Törökbálinton voltunk magyarországi német kitelepítési emlékműveket fényképezni. Törökbálinton az egyik nagy kereszteződésben lefényképeztem a nagyra nőtt ginkobiloba fát, mert tetszett. Aztán megláttam a régi ház falán az 1907-ből származó emléktáblát.
Volf György (Törökbálint, 1843. október 3. – Budapest, 1897. szeptember 13.) gimnáziumi igazgató, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Német családból származott; Budapesten végezte középiskolai tanulmányait, majd a budapesti egyetemen hallgatott klasszika-filológiai, magyar és német nyelvi és irodalmi előadásokat. 1869. áprilistól egy évig helyettes tanár volt a fővárosi IV. kerületi főreáliskolában. 1872-ben rendes tanár a II. kerületi, 1873-ban pedig az akkori VI. kerületi főreáliskolában. Néhány évvel később a tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumához nevezték ki, melynek 1890-ben igazgatója lett. Az MTA 1877-ben levelező tagjává, 1894-ben rendes tagjává választotta. 1897-ben a budapesti tanárvizsgáló bizottság alelnöke és az akadémia nyelvtudományi bizottságának elnöke lett.
Nyelvtudományunk történetében ortológus-harcain kívül főként a középkori magyar szövegek kiadásával örökítette meg nevét. A nyelvemlékekkel való foglalkozás vezette a honfoglaláskori műveltség kérdéseinek tárgyalásához. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Volf_Gy%C3%B6rgy