Tatai sétámon több egykori földszintes családi házat láttam historizáló díszítéssel. Az egyiken copf díszítésű gipszstukkók, a másikon félig restaurált ónémet kapu. Nagyon jó, hogy ezeket még megtartják, és használják is. Néhányon emléktábla és az emléktáblák alatt még az utolsó koszorúk maradéka is ott van. Az emléktáblán szereplő nevek sok olvasómnak ismeretlenek - ezen nem is csodálkozom-, hisz ők helyi hírességek. Azért nem árt róluk néhány kis életrajzi adatot olvasni.
Magyary Zoltán (Tata, 1888. június 10. – Héreg, 1945. március 24.)közigazgatási jogász, egyetemi tanár
Magyary Zoltán 1888. június 10-én született Tatán. Apja honvédezredes volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerezte diplomáját.1910 és 1930 között két évtizedet töltött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, ahol a minisztérium ügykörének több ágában teljesített szolgálatot és miniszteri tanácsosi rangig jutott. 1925-ben a tudománypolitikai ügyosztály vezetője lett, így hatáskörébe tartoztak a magyar–külföldi tudományos kapcsolatok, kongresszusok, a hazai tudományos társulatok, az Országos Gyűjteményegyetem, a vidéki közgyűjtemények és a diák szociális ügyek. Munkaköre 1927-től az egyetemi osztály ügykörével is bővült, így a tudománypolitikai és felsőoktatási terület irányítójaként a modern magyar tudománypolitika megalapozója lett. Az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság elnökhelyettese volt. 1918–19-ben a Budapesti Tudományegyetem meghívott előadója, 1930-tól tanszékvezető egyetemi tanára. Haláláig közigazgatási és pénzügyi jogot oktatott. Az 1937–38-as tanévben a dékáni posztot is betöltötte. 1931-ben az egyetem kötelékében létrehozta a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet, melynek igazgatója is lett. E tudományos műhely a közigazgatás kutatásának, korszerűsítésének és oktatásának szellemi központjává vált. 1936 és 1938 között munkatársaival és diákjaival a tatai járásban gazdaságföldrajzi, néprajzi és szociográfiai (tényfeltáró tudományos) felmérést végzett. E munkálat előzménye volt az 1938 októberében Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére létesült Táj- és Népkutató Központ, ebben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Teleki Pál gazdaságföldrajzi, Györffy István néprajzi és Magyary Zoltán közigazgatástudományi tanszékei vettek részt.
Magyary a közigazgatás jogi, szervezési és társadalmi aspektusainak együttes vizsgálatára törekedett, alapítója volt a róla elnevezett közigazgatás-tudományi iskolának. Világszínvonalú tudományos iskolája elsősorban a modern igazgatástudományt, szervezéstudományt tekintette döntőnek a közigazgatás tudományos megítélésében. Elmélete szerint a közigazgatás megszervezése komplex tudást, tapasztalatokat igényel, ezért a társadalomtudomány több ágát is bevonta a közigazgatási jelenségek tudományos vizsgálatába, így pl. a közigazgatás-tudományokat, a pénzügytant, a szociográfus karakterű szociológiát, a történelem-tudományt. Új diszciplínák kialakulásához is hozzájárult, pl. a közigazgatásra adaptált igazságtudomány, vagy a közigazgatási földrajz kialakulása. A Magyary-iskola államigazgatási jogtudományi eredményei között ki kell emelni a közigazgatási jogszabályok, a kodifikáció, a közigazgatási eljárási törvény témakörében végzett kutatásokat, megjelent monográfiákat, tanulmányokat. A Magyary-féle intézet adta ki 1938-tól 1944-ig a Közigazgatástudomány című szakmai folyóiratot is.
Magyary több nyelven kiválóan beszélt, és többször hosszú külföldi tanulmányutat tett Európa sok országába, 1935-ben saját költségen a Szovjetunióba is eljutott. Tanulmányútjain gyűjtött tapasztalatai alapján alakította ki a közigazgatás magyar mintáját. 1931-ben Bethlen miniszterelnök felkérte a magyar közigazgatás racionalizálásának kormánybiztosává. Erről a posztról 1932-ben lemondott, mert az általa kívánt reformok megvalósításának nem volt realitása, a kormányzás menedzseri szemlélete ugyanis ellentétes volt az akkori politikai és adminisztratív elit értékrendjével és érdekeivel, pedig a Magyary-féle program alkalmas lett volna arra, hogy végrehajtásával, az ország jóval hatékonyabb közigazgatáshoz jusson.
A harmincas–negyvenes években születtek meg a Magyary-életmű nagy szintézisei, amelyek a magyar közigazgatás kutatásának és építésének több szempontból is alapvető műveivé váltak. 1932–33-ban az amerikai közigazgatás tanulmányozása nagy hatással volt Magyaryra, tapasztalatait külön kötetben publikálta 1934-ben Amerikai államélet címmel. 1942-ben jelent meg legfőbb műve, a Magyar közigazgatás, amely az egyetlen magyar közigazgatás-tudományi iskola eredményeinek összegzése. A könyv első részében a közigazgatás-tudományi alapfogalmakat, a másodikban a magyar közigazgatás szervezetét, a harmadikban pedig annak a működését foglalja össze. Művének legfontosabb üzenete, hogy a közigazgatás egységes, nem lehet külön kezelni az önkormányzati és az államigazgatási szektort, az irányítás egyes szintjeit, mint ahogy a személyzetet és a szervezetet sem.
Magyary széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, a nemzetközileg is elismert tudósként több külföldi egyesületnek és szervezetnek volt tagja és tisztségviselője. Először 1923-ban vett részt a II. Nemzetközi Közigazgatási Kongresszuson. 1933-ban, az V. kongresszuson Bécsben előadást, 1936-ban a VI. kongresszuson már főreferátumot tartott. E tanácskozás témáját Magyary A közigazgatás legfőbb vezetése szervezési szempontból című tanulmánya szolgáltatta, amit a kongresszus egyhangúan elismert, és a brüsszeli Institut International des Sciences Administratives a tudóst alelnökévé választotta.
Magyary eszméinek gyakorlati megvalósításával is próbálkozott, 1938 után népfőiskolát szervezett a tatai járásban, ahol a tanítványaival és munkatársaival magas tudományos igényességgel és nagy szociális érzékenységgel látott hozzá a tatai településfejlesztési modell, az önkormányzati mintajárás kifejlesztéséhez. Az állampolgárokat hatékonyan szolgáló, az emberekért levő közigazgatást kívánta itt megvalósítani. Tanítványával, Kiss Istvánnal közösen írt erről 1939-ben A közigazgatás és az emberek című művében.
A német megszállás után Tatára menekült feleségével, Techert Margit filozófussal. Szálasi hatalomátvétele után el akarták hagyni az országot, de a határról visszafordultak. A Tata melletti Héregen bújtak meg, de az átvonuló szovjet csapatok atrocitásainak következtében 1945. március 24-én feleségével együtt öngyilkosok lettek. Tatán található sírjuk.
A magyar polgári közigazgatás-tudomány legnagyobb hatású, külföldön is elismert egyéniségét halála után politikai okokból évtizedekig elhallgatták, bár az intézet eredményeit felhasználták, pl. az 1957-ben megalkotott törvényhez, az államigazgatási eljárás szabályairól. A hetvenes évektől, különösen még élő tanítványainak és az utódnemzedék tiszteletének köszönhetően, megkezdődött a rehabilitációja. Forrás: http://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/konyvek/szerzoi-eletrajzok/item/311-magyary-zoltan
Techert Margit, Magyary Zoltánné (Budapest, 1900. október 17. – Héreg, 1945. március 24.) filozófus, filozófiatörténész, egyetemi tanár.
Tanulmányait a Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetem bölcsészkarán végezte 1918 – 1923 között. 1925-ben egy fél évig a louvaini egyetemen, 1926–1927-ben pedig a párizsi Sorbonne-on tanult, később doktori fokozatot is szerez. Egyetemi tanulmányait követően könyvtárosként, majd minisztériumi tisztviselőként helyezkedik el. 1924–1927-ben a budapesti Erzsébet Nőiskola tanárképzőjének franciatanára. 1932-től tanít Szegeden, ahol 1933-1940 között a Bartók György által vezetett filozófia tanszéken az Arisztotelesz utáni görög filozófia története című tárgy magántanára. 1941-től Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár. A budapesti egyetemen zeneesztétikai előadást tartott, szemináriumokat vezetett.Férjével, Magyary Zoltánnal a szovjet front elől menekülve 1944-ben Tatára, majd Héregre az erdészházba költöznek. 1945. március 24-én – az átvonuló szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – az önkéntes halált választották. Az erdészház előtti tisztáson kopjafa és ismertető tábla emlékezik meg róluk.A tatai Környei úti temetőben lévő sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
Tudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott, ennek eredményeként jelent meg 1934-ben A hellén újplatonizmus története című műve a Tudományos Akadémia Filozófiai Könyvtárának sorozatában. Lefordította Plótinosz A szépről és jóról (Budapest, 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Budapest, 1944) című munkáit. – Jelentős tanulmánya: Plotinos és a campaniani "pedagógiai provincia" (Platonopolis) – Magyar Paedagogia XLI. évfolyam, 1932. 5–6. szám, 75–83. o.
Magyarországon harmadik nőként lett egyetemi magántanár. Élénk tudományos közéleti tevékenységet is kifejtett: szervezeteket szervezett, folyóiratokat szerkesztett, sokat publikált. A diplomás nők helyzete Magyarországon című cikke például a Magyar Szemle 1938-as májusi számában jelent meg és az egyetemet végzett nők helyzetét és a nők továbbtanulásának társadalmi hatását vizsgálta. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Techert_Margit
Mennersdorphi Menner Bernát (cc. 1786. – Tata, Komárom vármegye, 1846. április 27.) sziléziai származású magyar hegedűs és zeneszerző.
A 19. század elejétől Tata udvari és templomi zenei életének támogatója gróf Esterházy II. Miklós (1775 – 1856) megbízta 1806. szeptember 14-ével a sziléziai származású Menner Bernátot a tatai plébániatemplom kórusának karnagyaként a zenekar újbóli megszervezésével. Szüleivel és testvéreivel Pesten lakott. Fivére, mennersdorphi Menner Lajos (1797-1872), a ferencvárosi plébánia-templom karnagya, a nemzeti zenede tanára volt. Nővére, mennersdorphi Menner Anna (1784-1858), akit "Nanett"-nek becéztek, operaénekesnő volt. Menner Anna férje, Czibulka Alajos (1768–1845), tenorista, karmester, zeneszerző, karmesterként a pesti Német Színháznál 1816 és 1833 között. A tatai zenekar fenntartásáról (hangszerek, kották beszerzése, orgona javítása) a zenészek és énekesek fizetéséről a gróf gondoskodott.
A zeneszerző 1806-tól 1846-ig a tatai „hangászkar” igazgatója. Kinevezésekor az ispotályban (ma Kossuth tér 10. épület helyén) lakott az épület 1834. évi leégéséig. A tűzvészben Menner lakása sérült meg a legjobban, ezért a várban utaltak ki egy ideiglenes lakást részére. Nem felelt meg, ezért egy hónap múlva a plébániatemplomhoz közel, a Piac téri Czink-féle házban (ma Kossuth tér 8.) kapott otthont, melyért az uradalom évi 200 Ft-ot fizetett. Tatára érkezése után két évvel, 1808-ban megnősült. Felesége Rössler Anna, aki az ötödik gyermek (Károly, Gusztáv, János, Josepha, Emília) születése után meghalt. 1819. március 21-én a „Director Chori Dominalis Tatae” (tatai uradalmi zenekar igazgatója) harminckét éves korában másodszor is megnősült és a tizenkilenc éves Hermann Annát vette el. A két házasságból tizenegy gyermeke született, közülük négyen korán meghaltak. János fia 1827-ben, József pedig 1836-ban elvégezte Tatán a hat osztályos piarista gimnáziumot. Legismertebb fia, dr. mennersdorphi Menner Adolf (1824–1901), aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban orvos tiszt, majd szakíró és vármegyei főorvos volt. Menner Adolf neje Huber Mária (1845-1882) volt. Amikor Menner Bernát 1846. április 27-én, az anyakönyv szerint ötvenkilenc évesen meghalt, ezen adat alapján születési évének 1786-ot jelölhetjük meg.
A zenekar megszervezését és a hangszerek beszerzését Menner a megbízatása után azonnal megkezdte. 1807 januárjától hét zenésszel megkötötték a szerződést, akik közül ketten az „Uradalmi Zeneiskolában” a gyermekek zenetanítását végezték. A zenészek és az énekesek létszáma 1812-ben már 14 fő, 1830-ban pedig 15 főre emelkedett. Kották rendszeres vásárlásával Menner a lakásán (ispotály) komoly kottatárat létesített. Európa zenéjének legújabb műveit (pl. Beethoven, Ludvig van: szimfónia VI., F-dúr; Haydn, Joseph: szimfóniák 93. d-dúr, 95. C-moll.; Mozart, W.A. szimfóniák: D-dúr, K. 395., C-dúr, „Linzi”, K. 425.) megszerezte, s előadták a templomban, valamint a gróf kérésére rendezett házi koncerteken. A katalógust 1829-ben a zenekar tagjai készítették el. Tematikus jegyzék volt. Menner Bernát irányításával a tatai zenei élet 1806–1846 közötti években élte fénykorát. A zenészek és az énekesek a plébániatemplomban a pénteki és szombati szentmiséken az orgonálás mellett énekeltek. Vasárnapi és az ünnepnapi szentmiséken valamint a gyászmiséken a zenekar is szerepelt. Az Esterházy-uradalom által fenntartott énekkar és zenekar a grófi család különböző ünnepi alkalmain (pl. házasságkötés, a gróf születésnapja, a fiatal grófok sikeres vizsgája) valamint Esterházy II. Miklós gróf tatai és csákvári tartózkodása idején hetente 4-5 alkalommal szerepelt. 1842–1845 között a rendszeres templomi szolgálat mellett Miklós gróf feleségének, Roisinnak betegsége miatt, udvari muzsikálásról szó sem lehetett. A grófné 1845. december 17-én Nizzában halt meg. Az 1840-es évekből alig van említés vagy adat Menner együtteséről. Nem tudjuk mikor lett beteg, mikor vezényelte utoljára a zenekart. Halálának körülményeiről az elhalálozása dátumán kívül, semmit sem tudunk. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Tatán temették el. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Menner_Bern%C3%A1t
