„Túl mindenen…” a címe annak a festménynek, melyet festőművész barátom készített. Megkaptam tőle a képgalériáját, melyből kiválasztottam ezt a nekem legjobban tetszőt. Ez a kép, mintha rólam szólna. Gyerekkori töprengéseimet ábrázolja, amikor elmentem sétálni Komlón dávidföldi kiserdő helyére emelt meddőhányóra, ahogy annak idején hívták „sturcra”.

tul_mindenen1.jpg

Amikor a Kaszánya patak völgyében Dombóvár felől a hetvenes években beérkeztünk a városba, szemből a szénosztályozó nagy fekete épületét és a hőerőmű tömbjeit láttuk. Balra a dombon családi házak és Gesztenyés színe háztömbjeit nézhettük, jobb oldalon vörösesbarnán virított a meddőhányó. Amikor ezt a képet megláttam, ez a Komló kép jutott eszembe róla. Ez ifjúságom színhelye. Ha nem ebben a városban születtem volna, biztosan nem tetszene. 

A képen ábrázolt napról József Attila verse jut eszembe:

„Ily kormos, nagy szívet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek! „ ( József Attila: A város peremén című verséből)

A komlói hőerőmű füstjéből előbukkanó nap is ilyen volt annak idején. Természetesen ma  már minden más. A meddőhányót lefedték termőfölddel, és már nagyerdő van a helyén. A régi források  újból megjelentek az egykori meddőhányó tövében.

tul_mindenen2.jpg

Most nyugdíjas bányászok kiskertjei vannak ott. Barátom kiskertjéből fotóztam ezt a néhány képet, melyek azt hivatottak képviselni, hogy mit is látnánk, most arról az egykori gondolkozó helyről.

tul_mindenen3.jpg

tul_mindenen4.jpg

tul_mindenen5.jpg

tul_mindenen6.jpg

tul_mindenen7.jpgErről a gondolkodó helyről lehet a komlói víztornyot is látni.  Nagyon érdekes volt, hogy az idei évben Miki barátom a bolhapiacon felfedezett egy Komlói víztornyot ábrázoló emlékérem szerűséget. Nem valódi érem, mert csak az egyik oldala dombornyomott, és három kis rögzítő lába is van. Talán valamikor egy műbőr mappát díszített. Ezt a kis emlékérmet kaptam az idei évben ajándékba tőle. Mintha tudta volna, hogy pont erre vágytam. Így most, ha felnézek az asztalom fölé a „Túl minden…” képet látom, ha lenézek az asztalomra ott meg azt a komlói víztorony képét.

tul_mindenen8.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.08.09. 06:56 2 komment

Címkék: fém épület régiségpiac

A bejegyzés trackback címe:

http://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr3512720794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2017.08.09. 10:34:17

Tudom, hogy kb. hol ültél, és tudom, hogy kb. anno mit láthattál. Ezért a kép nekem is nagyon tetszik, s valószínűleg hasonló gondolatokat ébreszt bennem, habár én csak igen ritka látogató vendég voltam azon a régi Komlón....
El nem tudom képzelni, a Vízmű mire, milyen ünnepi kiadványára tehetett ilyen "pecsétet"...

MULTMENTO 2017.08.11. 19:19:47

@aranyosfodorka: Érdekes kép, mert amikor feleségem elment érte, neki meg a faluja ugrott be. A völgybe ipartelep helyett sírkereszteket látott. A művész meg egy szakítás utáni festménysorozat részeként készítette el. Mindenesetre azóta nagyon örülök, hogy a dolgozószobám falát díszíti.