Terézvárosból már annyi emléktáblát mutattam be, hogy azt hittem nem fogok újakat találni. Erre a vasárnapi rendszeres utamon - ami szinte mindig a Liszt Ferenc téren át halad – megpillantottam Harangozó Gyula emléktábláját. Nem a kapubejárat mellett van - ahol az emléktáblák szoktak lenni -, hanem a földszinti étterem két ablaka között. Az emléktábla alatt még kis szív alakú koszorút is láttam. Születésnapja még sokára, halálának napja már rég elmúlt, így a koszorú azt jelzi, hogy még nem felejtették el.
Harangozó Gyula (Budapest, 1908. április 19. – Budapest, 1974. október 30.) Kossuth-díjas magyar táncos, koreográfus és balett igazgató.
A huszadik századi magyar tánc egyik legjelentősebb művésze, táncos, koreográfus, balett igazgató. Autodidakta statisztaként dolgozott az Operaházban, amikor 1928-ban Albert Gaubiert felfigyelt rá, és szerepeltette A háromszögletű kalap című balettben. Ettől az évtől az Operaház magántáncosa lett. Koreográfusi tevékenységét 1936-ban kezdte, a Csárdajelenet című egyfelvonásossal. 1950 és 1960 között az Operaház balett együttesének igazgatója volt. Legjelentősebb koreográfiái: A csodálatos mandarin (1945, 1956; az Öreg gavallér szerepét maga táncolta), Térzene (1948), Coppélia (1953; Coppélius szerepét maga táncolta), Seherezádé (1959). Fia ifj. Harangozó Gyula, balettművész, koreográfus. Állandó asszisztense, balettjei későbbi betanítója felesége, Hamala Irén volt (1921–1997). Harangozó Gyula címmel portréfilmet készített róla a Magyar Televízió 1965-ben, Banovich Tamás rendezésében.
Az emlékére létrehozott Harangozó Gyula-díjat évente március 15-én adják át. 2008. április 19-én és 20-án a Magyar Állami Operaház kétrészes emlékműsort rendezett a tiszteletére, amelyen A csodálatos mandarint, valamint a Johann Strauss zenéjére készített vidám és ironikus Térzenét mutatták be. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Harangoz%C3%B3_Gyula_(t%C3%A1ncm%C5%B1v%C3%A9sz,_1908%E2%80%931974)
