Érkezzetek korán, ha az első sorból akarjátok nézni a műsort! – Tanácsolták nekünk a szári svábbálhoz. Mi háromnegyed órával a műsor kezdés előtt érkeztünk, de az első sorok addigra már mind elkeltek. Nem is csodálkozom, hiszen az idén húsz éves szári német nemzetiségi tánccsoport százharminc fölötti tagot számlál, és mindenki családtagja végig szerette volna nézni a műsort.

Én a bál két órás műsor részét nem az asztalunktól, hanem változó helyekről néztem. Próbáltam a jelen levő hivatásos fotósok közé kerülni a táncparkett szélén, de az sem volt egy ideális hely a fotózáshoz. A zenekar mögé egyetlen fotós sem verte le táborát. Onnét nem is lehetett közeli képeket készíteni a táncosokról. Így utólag azért nem sajnálom. Meg tudom mutatni, hogy a zenészek és táncosok összhangjában nem volt hiány.

szari_tancmusor1.jpg

szari_tancmusor2.jpg

szari_tancmusor3.jpg

szari_tancmusor4.jpg

szari_tancmusor5.jpg

szari_tancmusor6.jpgAz utolsó képet a műsor szünetében készítettem. A zenekarvezető látható a keresztfiával.

Szerző: MULTMENTO  2018.02.24. 07:01 Szólj hozzá!

Címkék: Sváb fesztivál

Találtam a bolhapiacon ezt a kis mézeskalács szíves reklámlapot. Tipikus „HUNGARICUM” a huszadik század első feléből. Minden és mindenki van rajta, ami, és akik az operett műfajában meghatározók voltak ebben a korban.

honthy_hanna1.jpghonthy_hanna11.jpgA Hátoldala „postatiszta”, így akár meg is írhatnám szívem választottjának.

A mézeskalács című operett két címszereplője Petráss Sári és Honthy Hanna. Hanna, még pályájának elején, de már királynői szerepben. Gondoltam utána nézek Honthy Hannának. Hamar kiderült, hogy éppen 125 éve született, és az idei évben december 30-án lesz 40 éve, hogy az operett királynői szerepét az égieknek játssza.

Blogomon a hírességek emléktábláját is be szoktam mutatni. El is mentem a Nefelejcs utca 8-hoz, mert olvastam, hogy ott született. Az utcát és a házat is megtaláltam, de a házon emléktáblának nyoma sincs. Ez van. Azért néhány képen bemutatom, hogy hol is született az Operettszínház örökös tagja.

nefelejcs1.jpgGondolom az olvasóimnak már nem ismerős a Mézeskalács című daljáték, az alábbiakban összefoglalom röviden a történetét.

nefelejcs2.jpg

 A nagyváradi Holnaposok költője Emőd Tamás. A darab előzménye: 1912-ben Nagyváradon fejezte be a Királyasszony katonája című verses színjátékát, de a világháború megakadályozza a bemutatót. Később átdolgozta, Kelj fel, katona! Címmel mesejátékká. Végül Szirmai Albert zenéjével 1923-ban bemutatják Mézeskalács címen. A történet szerint egy nagyvásárban indul a cselekmény, ahol a kimenőt kapott katona megismerkedik a kis cselédlánnyal és bimbózik is már a szerelem kettejük között. Ekkor lép a színre a királylány, aki szintén beleszeret a katonába. A kis cselédlány közben elcseni (mert nincs elég pénze) az áhított mézeskalácsot, ám a királylány észreveszi és tolvajt kiált. A katona azonban megmenti a lányt, kifizeti, és mint szerelmük jelképét neki ajándékozza. A királylány hamis ürüggyel letartóztatja a katonát, ekkor a lány visszaadja a mézeskalácsot a katonának, hogy soha ne feledkezzék meg róla. A királylány udvarába hozatja a katonát és el akarja venni a mézeskalácsot tőle, a katona azonban elszökik, ezért elfogatását rendeli el. A kis cselédlány megjelenik és kérleli a királylányt, hogy bocsásson meg a katonának. Időközben behozzák a halottnak hitt katonát, akit a kislány a mézeskalács szívvel feléleszt. Még néhány ellencselekmény, de végül minden jóra fordul, a királylány nehéz szívvel ugyan, de férjhez megy kiszemelt vőlegényéhez, a fiatalok pedig egymáséi lesznek. Forrás: http://www.szigligeti.ro/eloadasok/szigligeti/M%C3%A9zeskal%C3%A1cs/357

nefelejcs3.jpg

A Királynő énekét a neten is meg lehet találni Honthy Hanna előadásában, ajánlom meghallgatni:

Sokat kerestem egy ismertetőt Honthy Hanna életéről. Ami nekem legjobban tetszett az 1979 januárjában a HÉT-ben a CSEMADOK kiadványában (CSEMADOK= Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) megjelent tudósítás volt a temetésről. Most ezt a nekrológot idézem teljes terjedelmében a lapban megjelent képekkel.

honthy_hanna2.jpg

Ha egy király meghal, fekete zászlókat tűznek ki az épületekre, díszegyenruhás tábornokok, miniszterek és diplomaták kísérik utolsó útjára, a nép azonban nem biztos, hogy gyászolja, hiszen „meghalt a király, éljen a király". Honthy Hannának, az operettek királynőjének temetése napján csak a színházon lengett a halál lobogója, de a Farkasréti temetőben sok tízezernyi híve, tisztelője jelent meg, hogy utoljára búcsút vegyen tőle. Csupa egyszerű ruházatú polgár, akik órákig ácsorogtak a csikorgó hidegben, hogy egy-egy szál virággal vagy néhány kihulló könnycseppel búcsúzzanak el szeretett csárdáskirálynőjüktől.

Mert Honthy csak egy volt, de ő mindenkié volt. Nemcsak a letűnt mágnásoké, nemcsak az egykori dúsgazdagoké, de a pesti pékinasoké, a debreceni cíviseké és a pécsi kofaasszonyoké is. Sőt egész Európáé. Hiszen Berlintől Bratislaváig, Bécstől Moszkváig mindenütt tombolva tapsoltak neki temperamentumos táncaiért, egyéni hangjáért és alakításáért, nőies varázsáért, cinkos kacsintásaiért. Nekünk különösen szívünkhöz nőtt Honthy, hiszen Polgár Károly színtársulatának tagjaként éppen az akkori Pozsonyban aratta pályájának kezdetén első sikereit.

honthy_hanna3.jpg

Sokan kérdezték tőlem, hogy megható volt-e Honthy temetése? Visszakérdezem most, lehet-e megható egy olyan temetés, ahol 50-60 ezer ember szorong egy koporsó körül, ahol nem siratja a holtat rém férj, sem gyermek, s ahol a búcsúztató szavakat is a hidegtől dermedten hallgatjuk? És mégis megható volt! Hiszen Pest s Buda búcsúzott kedves Hannájától. Megható volt az a türelem, ahogyan kilométeres sorokban várakozott a tömeg, csakhogy még egy pillantást vethessen a színésznő koporsójára.

Úgy illene most, hogy a nekrológok szabályai szerint végigvezessem olvasóinkat Honthy Hanna életútján. Ennek a gazdag életnek a visszaidézésére azonban lapunk teljes száma is túl kevés lenne. Villantsuk fel legalább néhány jelentősebb állomását a művésznő pályájának. Honthy Hanna Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, a Fővárosi Operettszínház örökös tagja, minden idők legnagyobb magyar operettprimadonnája 1893 februárjában Budapesten a Nefelejts utca 8 számú bérház szegényes szobakonyhás lakásában látott napvilágot.

Eredeti neve Hügel Hajnalka volt, később vette csak fel a színésznőhöz jobban illő Honthy Hanna nevet. Szülőháza, amint már mondtam, afféle csikágói (így hívták régen ezt a munkásnegyedet) nyomortanya volt, teli szeméttel, bűzzel és veszekedéssel. Innen igyekezett már gyermekkorában „levegőre jutni" a csinos Hajnalka. És levegőre is jut. Tízéves lehet, amikor egyik ismerős család balettnövendék lánya beajánlja az Operaház balettiskolájába, ahol nemcsak hogy felfigyelnek a mindössze négy elemit végzett leányka tehetségére, de egyenesen a harmadik osztályba rukkoltatják elő. Tizennégy éves korában pedig Bayer Babatündérében léptetik fel, amelyben nemcsak sikert arat, de innentől fogva már szép fizetéssel szerződtetik is.

Az igazi „kitörés" azonban csak jóval később, Hügel Hajnalka felnőtt korában következik be. Az Operában felfigyel a lányra egy jómódú pesti főúr, s Hügel mama beleegyezésével mecénása lesz a balettáncosnőnek. Fényűző lakást rendez be Hajnalka, anyja és nagyanyja számára és később Rákosi Szidi színiiskolájában taníttatja. Annál a Rákosi Szidinél, akinél olyan tehetségek végeztek, mint Nagy Bella (Jókai Mór felesége), Fedák Sári, Lábass Juci és jó néhány más színházi csillag.

A siker nem maradt el. A sziniiskoia elvégzése után Márkus Dezső, az ünnepelt karmester, Liszt Ferenc tanítványa a Népoperába szerződteti. Először persze csalódások várnak az ifjú színésznőre. A Népoperában ugyanis két híres sztár, Márkus felesége és Berky Lili vetélkedik az elsőségért, s így Hajnalka csak harmadrendű szerepekhez juthat. Amikor azonban Berky Lili egy viszálykodás kapcsán sértődötten beteget jelent, a kétségbeesett igazgató Hajnalkát ugratja be helyette. Zerkovití Aranyesője ez a darab, és Hügel Hajnalka szép sikert ér el benne.

A fiatal művésznő életének következő állomása a Vígszínház — és a férjhez menés. Egy miniszteri titkár veszi feleségül. A Vígszínházban azonban újabb intrikák, újabb csalódások várnak rá. így aztán Pozsonyba szerződik Polgár Dénes társulatához, ahol teljes egészében kibontakozik rendkívüli tehetsége.

A Csárdáskirálynőben debütál, majd hatalmas sikereket arat a Varázskeringőben, a Három a kislányban, az Obsitosban, az Aranyfácánban és a Leányvásárban. Ekkor már a Honthy Hanna nevet viseli, s ettől kezdve a Honthy név egyet jelent az operettek legfényesebb ragyogó csillagával. Időközben kitör az első világháború. A színházakat a bezárás veszélye fenyegeti. Nem úgy az operettszínházakat, amelyek fénykorukat élik. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy Honthyt óriási — 48 000 korona — gázsival szerződteti a debreceni Csokonai Színház.

honthy_hanna4.jpgHonthy tehát Magyarország legjobban fizetett operettprimadonnájává avanzsál. A színházigazgatók azonban szívesen fizetnek, hiszen Hanna már fogalom, tánca, nőies varázsa, eredetisége és ritka tehetsége zsúfolt házakat jelent. Azt tartják az operettek világában, hogy a primadonna és a szubrett népszerűsége éveik számának növekedése arányában csökken. Nos, Honthy esetében ez is a feje tetejére állott. Hiszen pozsonyi és debreceni sikerei után késő öregségéig úgyszólván állandóan a színlapokon szerepelt a neve, és játéka még a gyengébb darabokba is táblás házat vonzott. Debrecenből ismét a Vígszínházba szerződött, 1925-től a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1927-ben a Belvárosi Színházban bizonyította be, hogy mint prózai színésznő is megállja a helyét. 1930 és 1949 között csak egyes szerepekre szerződött. 1949-től megszakítás nélkül a Fővárosi Operettszínháznak volt tagja. S hogy mit sem számított Honthynál a kor, bizonyítja a 80. születésnapjára rendezett díszelőadáson való szereplése. Erre az alkalomra egyenesen az ö számára dolgozta át Kellér Dezső és Békeffi István Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, és amikor Cecília szerepében a színpadra lépett Honthy, és körülnézve az orfeummá alakított színpadon, egyéni bájával megkérdezte, hogy „Hát megint itt vagyok?“, felugráltak a nézők és negyed órán keresztül tapsoltak az ő Hannájuknak.

Az operettről, mint műfajról igen sokan lekicsinylőleg beszélnek mostanában. Azt mondják, hogy üres csillogást, hihetetlen és banális meséket ad a nézőnek. Honthy azonban bebizonyította, hogy igenis — épp úgy, mint a gyermeknek a mesére — a munkában megfáradt embereknek is szükségük van egy kis felüdítő bohóságra. Jó bizonyíték erre az, hogy amikor az operettszínház a Szovjetunióban vendégszerepeit, Honthy olyan sikert aratott a Csárdáskirálynőben, hogy Moszkvában, Leningrádban és a többi szovjet nagyvárosban még ma is tömegesen vásárolják a Honthy-lemezeket. Honthynak az is érdeme tehát, hogy megmentette a válságba került operettet újból népszerűvé tette repertoárjának ismert darabjait. A gerolsteini nagyhercegnőt, a SybilIt, A víg özvegyet, a Luxemburg grófját, a Mayát és az operettek operettjét, a Csárdáskirálynőt. Ezt az érdemét honorálta a Magyar Népköztársaság kormánya, amikor 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki.

Honthy Hanna az operettek koronázatlan királynője, az örökifjú Cecília, Lili, Maya és Nagymama, születésnapján lépett utoljára színpadra. Ekkor még vidáman, életerősen énekelte a Hajmás! Péter, Hajmási Pált, sőt kecsesen felhúzva szoknyája szélét, még táncolt is hozzá. Ezután azonban már csak nézőként jelent meg az operettek bemutatóin, ám a premiereken sem feledkeztek meg róla. Amikor befejeződött a finálé, és a primadonna meg a szubrett megkapta a maga virágcsokrait, ezeket a közönség tapsorkánja közepette Honthynak adták át.

Honthy Hanna egyébként háromszor is férjhez ment, de polgári értelemben sohasem volt boldog. Gyermekei nem voltak, nem is akart soha, hiszen ezt a rendkívüli aszszonyt a színházon és a művészeten kívül nemigen érdekelte más. Így aztán sírjánál sem zokogott férj, gyermek, csupán tisztelői, rajongói, Honthy drága pesti közönsége kísérte el utolsó útján. NEUMANN JANOS Fotó MTI és Wellesz Ella

Szerző: MULTMENTO  2018.02.21. 07:06 2 komment

Címkék: épület emléktábla sarokház

Nekem nincs időm, hogy tudománytörténeti kincseket kutassak és találjak. Miklós barátomnak szerencsére ideje, és jó szeme is van hozzá, hogy az ócskavasakban meglássa a lehetőséget. Keze közül több ócskavasból lett működőképes kiállítási tárgy. Most megkértem, hogy írjon a legutóbb megmentett számológépének felújításáról.  

sved_tekeros1.jpg

Eddig hat kurblis számológépet javítottam meg. Ebből öt úgy működik, mint újkorában, a hatodik részlegesen.Kimondottan olyan eladókat keresek, amit rosszként hirdetnek. Szeretek elszórakozni velük és az átlagosnál több szabadidőm van. Odhner még nem volt.

sved_tekeros2.jpg

Theophil Odhner-svéd mérnök-a cári Oroszországban kezdte el a számológépek gyártását az 1890-es években. 1917-ben államosították a gyárát és a család lelépett Svédországba. Ott folytatták a gyártást EREDETI ODHNER néven. A Szovjetunióban maradt gyár is tovább üzemelt és FELIX néven készítette ugyanazt. A svéd változatot, sok fejlesztéssel valamikor a '60-as évek közepéig, végéig gyártották. A szovjetek szinte változatlanul a '70-es években fejezték be. Közben szerte a világban sokan másolták az ODHNERT. Az egésznek a zsebszámolók megjelenése vetett véget. Szinte azonnal eladhatatlanná váltak a mechanikusok és az emberek eldobálták a meglévőket. Ez ma már nem így van. Értékük emelkedik. Mint mindenből, itt is számít a koruk típusuk és ritkaságuk/gyakoriságuk. Az ODHNER és a FELIX is a drágább kategória. Az eladó darabok többsége nem működik! Ez igaz akkor is, ha az az eladó szerint működik. Van kivétel, de ritka! Az, hogy valamit meg lehet rajta mozdítani, még nagyon messze van attól, hogy számolni is tudjon. Persze, ha valaki kizárólag dekorációnak szánja, akkor mindegy, csak valahogy mutasson.

sved_tekeros3.jpg

Ez a darab kb. az 1930-as évek végéről való, esetleg plusz egy-két év. Sok változatban készült, ezen a felirat a gyári fekete festésen volt, ami teljesen lekopott a fémlemezig. Van egyébként még pár azonosítási pont. Kívül-belül rozsdaboglya volt, pár dolog mozdult egy kicsit. Ilyenkor a legrosszabb, ha elkezdik erőltetni, feszegetni. Sok mindent kibír, de azt nem, ha valami jó nagy pajszerrel esnek neki. A vásárlás általában lutri, mert, hogy mi van bent, az csak itthon fog kiderülni. A jó vételhez kell egy kevés tudás, megérzés és sok szerencse.

sved_tekeros4.jpg

Ismét szerencsém volt. Óvatosan szétszedtem és kiderült, hiánytalan és nincs eltörve semmi. Valaki már javította, de nem volt barbár. Nem is kellett nagyon szétszedni, csak körben a burkolatot és bent pár nagyobb egységet egyben kiszedni. Rozsda, szemét, apró törmelék volt a fő hibája és az, hogy az utóbbi 40-50 évben állt valami dohos pincében. Bent már minden rendesen mozog, a külsejéről leszedtem a rozsda nagyobbik részét és kíváncsiságból "befestettem" fekete alkoholos filccel. Ez volt a gyári állapot, de bármikor könnyen lemosható. A felirat a festésen volt. Jelenlegi jelzései: hátlapba ütve „MADE IN SWEDEN" és gyári szám, talpába öntve kód, bent is beütött kód. Most tesztelem, jelentkezett pár apró hiba, ami a működését nem befolyásolja, számolni tud, de én azt szeretem, ha olyan, mint eredetileg. Még egy kicsit piszkálgatom. Nem találomra! Sejtem, hogy hol.

sved_tekeros5.jpg

Még érdekes lehet a mérete is. A képekből nem nagyon lehet kitalálni. Szerintem jóval kisebb, mint amire az olvasók gondolnak. A talpa kb.19x14 cm, a magassága 11cm.Viszont, ha valaki fel akarja emelni, akkor esetleg a lábára ejti! Öt és fél kiló körüli.

sved_tekeros6.jpg

sved_tekeros7.jpg

Az utolsó előtti kép a netről egy eredeti állapotban megőrzött ikertestvérét mutatja. Ezt száraz helyen őrizhették az elmúlt 80 évben.

elotte_utana_1.jpg

Gyári szintű feliratokat nem tudok pingálni,de ettől kicsit jobbat azért igen. Annyi volt a célom,hogy a hangulatát visszaadjam.remélem sikerült. 

 

Szerző: MULTMENTO  2018.02.17. 06:27 2 komment

Címkék: fém régiségpiac

A mai képeslapoknál kisebb képeslapot találtam Véméndről. Láttam én már több képeslapot is Véméndről, amit nem vettem meg. Ennek, amikor megláttam a hátulját úgy gondoltam megveszem. A két világháború között magyar nyelven kiadott képeslap egy akkor nagy többségben német ajkúak lakta faluról. A bélyeg helyére írt „Feldpost – Tábori posta” szerint ezt a képeslapot a háború alatt a katonai posta kézbesítette a címzettnek. Kurt - katonai besorolását ugyan nem tudjuk meg erről a lapról, de szerintem egyszerű közlegény volt -, gondosan lefordította szüleinek a képeslapon ábrázolt nevezetességeket német nyelven is.  – Ezek a hátára írt információk már önmagukban is több információt szolgáltatnak, de a „Kundelein fotó” felirat alapján még elmeséli nekünk a készítőjének az élettörténetét is.

vemend_kundelein1.jpg

vemend_kundelein2.jpg

No, jó, azért nekem is kellett egy kicsit kutatnom, de sikerült megtalálnom a Janus Pannonius múzeum 1978-as kiadványából B. Horváth Csilla írását a fotó készítőjéről. Most ezt az írást fogom itt megjeleníteni, hogy Ti is megtudjátok, ki volt Kundelein Ilona (1895-1984). A neten levő elektronikus verzióban a képek nagyon rossz felbontásúak, de azért a teljesség igénye végett azokat is beletettem.

 Horváth Csilla

EGY PÉCSI FÉNYKÉPÉSZ MUNKÁSSÁGÁNAK FŐBB MOZZANATAI

(KUNDELEIN ILONA 1895-)

 A fényképezés megnyitotta a széles tömegek előtt a vizuális örömöket. Kézzel fogható közelségbe hozta a távolságot, a távolban lévő rokonokat, ismerősöket, tárgyakat. Közel hozta a múltat. Megadta a lehetőséget a kisembernek is, hogy úgy, mint a kiváltságos, gazdag emberek megörökítve önmagukat, leszármazottaik számára emléket hagyjanak hajdani mivoltukról. Az első világháború idejére Pécsett véget ért a fényképezés első nagy korszaka. Az első jelentős fényképészek legnagyobb része meghalt, elköltözött vagy abbahagyta a mesterséget. Jelentkezik az új generáció. Újabb és újabb fényképészek nyitnak műtermet a belvárosban. A fényképek ára egyre elérhetőbb lesz a szegényebb néprétegek, a munkások, bányászok, kisiparosok számára is. Ennek az igénynek a kielégítésére azonban szükséges, hogy a fényképészek ne csak a belváros területén, hanem a külvárosokban is megtelepedjenek. A Zsolnay Vilmos utcában, az István utcában, a Szigeti országúton, a Lánc utcában és az Orsolya utcában telepedtek meg új fényképészek, akik a környék lakóinak igényét elégítették ki. Egyre népszerűbb lesz a fényképész mesterség a nők körében is. Aránylag kevés beruházással (fényképezőgép, előhíváshoz, másoláshoz némi felszerelés, néhány műtermi díszlet) könnyű, tiszta s viszonylag elfogadható megélhetést biztosított ez az ipar.

vemend_kundelein3.jpg

Az ebben az időben alapított kis műtermek közül  választottunk ki egyet részletesebb bemutatásra.

Ebben segítségünkre volt maga a fényképész is visszaemlékezéseivel. Kundelein Hona a ma is működő kis műtermét 1920-ban nyitotta meg. 1895-ben született Pécsett. Apja, Kundelein Gyula a Zsolnay gyárban dolgozott mint a festők egyik munkavezetője. Kundelein Ilona iskoláit elvégezve jelentkezik Könnyű József fényképésznél, akinek szüksége volt olyan kisegítőre, aki felveszi az adatait az ügyfeleknek, segít a képek osztályozásában, valamint a restaurálásban is használható, azaz ún. „fogadó kisasszonyra". Lassanként megtetszik a fényképész mesterség a fiatal kisegítőnek s úgy döntött, hogy kitanulja a mesterséget, üzletet nyit. 1920 nyarán megkapta a bizonyítványt s beindítja üzletét. Először is helyiséget kell keresni, ahol berendezheti műtermét. Az 1910-es évek végén és a 20-as évek elején Pécsett a legkeresettebb és legjobban menő műtermek Fodor István Jókai utcai. Könnyű József Király u. 15. alatti és Kolos Mór Kazinczy utcai műtermei voltak. Ők a belváros közösségének igényeit elégítették ki. Az 1920-as esztendőben Könnyű műterméből ketten is kiváltak. Az egyik Zách János, aki a következőképpen hirdeti magát még abban az esztendőben: „Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Könnyű cégtől kilépve, Pécsett, József utca 8. szám alatt egy fényképnagyító és festészeti műtermet létesítettem. Csakis művészeti kivitelben készítek fényképnagyításokat minden nagyságban, továbbá aquarel és olaj portrait. Sok évi külföldön szerzett tapasztalataim biztosítják a n. é. közönséget arról, hogy képeimet a legkényesebb ízlést is teljesen kifogástalannak fogja találni."   A másik, aki távozott Könnyű Józseftől, Kundelein Ilona volt. A Dunántúl 1920. jún. 12.-ei száma tudósít arról, hogy az eltávozott segéd és fogadó kisasszony helyett újakat keres Könnyű: „Fényképész segéd elsőrendű erő, ki negatív és positiv retuschban tökéletesen jártas, alkalmazást nyer. Könnyű műterembe. Király utca 15. Ugyanott egy komoly fogadó kisasszony felvétetik."  Kundelein Ilona ipar igazolvány a 1920. szeptember 10.-i keltezésű.

vemend_kundelein4.jpg

Első kis műtermét a Lánc utca 21-es számú ház utcai frontján nyitotta. A helyiségeket özv. Kovacsics Antalnétól bérelte. A műterem a következő részekből állott: Előszoba, illetve fogadó, ahol várakoztak a vendégek, s az adminisztrációt elvégezték, a tulajdonképpeni műterem: itt történt a felvételezés, ennek felszerelése a fényképezőgép, az ívlámpa, a segéd reflektor s a háttér; valamint néhány műtermi felszerelés, bútor: asztalka, szék stb. A műterem mellett a sötétkamra, valamint a kis laboráló rész, amely az előszobából volt elválasztva. Ezen kívül a sötétkamra mögött egy fekhely, egy priccs volt elhelyezve. A műterem területe 7x5 m volt. Az 1921-es karácsonyi hirdetések között több fényképész, — Kolos Mór, aki „260 koronáért egy nagy fényképet 6 levelezőlappal készít" Fodor István „250 koronáért egy jól sikerült fénykép és 6 db lapot készít elsőrendű anyagra",5 valamint Könnyű fényképész, aki „meghívásra házhoz megy"^ valamint műtermében feldíszített karácsonyfa áll rendelkezésre, mellette Kundelein hirdetése is megjelenik: Kundelein Ilonka fényképészeti műtermében 6 db csinosan kidolgozott levelezőlap 100 korona. Fénykép nagyításokat életnagyságba és olcsón készítek. Műterem Zsolnay Vilmos utca 5J (azonos a Lánc u. 21.). A műtermi felvételek készítése mellett ennek a műteremnek speciális munkakörei alakultak ki. Az egyik ezek közül az iskolai csoportképek készítése volt. Az első ilyen megrendelést Szibert Róbert, a pécsi népiskolák felügyelője, adta a műteremnek. A Gyárváros iskolája ekkor még Becker József Pécsváradi u. 72. számú házában, — amelyet a város bérbe vett — működött. Ez azonban kicsi és szűkös volt, új iskolára volt szükség. Hogy kézzel fogható bizonyítékkal szolgálhasson Szibert a minisztériumnak, lefényképeztette a két tanteremben összezsúfolt 261 tanulót, s ezzel a képpel ment segélyt kérni az iskola építésére.

vemend_kundelein5.jpg

Ezután a kép elkészülése után rendszeressé vált az iskolai osztályok fotózása. A fényképeket a helyszínen, az iskolában, rendszerint az udvaron, készítette, majd 2—3 hét múlva osztotta ki ugyanott a megrendelt képeket. Hamarosan társas viszonyba került Péterffy Lászlóval, aki Eszékről jött feleségével és szintén fényképész volt. Nagyon szoros volt a műterem kapcsolata a későbbiekben is a Gyárvárosi iskolával, ahol először kezdett dolgozni. A már újonnan elkészült Gyárvárosi iskola első tantestületét 1926-ban ő fotózza, valamint 1973-ban is őt hívták a tanári kar fényképezésére. Sokat járt fényképezni a Bártfa utcai, pécsbányatelepi, Petőfi utcai. Egyetem utcai, istenkúti iskolához is. Nemcsak egyszerű csoportképeket készített, hanem a különböző iskolai eseményeket (színdarabokat, betlehemi játékokat stb.) is megörökíttették vele. Másik rendszeres és speciális munkája a műteremnek a bányavidék és a Pécs környéki falvak lakosságának fényképezése volt. A húszas s még inkább a harmincas években terjedt el véglegesen s vált divatossá falun is a család tagjainak, a család nagy eseményeinek, (esküvő, bérmálás, szüret stb.) rendszeres megörökítése. Ezt a lehetőséget használta fel Kundelein Ilona és járta a falvakat. Működési területe főleg a német lakta falvakra terjedt ki. Babarc, Hosszúhetény, Pécsvárad, Véménd, Villány, Vókány, Szászvár; valamint Vasas, Pécsbányatelep a leggyakrabban látogatott faluk. A falujárás azonban megfelelő közlekedési eszköz nélkül, — mivel a felszerelés, gép s egyéb tartozékok súlyosak — elég nehézkes volt. 1926-ban társával, Péterffy Lászlóval vásároltak egy autót, ami megkönnyítette a vidékre járást.,Ezek közül a munkái közül Kundelein Ilona a bányászoknál töltött időre emlékszik a legszívesebben. Képet és szépet szerető embereknek ismerte meg őket és szívesen járt közéjük dolgozni. 1930-ban Péterffy Lászlót, társát a Pécsi Ipartestület Sokszorosító Szakosztályának vezetőségi tagjai sorába választották. Ezzel is bizonyítva, hogy az akkor még ugyancsak külvárosnak számító Zsolnay, illetve Lánc utcában működő fényképésznek is sikerülhetett jó, minőségi munkával kivívni társai megbecsülését. 1932-ben a műterem áthelyezésére került sor. Abelvároshoz közelebb költöztek, az Irányi Dániel térre. Eddig itt néha gyorsfényképészek ideiglenes bódéit állították csak fel. Az 1920-as évek elején Tatár János ütötte fel bódéját. 1920-ban a következő hirdetést közölte az újságban: „Figyelem! Újdonság ! Most a Búzatéren, az újonnan felállított fényképészetben bármely fényképet készítek 3 koronáért darabját. Szíves pártfogást kéz Tatár János amerikai gyorsfényképész, volt Winkler mozival szemben." Tatár azonban hamarosan felszámolta bódéját. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy néhány hónappal a megnyitás után betörtek a bódéba s elvittek „3 fényképezőlencsét 26 000 korona értékben, egy sárga piros csíkos 6 m hosszú sátorponyvát és több vízhatlan fehér ponyvát, amelynek az értéke 40 000 korona." Az új műtermet 1932 nyarán nyitották meg. Még ebben az évben meghalt Péterffy László, s ettől kezdve hosszabb ideig egyedül dolgozott Kundelein Ilona. 1937-ben egy segédet. Nagy Margitot, alkalmazott egy rövid ideig. 1944—45-ben Péterffy László, nevelt fia volt a segédje, majd a mai napig üzlettársa. Az új műterem nagyobb, tágasabb volt az előzőnél, alkalmasabb arra, hogy a műtermi felvételekkel is nagyobb forgalmat lehessen lebonyolítani. Tágasabb az előszoba, s nagy a műterem is, amely modern gépekkel, lámpákkal volt berendezve. Kényelmesebben lehetett a laboratóriumi munkát elvégezni. A műterem munkája megnövekedett a forgalmasabb téren. Az eddig felsorolt munkák mellett a Zsolnay gyár munkásainak a megörökítésével is rendszeresen foglalkozott. A műteremben készített felvételekkel párhuzamosan sok régi, múlt századi fényképet is másolt. Kundelein Ilona az Ipartestület szervezésében időnként megtartott szakmai továbbképzéseken rendszeresen részt vett. Általában pesti előadók ismertették ilyenkor a fényképezés legújabb technikai újításait, új vegyszerek használatával ismertették meg a résztvevőket, valamint a fényképezésre vonatkozó jogszabályokat is ismertették. Az amatőr fényképezés elterjedésével egyre többen fényképeznek s a filmek előhívásával a fotócikk kereskedők, drogisták, látszerészek is foglalkoztak. Ezt sérelmezték a fényképészek. Ennek megnyugtató rendezése 1931-ben, majd később 1940-ben következett be. Ezek a kereskedők csak akkor végezhettek előhívást, másolást, ha régóta foglalkoztak ezzel, akkor is csak korlátozott számban és méretben (24x30 cm). A többiek pedig a megrendelést felvehették, de a munkát csak fényképésszel vagy fényképnagyító iparossal végeztethették el. A felszabadulás után is folytatja tovább a munkát. Felvételeket készít Pécsváradon az első pécsváradi szovjet parancsnokról és a pécsváradi vezetőkről. Az 1947-ben rendezett Pécs városi termék kiállításon is készít képeket. Lassanként, egész a mai napig azonban egyre csökken a műterem munkája. Legfőbb profiljuk maradt, mint általában a hivatásos fényképész műtermekben az esküvői képek, gyermek fotók, valamint a „specialitás", az iskolai csoportképek készítése.

vemend_kundelein6.jpg

* * *

Összefoglalva Kundelein Ilona műterme egyike volt az első külvárosi fényképész műtermeknek. Ebből adódóan megrendelő köre is a környező munkás, kisiparos, bányász rétegből adódott. Mozgékonysága s jó technikai felkészültsége lehetővé tette, hogy speciális munkakörre is szert tegyen, az iskolai csoportok és a környező falusi lakosság fényképezésére. Mindkettőt kiváló művészi érzékkel és jó minőségben készítette, amit bizonyít az itt bemutatott válogatás képeiből.

vemend_kundelein7.jpg

Szerző: MULTMENTO  2018.02.14. 06:45 2 komment

Címkék: papír régiségpiac Hónap műtárgya

Február a bálozás hónapja, minden évben több meghívót kapunk sváb-bálokba. Mi évek óta lemondtuk, ezeket a bálokat, sajnálatos családi események miatt. Most szerencsére a hóesésen kívül nem volt más akadályozó esemény, ezért Pécsre mentünk. A Koch Valéria Gimnázium sváb báljára mentünk díszvendégnek. Egy kissé csodálkoztam is, hogy belépéskor a külön meghívóra rögtön népviseletbe öltözött lányok jöttek és vezettek bennünket a bálteremmé alakított tornaterem erkélyére. Szerencsés helyre ültünk, ezért zavartalanul fényképezni is tudtam a műsort.  

bali_diszvendegek1.jpg

bali_diszvendegek2.jpg

bali_diszvendegek3.jpg

bali_diszvendegek4.jpg

bali_diszvendegek5.jpg

bali_diszvendegek6.jpg

bali_diszvendegek7.jpg

bali_diszvendegek8.jpg

bali_diszvendegek9.jpg

bali_diszvendegek10.jpg

bali_diszvendegek11.jpg

bali_diszvendegek12.jpg

bali_diszvendegek13.jpg

bali_diszvendegek14.jpg

 

Szerző: MULTMENTO  2018.02.10. 06:43 2 komment

Címkék: Sváb fesztivál

feked_telen1.jpg

Már háromnegyed éve minden hónapban legalább két hétvégét Fekedre megyünk. Az egykori paplakból kialakított turistaszállás állandó vendégeinek számítunk. Eddig egyetlen egyszer sem sikeredett úgy mennünk, hogy hó is legyen. Aztán a legutóbbi szombaton hajnalban lementünk hómentesen. A paplakbeli berendezkedésünk után aztán elkezdett nagy pelyhekben hullani a hó.

feked_telen2.jpg

feked_telen3.jpg

feked_telen4.jpg

feked_telen5.jpg

Szerző: MULTMENTO  2018.02.07. 06:48 2 komment

Címkék: fa épület szakrália