Az Almássy tér felé kerültem a szokásos vasárnapi bolhapiacomra tartva. Az Almássy téren és környékén több fotót készítettem, mert annyi minden tudnivaló vesz itt körül. A játszótér bejárata előtt van Csengery Antal szobra. Neve nem ismeretlen számomra, de amit a Wikipedián olvastam róla, azt nem tudtam volna történelmi tanulmányaimból felidézni.

csengery1.jpg

Csengery Antal (Nagyvárad, 1822. június 2. – Budapest, 1880. július 13.) politikus, közgazdász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a Magyar Földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő.

Csengery Antal ügyvéd, jeles jogtudós és Gerhard Terézia fia. Apja gondos nevelésben részesítette; iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte 1840-ben és Debrecenben végezte 1842-ben, mivel a nagyváradi akadémiát – a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt – ott kellett hagynia. Néhány évet megyei gyakorlaton töltött, Bihar megye híres követe és első alispánja, Beöthy Ödön mellett; itt megismerte a megyei közigazgatás minden ágát. Fontosabb kérdésekben ő írta a Pesti Hírlapban megjelent, az ellenzéki megyékben nagy hatást keltett körleveleket. Az 1843–1844-es éveket Pozsonyban töltötte mint jurátus; ez utóbbi évben letette az ügyvédi vizsgát is. Az 1843-ban az országgyűlési tudósítások egy részét Kossuth Lajos számára a Pesti Hírlapba ő írta. 1844-ben, amikor a lap szerkesztése Szalay Lászlóra szállt, a tudósítások szerkesztését maga vette át. Alapos ismeretei, európai műveltsége, kitűnő stílusa, szilárd jelleme magára vonta Eötvös József és Szalay figyelmét, akikkel 1845-ben bejárta Itáliát. A magyar ellenzék "közlönye" 1844 júliusától a Pesti Hírlap lett, amelynek Csengery az országgyűlés után rendes munkatársa, 1845 júliusától pedig főszerkesztője egészen 1848 végéig. május 16-ától Kemény Zsigmondot vette szerkesztőtársul. Folyamatosan írt a lap minden rovatába, igyekezett megteremteni a lap stiláris egységét, kiküszöbölve a korabeli politikai irodalom szónoki dagályosságát.

Írt újdonságot, irodalmi értesítőt, színi kritikát, külföldet, olykor megyei tudósítást Pest megyéből, azonban írt számos nagyobb cikket is: az átalakulás formái, a rendezési ügyek mellett, leginkább nemzetgazdasági kérdéseket tárgyalt, de majdnem mindig névtelenül. Az 1848. évi mozgalmak győzelemre segítették a Pesti Hírlap törekvéseit. Kossuth is elfogadta e lap tanait, amelyek az 1848. évi törvényekben határozott kifejezést nyertek. Csengery március 17-étől lapját napilappá változtatta át (azelőtt a magyar politikai lapok legfeljebb négyszer jelentek meg hetenként) és egyszersmind a kormánypárt, a Batthyány-kormány közlönyévé avatta, s éppen oly eréllyel küzdött a bécsi reakció cselszövése, mint a pesti demagógia kicsapongásai ellen; ekkor is névtelenül írt. Az év végén lemondott a lap szerkesztéséről és Debrecenbe követte a kormányt. Itt Szemere Bertalan miniszterelnöksége alatt mint miniszteri tanácsos 1849. május 9-étől fogva, leginkább a kodifikációval foglalkozott. 1849 augusztusában Aradon vált meg a kormánytól és báró Keménnyel együtt egy ideig Szatmár megyében rejtőzött. Majd az év vége felé Pestre ment, s hol történeti, hol természettudományi tanulmányokkal foglalkozott és az irodalomnak élt. A növénytanban Brassai, a vegytanban Nendtvich, a földtanban Kovács Gyula voltak tanítói; részt vett dr. Entz Ferenc kertészeti oktatásaiban is. 1852-től fogva a Szőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott a világtörténetből és 1855-től a pesti protestáns teológiai intézetben a növénytant adta elő. Kedvenc tudományáról, a történelemről sem feledkezve meg, azzal is, mint a politika egyik legfőbb segédtudományával, alaposan foglalkozott.

1860 november 15.-én Bihar megye tiszti ügyésszé választotta. Mint publicista a sajtóviszonyok miatt egész 1861-ig nem sokat dolgozott, annál nagyobb működést fejtett ki a társadalmi téren. 1850–1880-ig alig volt Magyarországon nevezetesebb közművelődési vagy anyagi emelkedést célzó intézet vagy egyesület, melynek megindításában, tervezetében vagy reformálásában lényeges részt ne vett volna. A Magyar Tudományos Akadémia (melynek 1847. december 29.-étől levelező tagja volt), Gazdasági Egyesület (1857. november 16.-ától választott tagja) és a Magyar földhitelintézet különösen sokat köszönnek buzgóságának. Az Akadémia 1858. december 15.-én rendes taggá és jegyzőjévé választotta; itt belefolyt az ügyrend újradolgozásába, az ügyvitelt szabályozta, több állandó bizottságot szervezett és hírlapi cikkeivel folyvást élesztette az Akadémia iránti részvétet. 1867-ben az Akadémia alapszabályainak átdolgozása, pénzügyeinek rendezése az ő indítványa szerint történt, miért előbb igazgató-tagnak, majd 1871-ben másodelnöknek választatott; a könyvkiadó bizottságnak kezdeményezője, eleitől fogva (1875. január 28.) elnöke volt, s később a történeti bizottságnak is; ő figyelmeztette először az Akadémiát 1876-ban, hogy a történelem terén egyelőre hagyjon fel az adatgyűjtéssel és fogjon a rendszeres feldolgozáshoz. A történelmi társulatnak alapításától fogva (1867. június 13.) választmányi tagja volt.

1858-ban Lónyay Menyhérttel együtt szerkesztette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület emlékiratát a kormányhoz, a magyar földbirtoki hitel állásáról. Midőn a földbirtokosok 1862-ben az emlékirat alapján a Magyar földhitelintézet alapítására mentek át, Csengery benne volt azon négy tagú bizottságban, mely a hitelintézet alapszabályait, ügyrendi és kezelési utasításait kidolgozta. Az intézet létrejöttével titkárrá, s később egyik igazgatójává választották. Eötvös felhívására ő dolgozta ki a Pesti Iparegyesület helyett egy országos iparegyesület tervét, kapcsolatban az Iparmúzeummal, s országos címmel biztosítva magyar jellegét. 1861-ben Bihar megye bihari választókerülete küldte a képviselőházba, ahol a fölirat mellett szavazott, és beszédében a Bach-kormány alatti sajtóviszonyokat rajzolta. 1865-ben újra a bihari kerület, 1868 és 1878 között a nagykanizsai választókerület választotta képviselőjévé. Deák Ferencen és Andrássy Gyulán kívül senkinek sem volt több része Magyarországnak az örökös tartományokkal kötött kiegyezésben, mint Csengerynek. A kiegyezés formulázására az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, később ezen szerkezetet iktatták be a magyar Corpus Juris Hungariciba mint 1867. évi XII. törvénycikk. Tagja volt e mellett minden fontosabb bizottságnak, s mint Deáknak oly barátja, aki rá nagy hatást gyakorolt, a nevezetesebb törvényjavaslatok megállapításában, átdolgozásában vagy módosításában lényeges része volt. Kiváló szerepet játszott különösen azon országos bizottságban, mely az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében a közöseknek ismert államügyek terhére nézve az arányt megállapította Magyarország és Ausztria között. Az első delegáció ülésein kiválóbb állást foglalt el; Deák nem lévén jelen, Csengery volt a Deák-párt vezére. Ő fogalmazta meg azt a nyilatkozatot is, amellyel Grivicsichnek nagy felindulást keltett föllépését a hadügyminiszter cáfolta. A Horvát- és Magyarország közötti kiegyezés szintén az ő közvetítő javaslatai alapján létesült. Tanácsadólag folyt be továbbá az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés (1867. évi XVII. törvénycikk) megkötésére; ez egyezmény azon alapon jött létre, melyet Csengery 1848 előtt fölállított. Az országgyűlési Pénzügyi Bizottságnak kezdettől fogva tagja és sokáig elnöke volt. Ő formulázta a budgettörvényeket, részt vett az adótörvények megalapításában és számos módosítást vitt azokon keresztül. A költségvetések tárgyalásánál is sok reformot indítványozott, s mind itt, mind a vasúti engedményeknél számos megtakarítást eszközölt. Ő fogalmazta a függő adósságok ellenőrzéséről szóló törvényeket, átalakította a közös nyugdíjakról s a kisajátításról szóló törvényeket, a népiskolai közoktatásról szóló törvényeket pedig számos módosításával egészen újjá alakította. Mindent elkövetett, hogy az államháztartást ráncba szedje. Többek között indítványozta, szövegezte és keresztül vitte az Állami Legfőbb Számszék felállítását. A Jegybankügyi Bizottságban is részt vett, s formulázta az enquete kérdő pontjait és a bizottság jelentését az országgyűléshez. Deákkal és Ghyczyvel átdolgozta az új községi törvényt, melyhez ő adta a legtöbb módosítványt. Mint pestvárosi képviselőnek nagy része volt Pesten a közoktatás színvonalának emelésében; elnöke volt a Városi Pénzügyi és Polgári Iskolai Bizottságnak. A polgári iskolák eszméjét ő vitte be az iskolai törvénybe, és ő eszközölte főleg Pesten több ilyen iskola létrejöttét. Buda és Pest egyesítésén törekedve fő tényező volt, hogy ez a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatba fölvétessék.

1875-ben a Deák- és Tisza-párt közti fúzióban élénken részt vett, és egész őszinteséggel csatlakozott a Szabadelvű Párthoz, melyhez mindvégig hű maradt. Élete utolsó két évében elkezdett betegeskedni; tüdőbaja mind súlyosabbá vált; 1879 őszén visszavonult a közügyektől. Városligeti nyaralójában halt meg. A Magyar Tudományos Akadémiában Gyulai Pál tartott fölötte emlékbeszédet az 1881. május 22-én. 1860. július 15.-én a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta, és 1864. július 27.-én elnökévé tette a pénz- és gazdasági ügyei vitelére akkor szervezett állandó bizottságnak; a társaságból azonban 1866. február 28-án kilépett. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csengery_Antal

csengery2.jpg 

A netnek hála megtaláltam hátrahagyott iratainak gyűjteményes kiadását. Ebből idéztem most ez a kis parlamenti történetet.

NAPLÓTÖREDÉK AZ 1865-ΙΚI ORSZÁGGYŰLÉS MEGNYITÁSA IDEJÉBŐL.

Decz. 15-én.

Minden nap délután 5 órakor fényes udvari ebéd! A követek betűrendben hívatnak meg. Én a C betűbe esvén, mindjárt első nap, tegnap este valék hivatalos. A meghívó jegy arany szegéllyel, magyarul szól; megjelenés díszruhában, kardosan. Az ebédlő-terem előtt egy kisebb díszes teremben gyülekeztünk. A fejedelem egy oldalszobából jővén, meghajtá magát s szó nélkül ment az ebédlőterembe. A vendégek utána. Az ebéd ugyanazon díszes teremben, hol az országgyűlés megnyittatott. Az arany csillárokban tömérdek gyertya; rendkívül fényes világítás. Hosszú nagy asztal. A fejedelem középen, az egyháznagyok és titkos tanácsosok közelében, kijelölt helyeiken, s mi tetszésünk szerint ültünk le, ki hol akart.

Elismert dolog, hogy őfelségének konyhája és pinczéje igen jó. Az udvari tisztség előtt feltűnt a vendégek nagy zaja és fesztelen jókedve. Egyre folyt a koczintgatás a szomszédok között.

Ebéd után ismét a mellék kisebb terembe vonultunk. Őfelsége is ide jött. Körbe álltunk. Őfelsége sorbajárt, s többekkel beszélt, németül akiket már régebben ismert, magyarul a képviselőkkel, s azokkal, akik még nem voltak előtte bemutatva. Sokaktól megkérdé: mit remélnek, minő sikert várnak az országgyűléstől. „Felséged kezdeménye után a mai naptól kezdve stb. csak jót!” válaszolák a kérdezettek.

Az öreg Boczkótól, kérdezé őfelsége, hány éves? — „Két hetes gyermek vagyok, Felséges Úr! (77 éves), — felelé Boczkó — mondják szerencse szám!” — „Adja Isten, hogy a két hatos (66—1860) szintúgy szerencsés legyen!” jegyzé meg a fejedelem.

Lónyai Menyhérttel németül szólt őfelsége. „Ich rechne auf ihre Unterstützung”, monda végül.

Βesze János Esztergom városi követ, nagy termetével tűnt ki környezetéből. A fejedelemnek lehetetlen volt kikerülnie. Kérdezé tőle: „Ön már máskor is volt képviselő?” — „Mióta a nép választ, mindig, Felséges Uram,” volt az erőshangú válasz. — ,,Ön hát a nép embere?” — „Azt tudja az ország,” — felelé Besze. — „Hová való képviselő?” — „Esztergom városából!” — ,,Úgy hát Besze János,” — monda a felség. — „Igen örvendek, — mond páthosszal Besze, — hogy szerény nevem felséged legmagasb kebléig fölhatott.” — „S mit vár az országgyűléstől?” — „Ha úgy megy, amint kezdődött, — talán lesz valami!” — A fejedelem e párbeszéd után egy pár perczre megállva körültekintett, hogy kihez menjen. Besze azt hívé, a szünetet használnia kell, s újra megszólalt: „A mai napra, Felséges Uram, én mint esztergomvárosi képviselő csak azt mondhatom: dicsértessék érette az Úr Jézus!” — „Mindörökké Amen,” — válaszolá, mi közben tovább mené, mosolyogva a fejedelem.

Legfontosabb volt, amit Deák Ferenczcel szólt őfelsége. Kérte őt, látogassa meg szombaton délután 4 órakor. Forrás: http://mtdaportal.extra.hu/books/csengery_antal_hatrahagyott_iratai.pdf

csengery3.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.11.22. 06:54 komment

Címkék: emléktábla

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr5213250793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása