Újabb számomra ismeretlen magyar írónő németre fordított művére bukkantam. A német mű alapján megkerestem a magyar kiadást. Mint kiderült ennél szerzőnél a német kiadás előbb jelent meg, mint a magyar. Sebaj, feleségemnek így is érdekes lesz összehasonlítani a regényt és annak fordítását. Azt, hogy mennyire fogja szeretni, még nem tudhatom. Azt viszont tudom, hogy a Keresztút című megfilmesített regényét már többször megnézte.

maganyos_sziget1.jpg

Szili Leontin, Palkovich Károlyné (Bp., 1901. máj. 16.-Bp., 1987. máj. 29.): tisztviselő, író.

Budapesten a felsőbb leányiskola elvégzése után apja halála miatt dolgozni kényszerült. Takarékpénztári tisztviselőként dolgozott. Laczkó Géza biztatására kezdett írni; eleinte elbeszélései, zenei témájú cikkei jelentek meg. Díjat nyert az Új Idők 1929. évi novellapályázatán. Keresztúton (1932) c. regényéből sikeres film készült (1941). 1945 után elsősorban a Magyar Rádió (MR) számára dolgozott; ifjúsági elbeszéléseket, zenei hangjátékokat írt, és zenei témájú előadásokat tartott. Rádióra alkalmazta többek között Thomas Mann, Roger Martin du Gard, Dosztojevszkij, Charles Dickens, Oscar Wilde, Francois Mauriac műveit. Regényei a két világháború között igen népszerűek voltak, az ismeretközlésen kívül a szórakoztatásra is törekedett. A Thurzó Gábor által szerkesztett Élet belső munkatársa. Elbeszéléseit és folytatásos önéletírását a Vigilia közölte. Forrás: http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/szili-leontin-palkovich-karolyne-banhegyi-leontin/2763

 maganyos_sziget2.jpg

A magyar kiadást sokat kerestem, de csak egyetlen megmaradt példányt sikerült találnom. Ez a példány már sajnos rongyosra volt olvasva. A könyvben még megtaláltam a tulajdonos Kő Antal pecsétjét is. Elkezdtem keresni, hogy ki is volt a tulajdonosa.

Székesfehérváron Dr. Kő Antal volt az, aki sokat tett annak idején a fehérvári szervezett mentés kialakításáért. A Mentők Napja az ő sírjának koszorúzásával kezdődött, majd a fehérvári állomás emléktáblájánál rótták le kegyeletüket az egyenruhások. Forrás: https://www.szekesfehervar.hu/mentok-napja-gyerekekkel-es-megemlekezesekkel-fehervaron

maganyos_sziget3.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.12.13. 07:50 Szólj hozzá!

Címkék: könyv

almassy_zsolnay1.jpg

Már sok Budapesti Zsolnay épületkerámiás házat sikerült bemutatnom. Aztán a lelkesedésem abbamaradt, de a kerámiás épületekből még nagyon sok vár arra, hogy felfedezzem. Nemrég vettem észre, hogy az Almássy 7-is egy ilyen épület. Sokat jártam én az Almássy téren, mert a művelődési központ közel volt a munkahelyemhez. Ráadásul annak idején, nagyobb rendezvényekhez gyakran béreltünk helyiséget a korszerű, és jól felszerelt művelődési központban. Most már a művelődési központ is bezárt. A bérház, és díszítéseit szerencsére még le tudtam fényképezni. A Zsolnay épületkerámiás könyvemben azt találtam róla, hogy tervezője ismeretlen, épült 1988-ban. A Zsolnay gyár második fazonkönyvében a 705-ös díszek láthatóak a historizáló neoreneszánsz bérpalotán.  

almassy_zsolnay2.jpg

almassy_zsolnay3.jpg

almassy_zsolnay4.jpg

almassy_zsolnay5.jpg

almassy_zsolnay6.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.12.09. 07:01 Szólj hozzá!

Címkék: zsolnay épületkerámia

Családi szenvedélyünk a magyarországi német falvédők gyűjtése. Már korábban meséltem, hogy nem sok ilyen falvédővel rendelkezünk. De van egy álmunk, hogy majd idővel, ha összejön legalább 100 falvédő, akkor majd feleségem könyvet ír ezek nyelvi elemzéseiről. Ezen kívül még egy kiállításnak is össze kell jönni a falvédőkből. A legutóbbi két évben úgy beindult a gyűjtésünk, hogy egy újabb tároló bőröndöt kellett befogni. Erről írtam már régebben. Az idei évben az a bőrönd betelt, most már egy újat kellett nyitnom. Még az nincs ugyan felújítva, de Karácsonyra csak meg lesz.

Most gondoltam egyet, és a Karácsonyig a bőröndbe kerülő új szerzeményeket egyenként fogom . Nektek. Pirossal hímzett falvédő, látszik rajta, hogy sokat bámult darab.

advent1.jpgFelirata: „Die Liebe geht durch den Magen” ­-  Amennyiben szó szerint fordítom: A szerelem átmegy a gyomorba. Nekem nem nagyon teszik ez a fordítás. A netnek hála, megtaláltam egy más magyar jelentésben: Etesd a bestiát! (Forrás: http://liliom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1076256 ). Nekem egyik fordítás sem tetszik. Azt nem tudom, hogy a hímzés készítője miért épp ezt a szólást választotta, de nekem akkor is tetszik a falvédő.

advent2.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.12.06. 06:41 Szólj hozzá!

Címkék: lánykérés régiségpiac

scheiber_hugo1.jpg

Vasárnap a bolhapiacra menet figyeltem fel Scheiber Hugó emléktáblájára. Láttam már tőle festményt a bolhapiacon. Egészen olcsón mérik ott a festményeit. Bár én biztos, hogy onnét nem vennék Scheibert, festményt. Az aláírás valóban kézzel készült. Arról a szignóról én nem hiszem le, hogy az nem egy ügyes hamisító keze nyoma.  

scheiber_hugo2.jpg

Fiatal korában a bécsi Práterben díszletfestőként dolgozó apja mellett sajátította el a szakmai alapokat. 1890-ben családja visszaköltözött Budapestre. Ő díszletfestőként kezdett dolgozni, hivatalos oktatásban mindössze 1898-1900 között az Iparművészeti Főiskolán részesült. 1914-ig az impresszionizmus hatása alatt álló plein air táj-és városképeket festett.

scheiber_hugo3.jpg

Az 1910-es években ismerte meg a német expresszionizmus törekvéseit, csatlakozott a Sturm köréhez, és hamar kialakította egyéni modernista stílusát. 1921-ben már Kádár Bélával közösen állított ki. Élet stílusának kialakulása és barátsága Herwarth Waldennel 1924-től kezdve számos tárlatot eredményezett a Sturm berlini galériájában. Művei a nagyvárosi élet esszenciáját ragadják meg stilizált, expresszív forma-és színvilágukkal. Hazai és németországi ismertsége mellett a világ számos helyén kapott kiállítási lehetőséget: 1924-ben Londonban , 1926-ban New Yorkban és La Pazban, 1930-ban Bécsben mutatkozott be. 1933-ban Marinetti meghívására kiállított a futuristák római rendezvényén. Az 1920-as évek expesszionizmusa után az 1930-as években art-deco stílusra váltott. Kedvenc témája továbbra is a modern városi élet maradt, de számos tájképet, portrét és önarcképet is festett . Forrás: http://www.zsolnaigaleria.hu/node/233

scheiber_hugo5.jpg

Az ellentmondásos festő, Scheiber Hugó (1873-1950) kanonizálásának normális mederbe terelésére tesz nagyvonalú kísérletet Kieselbach Tamás a galériájában október 31-én megnyílt kiállítással és egy félezer oldalas monográfia megjelentetésével. MAGAZIN

Scheiber mindig sláger volt - mondta újságírók előtt Kieselbach Tamás, akiről tudható volt, hogy régóta érdeklődik a magyar festészet vitatott, sokszor lebecsült alakja iránt. Ugyanis a Modern magyar festészet című reprezentatív albuma vonatkozó kötetében vagy három tucat izgalmas Scheiber-kép reprodukcióját közölte, amelyek közül főleg az önarcképek változatos sorozata keltett feltűnést. Most elmondta, hogy évtizedekkel ezelőtt még a Magyar Nemzeti Galériában figyelt fel egy Tabánt ábrázoló olajképre, amelynek festőjéről alig lehetett tudni valamit - ez a képe sem a kiállításon lógott, hanem az irodájukban. Scheibernek a rendszerváltás előtt Győrben és Pécsett volt még egy-két képe falon, a Nemzeti Galériában sokáig csak egyet állítottak ki tőle az állandó részben. Műgyűjtőként és kereskedőként Kieselbach számos képet felkutatott, de azt tapasztalta, hogy annak, hogy a sokszor megkérdőjelezett jelentőségű életmű a helyére kerüljön, több akadálya is van. Ezért most a tárlattal és az albummal azt szeretné elérni, hogy "igazságot szolgáltassanak" a festőnek, pontosabban kibogozzák recepciója és kanonizációja gubancait.

Először is Scheiber rengeteget festett, sokszor két kézzel, ontotta magából a képeket, és ezért nagyon ingadozó színvonalú munkák is kikerültek a keze alól. Jellemző volt rá, hogy sokat evett, belső éhség hajtotta - jellemezte Kieselbach -, sokszor akár egy sör-virsli menüért is egy képpel fizetett. Talán a legnagyobb probléma, hogy az akadémiai el nem ismertségből adódóan képei az utóbbi évtizedekben folyamatosan áramlottak külföldre, szemfüles külföldi kereskedőkhöz. A legnagyobb jelentőségű művei nincsenek itthon, lappanganak, vagy talán egy részük megsemmisült. A mostani tárlat ezek közül a Villamoson című kompozíciót azért meg tudta mutatni, és így is képes volt a festő halála óta a legnagyobb kiállítást megrendezni, több mint száz alkotással - és ahogy Kieselbach hozzátette, erős minőségi szűrővel, mert bizony, ő sem tenne ki bizonyos Scheiber-képeket, amik nem ütik meg a színvonalat.

scheiber_hugo4.jpg

Kieselbachnak, mint reprezentatív művészettörténeti albumok kiadójának ez a harmincadik könyve, újságolta büszkén. Molnos Péter művészettörténész több mint két éven át dolgozott rajta, és a kiadó kitartott mellette, mint a szerző mondta, mert az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb terjedelem kerekedett ki a monográfiából, amely 410 reprodukciót és több száz dokumentumot vonultat fel. Érdekesség, hogy a kötet egyszerre jelenik meg két nyelven, magyarul és angolul, valamint négy különböző védőborítóval.

Mind a könyv, mind a tárlat a nagyjából az 1917 és 1922 közötti korszakot emeli ki az életműből, mint ami a legfontosabb, legértékesebb művek többségét hozta el. Ebben az időben lett ismert Scheiber neve, a Nemzeti Szalonban, a Belvedere Galériában és az Alkotás Művészházban állított ki. Ekkor indult el az a folyamat, amelyet Molnos úgy jellemzett, hogy Scheiber hozta be a magyar középosztály, leginkább a kispénzű értelmiség otthonainak falára a modernitást. Forrás: http://fidelio.hu/vizual/2014/11/04/a_nagyszeru_kisszeru_scheiber_hugo/

scheiber_hugo6.jpg

 

Szerző: MULTMENTO  2017.12.02. 07:49 1 komment

Címkék: emléktábla sarokház régiségpiac

sved_klumpa1.jpg

Már egyetemista voltam, amikor a magyar televízió hozta Nils Holgerson csodálatos utazását a vadludakkal. A kollégiumban nem nagyon néztünk televíziót, de Nils Holgersonra azért mindig megtelt a tévészoba. Nils jutott eszembe, amikor megvettem a képen látható kis klumpát. Ez a kis facipő nagyon sok országban volt a lábbeli a gyerekkortól a felnőttkorig. A svédek közkedvelt mesehőse is ezt viselte. Amikor Svédországban voltam csodálkoztam, hogy annyira népszerű, hogy még a pénzükön is szerepel. Aztán számomra is kiderült - nem véletlenül -, Selma Lagerlöf meseregényéért Nobel díjat is kapott.

sved_klumpa2.jpg

Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd író, feminista (1858–1940)

Az első nő és az első svéd író, aki Nobel díjat kapott (1909), a Svéd Tudományos Akadémia első női tagja (1914), műveit több mint negyven nyelvre lefordították.

sved_klumpa3.jpg

A Svédország nyugati részén található Mårbacka birtokon született, a hat gyermek közül ötödikként. Az előkelő családból származó lány már gyerekkorában verseket írt, és érdeklődve hallgatta nagymamájától a skandináv mítoszokat, sagákat. Nagyon megviselte, amikor a családi birtok apja alkoholizmusa miatt eladásra került. Ezután Selma egy lányiskolában tanított, ezen évek alatt kezdte írni első regényét.  

A Gösta Berling 1891-ben jelent meg és - miután Elizabeth Grundvig társaival dánra fordította (1893) és pozitív kritikákat kapott - hatalmas sikert aratott. 1895-ben a Svéd Akadémia és a királyi család anyagi támogatása birtokában Lagerlöf otthagyta a tanítást, és minden idejét az írásnak szentelte. 

1894-ben ismerkedett meg a szintén író Sophie Elkannal, akivel összebarátkoztak, és több utazást tettek Olaszországba és a Közel-Keletre. Következő regényeiben sokat merített az itt szerzett élményekből.

sved_klumpa4.jpg1902-ben a Tanárok Nemzeti Szövetsége földrajz tankönyv megírására kérte fel. A megbízást regényes formában teljesítette, így született a Nils Holgerson csodálatos utazása című mű, amiért a szerző „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül” 1909-ben Nobel-díjat kapott. Első dolga volt a kapott pénzből visszavásárolni és helyreállítani a családi birtokot, ahol élete hátralevő részében élt.

Befolyásos szereplő volt az életében Valborg Olander szüfrazsett. Lagerlöf is meggyőződéses feminista volt, a Signe Bergman vezette Landsföreningen för kvinnans politiska rösträtt (LKPR, Egyesület a nők szavazati jogáért) nagy társadalmi megbecsültsége miatt örömmel fogadta tagjai közé. 1911-ben az IWSA (Nemzetközi Női Választójogi Szövetség) Stockholmban tartotta világkongresszusát, ahol Lagerlöf mondott megnyitó beszédet. 1919 májusában a svéd nők választójogukat ünnepelhették, ekkor is felszólalt. 

Szintén társadalmi indítékkal íródott A halál kocsisa c. regénye is (Körklaren, angol fordításban Thy Soul Shall Bear Witness!): egy jótékonysági szervezet kérte, hogy írjon ismeretterjesztő anyagot a tuberkulózisról, annak megelőzéséről. A narrációba ügyesen beépítette a fertőzés terjedésével és megállításával kapcsolatos információkat, emellett beszélt az alkoholizmusról és a családon belüli erőszakról is. E könyvének több filmadaptációja született, az első 1921-ben.

A huszas években adta ki a történelmi Gyűrű-trilógiát. 1930 után többkötetes memoárját írta. 1940-ben az ő közbenjárására kapott a nácik által üldözött Nelly Sachs német író és családja menedéket Svédországban. Forrás: https://nokert.hu/p-20161118-1937/1554/6/selma-lagerlof-nobel-dijas-sved-iro-feminista-1858-1940

sved_klumpa5.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.11.29. 06:48 1 komment

Címkék: fa régiségpiac

mensaros1.jpgAz Almássy térről a Barcsay utca felé kanyarodva találtam rá, erre a modern lakóházra. Elhanyagolt fém kapubejáró, az egész épülettömb sötétszürke, barátságtalan. Ennek a háznak a falán találtam Mensáros László emléktábláját. Visszaemlékezve televízióbeli, és filmbeli szerepeire, el is csodálkoztam rajta, hogy itt élt. Életrajzát elolvasva megértettem, hogy miért élhetett itt.

mensaros2.jpg

1926 január 26-án született Budapesten, a Ferencvárosban, a Rákos (ma Hőgyes Endre) utca 11,-ben. Anyai nagyapja dr. Springer Ferenc, az FTC alapító elnöke, aki a Rákos utcai bérházat is építtette, 1900-ban, ahol öt gyermeke és azok családja is élt. Édesanyja, Springer Piroska konzervatóriumot végzett, ő ismerte fel fia zenei tehetségét, aki öt- hatéves korában kezdett zongorázni, s gyakran játszottak négykezest. A komolyzene iránti szeretete, egy életen át tartó állandó önképzése során szerzett kimagasló zenei műveltsége számos magán- és közéleti nehézségen, buktatón segítette át.

Édesanyja nevelőnője, Hynum Amália (Pipipi – a családban csak így hívták), Mensáros Lászlót is oktatta, főleg német, francia és angol nyelvre. Édesapja, Mensáros Zoltán, József főherceg testőrtisztje volt, majd 1920-ban századosi rangból ment nyugdíjba. Utána jogi egyetemet végzett, és az 1930-as évek második felében kormányfőtanácsosi címet kapott. László elemi iskolai tanulmányait a Champagnan francia papi iskolában végezte, itt tanult meg jobban franciául. 1935–1943 között a Budapesti Szentbenedekrendi Katolikus Gimnázium tanulója volt, ahol 1943-ban érettségizett.

1944-ben, hogy a katonai behívót elkerülje, a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára jelentkezett, de tanulmányait nem tudta elkezdeni, mert a nyilasok feloszlatták az iskolát. Közben édesapját Kassa közigazgatási városparancsnokává nevezték ki. A katonai behívó elől ekkor Magyaróvárról Kassára ment, és apja segítségével ott bujkált. 1945 januárjában a közeledő szovjet csapatok elől először a Tátrába, majd Győrbe, Szentgotthárdra, később nyugatra menekültek apjával. Klagenfurtban barakktáborba kerültek, majd Salzburgba szállították, innen 1945 novemberében hazatranszportálták őket. A Gerbeaud cukrászdában kezdett dolgozni, ahol fél évet töltött el.

mensaros3.jpg

Fokozatosan érlelődött benne a gondolat, hogy színész legyen, íróbarátai (Pilinszky János, Thurzó Gábor) beajánlották Góth Sándorhoz, a Belvárosi Színházba, és fél évre a „színészfejedelem” tanítványa lett. Góth Sándor 1946 nyarán halt meg. Az 1946–47 tanév első félévében az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. 1947 januárjától a Széll József vezette Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta színitanulmányait, ahol kiváló tanárok tanították: Ascher Oszkár, Rátkai Márton, Lázár Mária, Pethes Sándor, Várkonyi Zoltán, Sennyei Vera, Apáthi Imre, Gobbi Hilda. A Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház ösztöndíjasa lett; színpadra is lépett és a színház kamaraszínházában, a Kis Kamarában Balázs (Balás) László néven szerepelt.

1947 május 13-án feleségül vette Juhász Juditot, a Gamma Rt. alapító igazgatója lányát. 1948. október 25-én megszületett első gyermekük, Péter, 1954. április 12-én második gyermekük, Zsuzsa majd 1956. március 19-én harmadik gyermekük, Tamás.

1948-ban – az államosítás következtében – átkerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára – polgári származása miatt – Várkonyi Zoltán segítségével. 1949-ben a vezetés politikai okokra hivatkozva, a főiskoláról eltávolította. November 17-én – elkeseredésében – Körmendnél tiltott határátlépést kísérelt meg, de elfogták, letartóztatták, és 1950. január 1-jétől 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Először Szombathelyen, majd a kaposvári börtönben ült. Itt hat hónapig együtt raboskodott Cziffra Györggyel.

1951 januárjában szabadult ki. Ekkor Görgey Gábor – akit szintén származási okokból eltanácsoltak a Bölcsészkarról – segítségével a Nemzeti Színházba került statisztának, majd a Madách és a Vígszínházban is fellépett néma szereplőként, mint például a Várkonyi Zoltán rendezte Sándor Kálmán: A harag napja című színművében.

1951 tavaszán jelentkezett Szörényi Évánál, hogy mint statiszta, képességvizsgát tegyen. Katona József: Bánk bán Melinda–Ottó jelenetét választotta. Néhány mondat után a művésznő megállította, és segítségéről biztosította, hogy szerződéshez juttatja.

1952 augusztus 1-jétől 1957 szeptemberéig a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1952–54-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait levelező tagozaton. 1954. április 18-án a Rómeó és Júlia bemutatója után augusztus 25-én színésszé nyilvánították és augusztus 25-én megkapta színészoklevelét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben Debrecenben aktív politikai szerepet vállalt – a színházi és a városi Forradalmi Bizottmány tagjaként – többek között neki is köszönhető, hogy a színházban semmiféle atrocitás nem történt. 1957 októberében a Madách Színházhoz szerződött. Akkoriban zajlott első kihallgatása a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. 1958. augusztus 22-én Budapesten letartóztatták és a Gyűjtőfogházba vitték, ahol Darvas Ivánnal találkozott, és ott színházi „előadásokat” szerveztek. December utolsó napjaiban Debrecenbe szállították, ahol a fellebbviteli tárgyaláson visszatették az ügyet első fokra, ahová tanúkat is megidézhetett, és szabadlábon védekezhetett. 1959. április 9-én a debreceni megyei bíróság – a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében 2 év 2 hónap börtönre ítélte. 1959. szeptember 15-én a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A szabadságvesztés időszakában elvált a feleségétől. Amnesztia következtében börtönbüntetését felezték, és beszámították az előzetes fogságban töltött négy hónapot is. 1960. július 20-án szabadult, Márianosztráról. Ekkor a Rutex nevű cég textilraktárában segédmunkás, majd a margitszigeti Casinóban és a pesterzsébeti Csiliben pincér volt.

mensaros5.jpg

1961 októberétől a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződhetett, amit Berényi Gábor járt ki számára Aczél Györgynél. 1964 szeptemberétől – 1984 májusáig a Madách Színház tagja volt. 1968-ban feleségül vette Mikes Gabriellát (Killyt).

1984-ben nyugdíjaztatását kérte. 1985–89-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező hallgatója volt. 1986-tól haláláig a Gór Nagy Mária Színésztanodában tanított. 1989. december 5-én meghalt második felesége, Killy. 

  1. február 7-én hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mens%C3%A1ros_L%C3%A1szl%C3%B3

Előadóművészek emléktábláinak bemutatásánál szokásom egy felvételt is betenni. Most a „Papíron már túl vagyok az ötvenen” dalt választottam. Ezt a dal, akár rólam is szólhatna.

Szerző: MULTMENTO  2017.11.25. 06:22 1 komment

Címkék: fa épület emléktábla