A világörökség részét képező Andrássy útról kell lefordulnunk az Eötvös utcába. Évek óta elkerítve áll ott egy félbehagyott építkezés. Van ez így Budapesten, több helyen. Ebben az utcában a Spanyol nagykövetség falán van Angel Sanz Briz emléktáblája.  

angel_sanz_briz_emlektabla3.jpg

angel_sanz_briz_emlektabla2.jpgÁngel Sanz Briz, a „budapesti angyal” (Zaragoza, 1910. szeptember 28. – Róma, 1980. június 10.) spanyol diplomata. A második világháború alatt, amelyben Spanyolország semleges maradt, ügyvivőként szolgált Budapesten. 1944-ben, „hivatalosan” Franco kormányától függetlenül, saját elhatározásból,[4] segített mintegy 5000 magyar zsidót megmenteni a holokauszttól, azzal, hogy számukra spanyol útlevelet biztosított; kezdetben csak azoknak, akik azt állították, hogy szefárd eredetűek, később azonban minden üldözöttnek. E tevékenységéért megkapta a Világ Igaza elismerést.

A nyilvánosságra hozott spanyol diplomáciai iratok tanúsága szerint Sanz Briz tájékoztatta Franco tábornokot a holokauszt létezéséről. Jogi tanulmányainak befejezése után 1933-ban felvételt nyert a Diplomáciai Iskolára, amit nem sokkal a spanyol polgárháború kirobbanása előtt végzett el. Beállt Franco tábornok hadseregébe. A polgárháború után megkapta első beosztását: ügyvivő lett Kairóban.

1942-ben, röviddel azt követően, hogy házasságot kötött Adela Quijanóval, újabb ügyvivői beosztást kapott, ezúttal a budapesti spanyol nagykövetségen. Magyarország ugyan a tengelyhatalmak közé tartozott, de – a nácik által megszállt Európa államaitól eltérően – ekkor még nem tett intézkedéseket a zsidók kiirtására.

Diplomáciai munkája mindaddig nyugodtan zajlott, amíg 1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után, meg nem kezdték a zsidók gettókba zárását és Adolf Eichmann Budapestre nem érkezett, hogy a helyszínen felügyelje a mintegy 750 000 magyar zsidó deportálását.

angel_sanz_briz_emlektabla1.jpg

A nácik tervein felháborodott Sanz Briz megszerezte kormánya engedélyét arra, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar hatóságokkal és megfelelő dokumentumokkal ellátva őket, védelmet nyújtson a felkutatható ibériai eredetű szefárd zsidóknak. Jogi alapként Miguel Primo de Rivera 1925-ben hozott rendeletére hivatkozott, ami valójában már 1931-ben érvényét vesztette. Befolyását és kapcsolatait kihasználva sikerült mintegy 5200 zsidót biztonságba helyeznie. A nagykövetség pénzén épületeket bérelt részükre, melyek a spanyol külképviselet csatolt részeiként diplomáciai védettséget élveztek. A mentéshez saját vagyonát is felhasználta, amivel a náci helytartót vesztegette meg.

A Spanyolország és a zsidók a második világháborúban című könyvben a következőképpen ismertette módszerét:

„Elértem, hogy a magyar kormány engedélyezze 200 szefárd zsidó Spanyolország általi védelmét. [...] Ezt követően a munkám már viszonylag könnyű volt: a számomra engedélyezett 200 egyént 200 családra változtattam, és a 200 családot végtelen számúra többszöröztem; csupán arra kellett figyelni, ne állítsak ki olyan menlevelet vagy útlevelet a zsidók részére, amely 200-nál nagyobb számot visel.”

Így a megmentett 5200 főből, valójában csak mintegy 200 volt szefárd.

angel_sanz_briz_emlektabla4.jpg

1944 augusztusában, két szökött francia rab beszámolója alapján jelentést küldött a spanyol kormánynak, amelyben részletezte az auschwitzi koncentrációs táborban végrehajtott népirtást. A jelentést kísérő levél megerősítette annak hitelességét: „Eredete a szenvedés miatt kétséges. Ugyanakkor a kérdéssel kapcsolatban közvetlenül nem érintett személyektől és az itt akkreditált diplomáciai testületi kollégáimtól kapott információk szerint, a leírt események, legalább is azok nagy része, sajnos, igaz."

1944. november végén, amikor a Vörös Hadsereg megközelítette Budapestet, azt az utasítást kapta, hogy hagyja el állomáshelyét és települjön át Svájcba. Giorgio Perlasca olasz kereskedő, a spanyol polgárháború frankóista veteránja, tiszteletbeli spanyol állampolgár, aki addig is segítette Sanz Brizt zsidómentő akciójában, budapesti spanyol konzulnak adva ki magát, spanyol okmányok felhasználásával folytatta a tevékenységet. Sikerült megakadályoznia a „spanyol” zsidók elszállítását mindaddig, amíg a szovjet csapatok el nem foglalták Pestet és fel nem szabadították a gettókat.

angel_sanz_briz_emlektabla5.jpg

Ezt követően, folytatta diplomáciai karrierjét. További állomáshelyei: San Francisco és Washington, Lima, Bern, Bayonne, Guatemala, Hága, Brüsszel, majd 1973-ban Peking, ahol ő volt Spanyolország első nagykövete. 1976-ban Rómába küldték, hogy hazáját a Szentszék mellett képviselje. Ott halt meg 1980. június 11-én. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ngel_Sanz_Briz

Szerző: MULTMENTO  2017.10.25. 06:46 1 komment

Címkék: épület emléktábla

A bejegyzés trackback címe:

http://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr8313059100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2017.10.26. 19:25:56

Lehet, szégyellnem kell, hogy róla nem tudtam ? Talán nem beszéltek/írtak róla ahhoz eleget, hogy mindenkihez eljusson a híre.
köszönöm hogy közreadtad a történetét.