A mai képeslapoknál kisebb képeslapot találtam Véméndről. Láttam én már több képeslapot is Véméndről, amit nem vettem meg. Ennek, amikor megláttam a hátulját úgy gondoltam megveszem. A két világháború között magyar nyelven kiadott képeslap egy akkor nagy többségben német ajkúak lakta faluról. A bélyeg helyére írt „Feldpost – Tábori posta” szerint ezt a képeslapot a háború alatt a katonai posta kézbesítette a címzettnek. Kurt - katonai besorolását ugyan nem tudjuk meg erről a lapról, de szerintem egyszerű közlegény volt -, gondosan lefordította szüleinek a képeslapon ábrázolt nevezetességeket német nyelven is. – Ezek a hátára írt információk már önmagukban is több információt szolgáltatnak, de a „Kundelein fotó” felirat alapján még elmeséli nekünk a készítőjének az élettörténetét is.
No, jó, azért nekem is kellett egy kicsit kutatnom, de sikerült megtalálnom a Janus Pannonius múzeum 1978-as kiadványából B. Horváth Csilla írását a fotó készítőjéről. Most ezt az írást fogom itt megjeleníteni, hogy Ti is megtudjátok, ki volt Kundelein Ilona (1895-1984). A neten levő elektronikus verzióban a képek nagyon rossz felbontásúak, de azért a teljesség igénye végett azokat is beletettem.
Horváth Csilla
EGY PÉCSI FÉNYKÉPÉSZ MUNKÁSSÁGÁNAK FŐBB MOZZANATAI
(KUNDELEIN ILONA 1895-)
A fényképezés megnyitotta a széles tömegek előtt a vizuális örömöket. Kézzel fogható közelségbe hozta a távolságot, a távolban lévő rokonokat, ismerősöket, tárgyakat. Közel hozta a múltat. Megadta a lehetőséget a kisembernek is, hogy úgy, mint a kiváltságos, gazdag emberek megörökítve önmagukat, leszármazottaik számára emléket hagyjanak hajdani mivoltukról. Az első világháború idejére Pécsett véget ért a fényképezés első nagy korszaka. Az első jelentős fényképészek legnagyobb része meghalt, elköltözött vagy abbahagyta a mesterséget. Jelentkezik az új generáció. Újabb és újabb fényképészek nyitnak műtermet a belvárosban. A fényképek ára egyre elérhetőbb lesz a szegényebb néprétegek, a munkások, bányászok, kisiparosok számára is. Ennek az igénynek a kielégítésére azonban szükséges, hogy a fényképészek ne csak a belváros területén, hanem a külvárosokban is megtelepedjenek. A Zsolnay Vilmos utcában, az István utcában, a Szigeti országúton, a Lánc utcában és az Orsolya utcában telepedtek meg új fényképészek, akik a környék lakóinak igényét elégítették ki. Egyre népszerűbb lesz a fényképész mesterség a nők körében is. Aránylag kevés beruházással (fényképezőgép, előhíváshoz, másoláshoz némi felszerelés, néhány műtermi díszlet) könnyű, tiszta s viszonylag elfogadható megélhetést biztosított ez az ipar.
Az ebben az időben alapított kis műtermek közül választottunk ki egyet részletesebb bemutatásra.
Ebben segítségünkre volt maga a fényképész is visszaemlékezéseivel. Kundelein Hona a ma is működő kis műtermét 1920-ban nyitotta meg. 1895-ben született Pécsett. Apja, Kundelein Gyula a Zsolnay gyárban dolgozott mint a festők egyik munkavezetője. Kundelein Ilona iskoláit elvégezve jelentkezik Könnyű József fényképésznél, akinek szüksége volt olyan kisegítőre, aki felveszi az adatait az ügyfeleknek, segít a képek osztályozásában, valamint a restaurálásban is használható, azaz ún. „fogadó kisasszonyra". Lassanként megtetszik a fényképész mesterség a fiatal kisegítőnek s úgy döntött, hogy kitanulja a mesterséget, üzletet nyit. 1920 nyarán megkapta a bizonyítványt s beindítja üzletét. Először is helyiséget kell keresni, ahol berendezheti műtermét. Az 1910-es évek végén és a 20-as évek elején Pécsett a legkeresettebb és legjobban menő műtermek Fodor István Jókai utcai. Könnyű József Király u. 15. alatti és Kolos Mór Kazinczy utcai műtermei voltak. Ők a belváros közösségének igényeit elégítették ki. Az 1920-as esztendőben Könnyű műterméből ketten is kiváltak. Az egyik Zách János, aki a következőképpen hirdeti magát még abban az esztendőben: „Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Könnyű cégtől kilépve, Pécsett, József utca 8. szám alatt egy fényképnagyító és festészeti műtermet létesítettem. Csakis művészeti kivitelben készítek fényképnagyításokat minden nagyságban, továbbá aquarel és olaj portrait. Sok évi külföldön szerzett tapasztalataim biztosítják a n. é. közönséget arról, hogy képeimet a legkényesebb ízlést is teljesen kifogástalannak fogja találni." A másik, aki távozott Könnyű Józseftől, Kundelein Ilona volt. A Dunántúl 1920. jún. 12.-ei száma tudósít arról, hogy az eltávozott segéd és fogadó kisasszony helyett újakat keres Könnyű: „Fényképész segéd elsőrendű erő, ki negatív és positiv retuschban tökéletesen jártas, alkalmazást nyer. Könnyű műterembe. Király utca 15. Ugyanott egy komoly fogadó kisasszony felvétetik." Kundelein Ilona ipar igazolvány a 1920. szeptember 10.-i keltezésű.
Első kis műtermét a Lánc utca 21-es számú ház utcai frontján nyitotta. A helyiségeket özv. Kovacsics Antalnétól bérelte. A műterem a következő részekből állott: Előszoba, illetve fogadó, ahol várakoztak a vendégek, s az adminisztrációt elvégezték, a tulajdonképpeni műterem: itt történt a felvételezés, ennek felszerelése a fényképezőgép, az ívlámpa, a segéd reflektor s a háttér; valamint néhány műtermi felszerelés, bútor: asztalka, szék stb. A műterem mellett a sötétkamra, valamint a kis laboráló rész, amely az előszobából volt elválasztva. Ezen kívül a sötétkamra mögött egy fekhely, egy priccs volt elhelyezve. A műterem területe 7x5 m volt. Az 1921-es karácsonyi hirdetések között több fényképész, — Kolos Mór, aki „260 koronáért egy nagy fényképet 6 levelezőlappal készít" Fodor István „250 koronáért egy jól sikerült fénykép és 6 db lapot készít elsőrendű anyagra",5 valamint Könnyű fényképész, aki „meghívásra házhoz megy"^ valamint műtermében feldíszített karácsonyfa áll rendelkezésre, mellette Kundelein hirdetése is megjelenik: Kundelein Ilonka fényképészeti műtermében 6 db csinosan kidolgozott levelezőlap 100 korona. Fénykép nagyításokat életnagyságba és olcsón készítek. Műterem Zsolnay Vilmos utca 5J (azonos a Lánc u. 21.). A műtermi felvételek készítése mellett ennek a műteremnek speciális munkakörei alakultak ki. Az egyik ezek közül az iskolai csoportképek készítése volt. Az első ilyen megrendelést Szibert Róbert, a pécsi népiskolák felügyelője, adta a műteremnek. A Gyárváros iskolája ekkor még Becker József Pécsváradi u. 72. számú házában, — amelyet a város bérbe vett — működött. Ez azonban kicsi és szűkös volt, új iskolára volt szükség. Hogy kézzel fogható bizonyítékkal szolgálhasson Szibert a minisztériumnak, lefényképeztette a két tanteremben összezsúfolt 261 tanulót, s ezzel a képpel ment segélyt kérni az iskola építésére.
Ezután a kép elkészülése után rendszeressé vált az iskolai osztályok fotózása. A fényképeket a helyszínen, az iskolában, rendszerint az udvaron, készítette, majd 2—3 hét múlva osztotta ki ugyanott a megrendelt képeket. Hamarosan társas viszonyba került Péterffy Lászlóval, aki Eszékről jött feleségével és szintén fényképész volt. Nagyon szoros volt a műterem kapcsolata a későbbiekben is a Gyárvárosi iskolával, ahol először kezdett dolgozni. A már újonnan elkészült Gyárvárosi iskola első tantestületét 1926-ban ő fotózza, valamint 1973-ban is őt hívták a tanári kar fényképezésére. Sokat járt fényképezni a Bártfa utcai, pécsbányatelepi, Petőfi utcai. Egyetem utcai, istenkúti iskolához is. Nemcsak egyszerű csoportképeket készített, hanem a különböző iskolai eseményeket (színdarabokat, betlehemi játékokat stb.) is megörökíttették vele. Másik rendszeres és speciális munkája a műteremnek a bányavidék és a Pécs környéki falvak lakosságának fényképezése volt. A húszas s még inkább a harmincas években terjedt el véglegesen s vált divatossá falun is a család tagjainak, a család nagy eseményeinek, (esküvő, bérmálás, szüret stb.) rendszeres megörökítése. Ezt a lehetőséget használta fel Kundelein Ilona és járta a falvakat. Működési területe főleg a német lakta falvakra terjedt ki. Babarc, Hosszúhetény, Pécsvárad, Véménd, Villány, Vókány, Szászvár; valamint Vasas, Pécsbányatelep a leggyakrabban látogatott faluk. A falujárás azonban megfelelő közlekedési eszköz nélkül, — mivel a felszerelés, gép s egyéb tartozékok súlyosak — elég nehézkes volt. 1926-ban társával, Péterffy Lászlóval vásároltak egy autót, ami megkönnyítette a vidékre járást.,Ezek közül a munkái közül Kundelein Ilona a bányászoknál töltött időre emlékszik a legszívesebben. Képet és szépet szerető embereknek ismerte meg őket és szívesen járt közéjük dolgozni. 1930-ban Péterffy Lászlót, társát a Pécsi Ipartestület Sokszorosító Szakosztályának vezetőségi tagjai sorába választották. Ezzel is bizonyítva, hogy az akkor még ugyancsak külvárosnak számító Zsolnay, illetve Lánc utcában működő fényképésznek is sikerülhetett jó, minőségi munkával kivívni társai megbecsülését. 1932-ben a műterem áthelyezésére került sor. Abelvároshoz közelebb költöztek, az Irányi Dániel térre. Eddig itt néha gyorsfényképészek ideiglenes bódéit állították csak fel. Az 1920-as évek elején Tatár János ütötte fel bódéját. 1920-ban a következő hirdetést közölte az újságban: „Figyelem! Újdonság ! Most a Búzatéren, az újonnan felállított fényképészetben bármely fényképet készítek 3 koronáért darabját. Szíves pártfogást kéz Tatár János amerikai gyorsfényképész, volt Winkler mozival szemben." Tatár azonban hamarosan felszámolta bódéját. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy néhány hónappal a megnyitás után betörtek a bódéba s elvittek „3 fényképezőlencsét 26 000 korona értékben, egy sárga piros csíkos 6 m hosszú sátorponyvát és több vízhatlan fehér ponyvát, amelynek az értéke 40 000 korona." Az új műtermet 1932 nyarán nyitották meg. Még ebben az évben meghalt Péterffy László, s ettől kezdve hosszabb ideig egyedül dolgozott Kundelein Ilona. 1937-ben egy segédet. Nagy Margitot, alkalmazott egy rövid ideig. 1944—45-ben Péterffy László, nevelt fia volt a segédje, majd a mai napig üzlettársa. Az új műterem nagyobb, tágasabb volt az előzőnél, alkalmasabb arra, hogy a műtermi felvételekkel is nagyobb forgalmat lehessen lebonyolítani. Tágasabb az előszoba, s nagy a műterem is, amely modern gépekkel, lámpákkal volt berendezve. Kényelmesebben lehetett a laboratóriumi munkát elvégezni. A műterem munkája megnövekedett a forgalmasabb téren. Az eddig felsorolt munkák mellett a Zsolnay gyár munkásainak a megörökítésével is rendszeresen foglalkozott. A műteremben készített felvételekkel párhuzamosan sok régi, múlt századi fényképet is másolt. Kundelein Ilona az Ipartestület szervezésében időnként megtartott szakmai továbbképzéseken rendszeresen részt vett. Általában pesti előadók ismertették ilyenkor a fényképezés legújabb technikai újításait, új vegyszerek használatával ismertették meg a résztvevőket, valamint a fényképezésre vonatkozó jogszabályokat is ismertették. Az amatőr fényképezés elterjedésével egyre többen fényképeznek s a filmek előhívásával a fotócikk kereskedők, drogisták, látszerészek is foglalkoztak. Ezt sérelmezték a fényképészek. Ennek megnyugtató rendezése 1931-ben, majd később 1940-ben következett be. Ezek a kereskedők csak akkor végezhettek előhívást, másolást, ha régóta foglalkoztak ezzel, akkor is csak korlátozott számban és méretben (24x30 cm). A többiek pedig a megrendelést felvehették, de a munkát csak fényképésszel vagy fényképnagyító iparossal végeztethették el. A felszabadulás után is folytatja tovább a munkát. Felvételeket készít Pécsváradon az első pécsváradi szovjet parancsnokról és a pécsváradi vezetőkről. Az 1947-ben rendezett Pécs városi termék kiállításon is készít képeket. Lassanként, egész a mai napig azonban egyre csökken a műterem munkája. Legfőbb profiljuk maradt, mint általában a hivatásos fényképész műtermekben az esküvői képek, gyermek fotók, valamint a „specialitás", az iskolai csoportképek készítése.
* * *
Összefoglalva Kundelein Ilona műterme egyike volt az első külvárosi fényképész műtermeknek. Ebből adódóan megrendelő köre is a környező munkás, kisiparos, bányász rétegből adódott. Mozgékonysága s jó technikai felkészültsége lehetővé tette, hogy speciális munkakörre is szert tegyen, az iskolai csoportok és a környező falusi lakosság fényképezésére. Mindkettőt kiváló művészi érzékkel és jó minőségben készítette, amit bizonyít az itt bemutatott válogatás képeiből.
