai vadalanyba történő oltott vessző bizonyult a legjobbnak. — tudtuk meg móron a borászati kiállításon, ahol szintén három darab volt ebből a ma már nem használt szénkénegezőből. Kiállítási tárgynak szép, és érdekes. Nem véletlenül írtam én már korábban is róla (http://multmento.blog.hu/2010/10/18/mi_a_csuda_lehet_ez_a )

A filoxéra elleni védekezésről Jókai Mór  is írt (Idézet a Kertészgazdálkodási jegyzeteiből, úgy, ahogy annak idején megírta.):

Filokszéra elleni védekezés.

Eddig az olyan magamforma szőlősgazdák számára írogattam, a kik a saját emberségükből törekszenek a szőlőiket helyreállítani, nem törődve szomszédokkal, nem keresve szövetkezeteket, nem kérve a kormánytól segélyt, a képviselőháztól törvényt; hanem járnak a maguk esze után és ültetnek hazai szőlővesszőt, nem válogatnak az amerikaiban.

Majd később olyan jegyzeteket is fogok közölni, a miket elolvashatnak azok a szőlősgazdák, a kik szövetkezetbe akarnak állni, állami segélyre támaszkodnak, s amerikai szőlővel akarnak boldogulni.

Mert mind a két felfogás helyes és hasznos. Lehet boldogulni az elsővel is, a másodikkal is. Csakhogy aztán egy nyomon kell maradni.

Az első kategóriához számítom azokat a magyar szőlősgazdákat is, a kiknek még épségben van megtartva a régi hazai fajta szőlőskertjük, menten a filokszérától (mint a pozsonyiak), vagy meg van már támadva, de védekeznek ellene, mint a dörgicseiek és saját magam is.

Azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatnom, hogy milyen az a filokszéra? A ki nem látta természetben, megismerheti a népszerű füzetekből, a mikben le van írva és rajzolva, sokszoros nagyításban.

Nálam minden szőlőmunkás kap egy nagyítóüveget (egy forint az ára), hogy a szőlő gyökerén megvizsgálhassa a gyanús sárga foltot.

A filokszéra egy évben négyszer szaporít, úgy, hogy egyetlenegy tavaszszal született özvegy filokszérának őszszel már ezerekre megy a törvénytelen ivadéka, mely a szőlő gyökereit szívja, rágja.

Nyáron nem sínyli ezt meg a szőlőtő; mert csodálatos tenyésző erejével minden lerágott gyökere helyet két újat hajt; de a filokszéra télen is él és zabál, a mikor a szegény szőlő már nem tudja a gyökereit helyre pótolni. Ezért hallani azt a sűrű lamentálást, »tavaly még pompás szüretet adott a szőlőm s tavaszszal már ki sem hajtott!«

Nem bizony, mert már nem volt gyökere! »Egy« télen át a filokszérától meglepett gyökerek úgy elkorhadnak, hogy ha az ember a szőlőtőkét csizmasarokkal megrúgja, csak kidül a földből: egy gyökérszál sem tartja benne. A melyik még kihajt is, nyurga venyigét ereszt, sárga rezgő nyárfa levelekkel; s ha még fürtöt is hoz, annak a bogyói nem nőnek nagyobbra egy köles-szemnél.

Úgy van a szőlő a filokszérával mint az ember a tüdőbajjal. Ha mindjárt az elején gyógyítás alá fogják, kiépül belőle; de ha már akkor viszik az orvoshoz, a mikor azok a láthatatlan gyilkosok, a bacillusok, elpusztították a tüdejét, akkor már új tüdőt nem tud neki csinálni se a »vérsavó«, se a »meráni levegő«. A szőlőnél is addig kell a veszedelmet elhárítani, a míg életerős, mert mikor már a szőlő elsárgulásával maga panaszkodik a bajáról, akkor már el van veszve: új gyökeret nem csinál neki a szénkéneg.

Azért ezt a sort írja föl minden szőlősgazda a szobája ajtajára:

»A mint meghallod, hogy öt mérföldnyi közelben valakinek a szőlejét megrontotta a filokszéra, rögtön szénkénegezd be a magad szőlőkertjét!«

Mert már az akkor tele van filokszérával. - Csakhogy még nem panaszkodik.

A télen fölhízott filokszéra kora tavaszszal feljön a föld Szinére, szárnyat kap, repülővé lesz. Jó meleg napokon puszta szemmel jól látni azt a szúnyograjként zsongó filokszéra-gomolyt a verőfényben. S ha azután jön egy jó szél, az végig fújja a repülő filokszéra-tábort s teleszórja vele öt mérföldnyi területen az egész szőlőhegyet: jut belőle mindenkinek.

Én tehát egész nyáron át hagyom a filokszérát mulatni; dehogy háborítom a szőlőt növés, érés közben a szénkénegezéssel. Hogy a szőlő nyáron át oda sem néz a filokszéra pereputtynak, bizonyítja azzal, hogy ősz felé alig győzöm letördelni róla a másodszori termés virágait és egresfürtjeit; hanem aztán, a mint leszüreteltünk, a mint a szőlőt először is betrágyáztuk (lásd alább »műtrágya« rovatnál), azután befedtük, akkor neki állunk a szénkénegező géppel s elkezdjük a filokszéra-irtást. (Kiválasztva hozzá a kedvező száraz időt; mert nedves talajban nincs hatása a szénkénegnek.)

Azt pedig ily módon hajtjuk végbe:

Két munkás elől megy, kiki egy régimódi szőlőfúró vassal. Azokkal likat fúrnak - egy lábnyi távolban a szőlőtőkétől. Ilyenformán minden szőlőtőkére négy lyuk szolgál. Az előleges lyukfúratást azért ajánlom, hogy a szénkénegező gépnek a csapja ne veszélyeztessék, mely, ha a föld között valami kőre talál, könnyen eltörik s akkor hasznavehetetlenné lesz.

Azután jön a harmadik munkás a géppel, melynek fecskendő csöve hat grammra van mérsékelve. (Többet nem kell: mert a nagyon sok a szőlő gyökerének is megárt.) A kezelő munkás egy tenyérütéssel befecskendi a szénkéneg nedvét, mely abban a perczben gázzá válik: a negyedik munkás aztán rögtön betömi a szénkénegezett lyukat egy fejszefokkal.

Akkor aztán ott hagyjuk a szőlőt s tavaszig bele sem lépünk. A mi élő filokszéra volt a gyökereken, az mind megtért a pokolba: ott maradtak csupán a petéi, azoknak nem ártott a marógáz: azok tavaszszal kikelnek, nyáron át újra elszaporodnak, őszszel újra legyilkoljuk őket. S ez a kedélyes háború így folyik nálam már tizenhárom év óta; úgy hogy most már keresve is alig találunk a szőlőkön filokszérát; hanem azért én folytatom a szénkénegezést; mert tudom jól, hogy a mi rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha.

Megjegyzem még, hogy a szénkéneg még a nagyobb szörnyetegeket is megöli, mint a cserebogár pajorját s a csajkó és ormánybogár kukaczait, a kik a földben telelnek.

Nem árt-e a szénkénegezés magának a szőlőtőkének?

Bizonyosan árt. Az a maró gáz a szőlő finomabb gyökereit is föledzi.

Azért én sohasem szénkénegeztetek tavaszszal, mint sokan mások, a kik ezt azért teszik, hogy a tavaszszal kikelt férgeket eleve elpusztítsák, mert ez árt ugyan a filoxerának, de a szőlőt is megakasztja a kikeletkor megindult tenyészetében, nyáron sem szénkénegezek, mert akkor meg a szőlőfürt fejlődése akad fönn, hanem szénkénegeztetek őszszel; egész télen aztán módjában van a tőkének a sérült gyökereket behegeszteni.

Hogy azonban erre teljes ereje is legyen a szőlőtőkének, azért szükséges az őszi szénkénegezést az őszi műtrágyázásnak megelőzni. Forrás: http://mek.oszk.hu/11500/11569/11569.htm