Amikor megláttam a nyitó plakátot, tudtam, hogy erre a fesztiválra a feleségem el kell vinni. Pest megyében van még, és autópálya matricánk is van. Így aztán elindultunk megtapasztalni egy újabb magyarországi sváb gasztrofesztivált.
Amikor megérkeztünk tájház tárt bejárati kapuval, és ezzel udvarán ezzel a facsacsival találkoztunk. A ház zárva, és nem találkoztunk senkivel. Feleségem aztán hátul az udvarban talált néhány ünnepre készülődött, akitől meg tudta, hogy majd a főtéren kezdődik a műsor déltől, és a tájházban majd háromtól lesz kiállítás-megnyitó, és műsor.
Délelőtt addig sem unatkoztunk, és végigjártuk, fényképeztük a város emlékműveit. Itt a Málenkíj robot emlékművét láthatjátok, néhány képben.
A Grassalkovics téren a betelepülés emlékművei tekinthető meg. Az Ulmi gálya makettje. A valóságban sokkal nagyobb volt, hisz a betelepülő családokat szekerestül, háziállatostul szállította Magyarországra.
A betelepülés szoborcsoportjáról ezt írják: A betelepítés 250. évfordulójára Rizmajer Róbertet kérték fel egy betelepülő családot ábrázoló emlékmű elkészítésére. A szobrászművész örömmel vállalta a megbízást, hiszen ő maga is az egykori betelepülő sváb családok leszármazottja. Az emlékmű egy sváb családot ábrázol, akik éppen megérkeznek az új hazájukba. A kompozíció központi alakja a családanya, aki bizonytalanul és kérdően néz a férjére. Az apa egy nyugtató kézmozdulattal átöleli hitvesét és igyekszik meggyőzni, hogy jó helyre érkeztek, arcáról magabiztosság és a családja iránti felelősségérzet árad. A két gyermek még nem érti a sorsdöntő helyzet drámaiságát, pajkos mozdulataikból, huncut arckifejezéseikből a szülők iránt érzett korlátlan bizalom árad: Forrás: https://www.kozterkep.hu/~/23897/Betelepitesi_emlekmu_Ujhartyan_2014.html , és fogadott, bennünket.
A szoborcsoport feleségemnek nagyon tetszett. Egy tárgyi tévedést tartalmazott csak: A betelepülő német családapák akkortájt nem jöhettek csizmában, mert nem is igen ismerték. A csatos cipő, vagy klumpa lett volna a korszaknak megfelelő lábbeli.
A város első Málenkíj Robotos emlékművel felújítva.
A hátoldalán látható a rendszerváltás körül készült eredeti – akkor még óvatosan fogalmazó -, felirat.
Az emlékmű fényképezések után aztán bejutottunk a főtérre. Igen változatos sváb gasztrocsoportok kínálták portékájukat.
A hólabda. Itt nagy tételben árusították. Ezt a süteményt magyar ismerőseim nem nagyon ismerik. Elkészítéséhez egy különleges eszköz is szükséges, melyről a sokszor a sváb tájházakban sem tudják, hogy mire való az eszköz. Aki el akarja készíteni, ezen a blogon megtalálja a receptjét: http://pekeskifli.blog.hu/2009/11/24/holabda_schneeball
Az utolsó kettő fotón Ceglédberceli mutatta be, hogy milyen a lakodalmas kalács, és milyen bárányos tortát szoktak készíteni keresztelőre.