divald1.jpg

A Műegyetem mögött emléktáblák után kutattam. Ifjúkoromból tudtam, hogy sok híres ember élt a XI. kerületben a Műegyetem háta mögött. Az utca túloldaláról kiszúrtam, hogy a Papírbolt homlokzatában van egy márványtábla. Divald Kornél élt és dolgozott a Papírbolt fölötti lakóház egyik lakásában.

divald2.jpg

Édesapja, Divald Károly gyógyszerészetet tanult Bécsben, majd a svájci kezdeti évek után Eperjesre hazatérve feleségül vette Steinhübel György lőcsei könyvkötő leányát, Steinhübel Borbálát, majd Borbála halála után annak nővérét Rózát. Bártfai gyógyszertárát eladva Selmecbányán nyitott fényképészeti műtermet, Eperjesen pedig az első magyar fototípia intézetet állította fel. Második házasságból született Kornél és két húga, Emília és Mária. Divald Kornél már kisdiák korában megszerette az utazást, kirándulást, és megismerte a fotózás minden csínját-bínját édesapja mellett, akit gyakran kísért a Tátrába, természet-fotografálásra.

Korai diákéveiben a Felvidék más-más városaiban tanult, középiskolába az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jeles eredménnyel végezte.

divald_kornel_jpeg.jpegEredetileg orvosnak készült. 1890-ben iratkozott be a budapesti egyetem orvosi karára. 1891 szeptemberében Rómában tett utazása során fordult érdeklődése véglegesen a művészettörténet felé. Ebben a tanévben átiratkozott a bölcsészettudományi karra, ahol a művészettörténet mellett magyar irodalmat és esztétikát tanult. Szerepet játszott a gyors döntésben, hogy ebben az időben már elkezdődött nála az a családjában örökletes hallóideg sorvadással járó betegség, amely néhány év alatt hallásának szinte teljes elvesztéséhez vezetett. Bölcsészeti tanulmányait nem tudta befejezni a betegség miatt. Klasszikus egyetemi végzettséget nem szerezhetett, tudását autodidakta módon gyarapította tovább.

1907-ben vette feleségül Dobránszky Ilonát, Dobránszky György eperjesi földbirtokos leányát. Házasságukból két fiú született, a vasúti mérnök György és az orvosi hivatást választó ifj. Divald Kornél.

Műkritikusként vált ismertté. Olyan szaklapoknak dolgozott, mint a Magyar Szemle, a Magyar Iparművészet, a Magyar Mérnök vagy az Építész Egylet Közlönye. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. Az egykori Felvidék régiségeit, szobrait, ötvösműveit, textíliáit, az iparművészet népi, polgári és egyházi kincseit mentette meg, szállította múzeumokba, gyűjteményekbe és dokumentálta fotográfiákon is. Az önmagát tréfásan "műtörténeti detektívnek" aposztrofáló Divald Kornél az utókor emlékezetében a Szentek fuvarosaként él tovább.

Művészettörténeti munkáit Divald Kornél, míg szépirodalmi kiadványokat, elbeszéléseit, novelláit -gyermekkorának kedves patakpartjára utalva - Tarczai György írói álnéven adta közre. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Divald_Korn%C3%A9l

Megpróbáltam keresni szépirodalmi művet is tőle. Alább olvashatjátok kedvcsinálónak Tőle az egyik regényének bevezetőjét.

divald3.jpgA Gellérthegy tetején tompa puffogással eldördült az ágyú. A Duna innenső partján Szent Margit szigetétől Csepelig, mint megriadt hangyaboly, háborgó nyüzsgésre kelt a rengeteg embersokaság. A vásár megindult. Az ütött-kopott kis város: Pest két végében, a tíz-tizenöt sorban messzire elnyúló bódék és sátorok között pokoli riongás, ádáz tolongás kerekedik. A vásáros nép föl és alá hullámzó lármás áradatában dühös hallózással még mindig fölbukkan egy-egy fuvaros színültig megrakott társzekéren, csézán vagy kordén. A Rákoson elnyúló végtelen szekértábor felől egyre nagyobb csapatokban rajzanak a jövevények a sátorváros és a nagy vásártér felé. Ellepik a folyam menedékes partját, ahol még javában folyik a kirakodás. A gályák, bárkák, ladikok szinte a budai partig nyúlnak el a víz tükrén.

Pompás tavaszi nap van. A szabad ég alatt áruló fazekasok, kádárok, katlanosok és egyéb mesteremberek ingujjra vetkőzve sürögnek toronymagasságúra fölhalmozott holmijuk körül. Csáklyával kapják le a fazekakat, dézsákat a halom tetejéről, ha vevőjük akad. A portéka egyre fogy, a hajók mélyéből azonban rögtön ki is pótolják a deszkapallókon föl és alá járó vontatólegények. A hajóhíd mellől három fiatal lány nézi az őrült kavarodást. Budáról kerültek át vásárfiát venni. Ám, hogy ismét partra értek, moccanni sem mernek... Forrás: https://www.antikvarium.hu/konyv/tarczai-gyorgy-a-budai-gyar-felmult-idokbol-485453

Szerző: MULTMENTO  2017.06.07. 06:48 Szólj hozzá!

Címkék: emléktábla

A bejegyzés trackback címe:

http://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr8512546003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.