Az idei évben sváb tájházakat látogattunk. Solymáron, amikor megérkeztünk, és közöltük, hogy meg szeretnénk nézni a tájházat. A ház gazdája rögtön tiltakozott, hogy a solymári ház nem tájház, mert ez egy közösségi, élő ház, amelyik tájházhoz hasonlóan meg is tekinthető.

bauernhaus_solymar1.jpg

Valóban, nem is csalódtunk, mert a házban rögtön három nyelvű - Magyar, Standard német, és solymári német tájnyelvi -, házbemutatót is kaptunk. A házbemutató után az egykori pajtából átalakított színpadon még a solymári nyelvjárás színház előadásában egy vidám színdarabot is megnézhettünk. Rengeteget színházi előadást Solymári Kompanei amatőr nyelvjárás színház bemutatta a Schmeick’s? (Ízlik?) című darabot. A társulatról olvashattok itt: http://apaczai.com/hu/muveszeti-csoportok/kompanei-szintarsulat/. A ház és a színdarab bemutatójáról szépia szűrővel készítettem a képeket.

bauernhaus_solymar2.jpg

A solymári bauernhaus oldala a neten: http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/

bauernhaus_solymar3.jpg

bauernhaus_solymar4.jpg

bauernhaus_solymar5.jpg

bauernhaus_solymar6.jpg

bauernhaus_solymar7.jpg

bauernhaus_solymar8.jpg

bauernhaus_solymar9.jpg

bauernhaus_solymar10.jpg

bauernhaus_solymar11.jpg

bauernhaus_solymar12.jpg

bauernhaus_solymar13.jpg

bauernhaus_solymar14.jpg

Az utolsó kép, a Kompanei színtársulat Pilisvörösvári bemutatóján készült. Az akkor bemutatott színdarab egyik jelenet pontosan a ház egykori lakóiról mesél el egy történetet, ezért úgy gondoltam, ez a kép pont ide illeszkedik. Az előadásról részletesen már írtam korábban itt: http://multmento.blog.hu/2016/11/26/amator_szinhazi_eloadas_profi_modon

bauernhaus_solymar15.jpg

Történetek a ház egykori lakóiról 

Egy solymári család a 70-es években meglátogatta Posovszkyékat Brettenben. Ajándékba Posovszky Márton egykori gyaluját vitték, amit Székely Mátyástól vásároltak 500 forintért. Márton kicsomagolta az ajándékot, és azt mondta:-- Nem értem, hogy lehet egy ilyen jó szerszámot eladni!

Posovszky Márton aprótermetű, törékeny alkatú, szívós férfi volt. Mint ácsmester a téli hónapokban Budapesten keresett munkát. Egy alkalommal szerszámaival a Széna téri piac előtt álldogált. Hozzálépett egy férfi, megmustrálta, majd végül a szekercéjét megvizsgálva kérdezte: -- Maga akar munkát keresni? – és földre dobta a szerszámot

Márton így válaszolt: -- Engem megalázhat, de a szerszámaimat nem hagyom! Ennek a szekercének a nyele, a fogása, az éle a legtökéletesebb! Csak maga nem ért hozzá!

A férfi, egy budapesti színháznak színpadi ácsolókat, díszletmunkásokat keresett. Mártonnak így lett évtizedeken keresztül a téli hónapokban munkája. Forrás: http://bauernhaussolymar.blogspot.hu/p/blog-page_28.html

Szerző: MULTMENTO  2016.12.14. 07:39 komment

Címkék: épület bútor emléktábla lánykérés

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr7812043283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2016.12.14. 17:11:51

Látom a feliraton, hogy bolhapiac is volt. Ott nem fotóztál ? Biztos volt ott is sok régi érdekesség....

MULTMENTO 2016.12.14. 20:07:15

@aranyosfodorka: Érdekes volt a bolhapia, mert egy jótékonysági piac volt. A Solymáriak fölösleges régi tárgyaikat, adták le, amelynek a bevételét a ház felújítására fordítják majd. Ezen kívül a lehetett házi lekvárt vásárolni, amely haszna szintén a házat gazdagította. Számomra a ház, és a színházi előadás fotózása volt a legfontosabb, ezért a bolhapiacra nem pocsékoltam a fényképezőgépem áramából.
süti beállítások módosítása