muegyetem_alsorakpart1.jpg

Amikor harminchét éve Budapestre jöttem, még csak a Műegyetem alsó rakpartjának hívtuk, most amikor arra vitt az utam meglepődve láttam, hogy a rakpartnak már nem a Műegyetem lett a névadója, hanem Valdemar és Nina Langlet. A házaspár története megér egy posztot, ezért ide másoltam élettörténetüket. A róluk elnevezett alsó rakparton nem sok fényképezni való adatott, de a műegyetem Zsolnay kerámiás háztetőiről, egy-két nekem tetsző részletről. Az amúgy is színes életrajzi leírást még színesebbé teszik.  

muegyetem_alsorakpart2.jpg

Valdemar Georg Langlet vagy Waldemar Langlet [lan’lé] (Lerbo, Svédország, 1872. december 17. – Stockholm, 1960. október 16.) svéd író, újságíró, nyelvész, az első eszperantisták egyike. 1932-től a Pázmány Péter Tudományegyetem svéd nyelvi lektora, 1944-ben a Svédországi Vöröskereszt budapesti főmegbízottja, az embermentő akciók egyik irányítója. Az 1944 március és december vége közötti ez irányú tevékenysége a leghosszabb ideig tartott és a legeredményesebb volt: feleségével együtt több mint 20 000 embert mentett meg a deportálástól. 1965 óta a Világ Igaza. vald_langlet_svd.JPGEmil Langlet építész és Mathilda Langlet írónő legkisebb fiaként született a család Spetebyhall-i birtokán (Lerbo). Édesanyja gyermek- és ifjúsági könyveket írt; egyik alapítója volt az Idun című kulturális női folyóiratnak. Apja tervezte többek között az oslói parlament (Stortinget) épületét, számos svédországi templomot, és részt vett az uppsalai dóm renoválásában is. Testvérei: Filip, Abraham és Alexander.

Valdemar Langlet általános iskolai tanulmányait Stockholmban végezte, majd 1886 és1890 között az uppsalai gimnázium tanulója volt. Ezt követően, 1890-től 1894-ig humán tárgyakat hallgatott az Uppsalai Egyetemen, s 1894-ben bölcsész diplomát szerzett. 1898 és 1905 között a Stockholm Dagblad konzervatív napilap munkatársa volt, majd 1905-ben és 1906-ban svájci és osztrák egyetemeken, valamint a Heidelbergi Egyetemen folytatott tanulmányokat.

Nyelvzseni volt. Megbízható források szerint élete során 11 nyelvet sajátított el. Nagyon korán elkötelezte magát az eszperantó nyelv mellett. 19 évesen lett elnöke az újonnan alakult Uppsalai Eszperantó Klubnak, amely Svédországban az első, a világon a második volt. 1895-ben egy társával megalapította, Lingvo Internacia címmel, a világ első eszperantó nyelvű folyóiratát és 1897-ig a két szerkesztő egyike volt. Ő lett az elnöke az 1906-ban megalakult Svéd Eszperantó Szövetségnek, mely tisztséget 1909 húsvétjáig, az ido nyelvvel való végleges szakításig tartott meg. Mindent megtett az eszperantó propagálása érdekében. 1895-ben leveleihez olyan borítékot nyomattatott, melynek első oldalára nagybetűkkel ráíratta: „Lingvo internacia Esperanto”, a hátoldalára pedig svéd nyelvű szöveget az eszperantó lényegéről, valamint a feladó és az uppsalai eszperantó klub címét.

nina_langlet_svd.JPGKétszer házasodott, 1899-ben vette el a Turkuból származó finn eszperatistát, Signe Blomberget (1876-1921), majd annak halála után, 1925-ben az orosz származású Nyina Nyikolajevna Borovkovot (1896-1988). Első házasságából két fia született: Emil és Lars.

Valdemar Langlet úti beszámolói révén vált igazán ismertté, miután több kelet-európai és kis-ázsiai körutat tett. Nyelvtehetségének köszönhetően gyorsan megtanult oroszul. Első oroszországi útjáról 1895-ben a Lingvo Internacia-ban is beszámolt. A második útján szerzett élményeit, melynek során meglátogatta Lev Tolsztojt is Jasznaja Poljanában, Lóháton Oroszországon át című könyvében tette közzé, 1898-ban. A könyvet testvére, a festőművész Alexander Langlet illusztrálta. Ezt több utazás követte még; így – miután 1899-ben összeházasodott első feleségével – nászútjukon, Szibérián át Szamarkandig jutottak. Az útra elkísérte őket Alexander is.

Langlet 1907 és 1909 között a svéd Touring Club alkalmazottja lett, ahol számos könyve jelent meg. Közben írogatott a Svenska Dagbladet című napilapba, amelynek 1909-ben a vezércikkért felelős főszerkesztője lett.

Második oroszországi utazása során – Zamenhof segítségével – összeismerkedett egy fiatal odesszai eszperantista házaspárral, akik segítettek neki a környék megismerésében. Az asszony éppen várandós volt. 29 évvel később, amikor a jobboldali svéd újságírók közül Langlet elsőként utazhatott be a Szovjetunióba, ez az addigra már felnőtté cseperedett leánygyermek, Nina, az ő segítségével jutott ki Svédországba, zenei tanulmányainak folytatására, majd lett az akkor már 53 éves Langlet második felesége.

muegyetem_alsorakpart3.jpgValdemar Langlet több kirándulást tett Magyarországon. Első alkalommal 1895-ben csak átutazott Budapesten, de a következő évben, a millenniumi ünnepségek alatt hosszabb időt töltött itt. 1902-ben ismét visszatért; az akkor megalakult Magyar Eszperantisták Egyletét látogatta meg, majd a Hortobágyon tett egy lovas kirándulást. Másodszor 1931-ben jött Magyarországra, hogy lovas túra keretében keresztül-kasul beutazza az országot. Élménybeszámolója Lóháton Magyarországon címmel jelent meg előbb svéd,[6] majd angol nyelven. Itt-tartózkodása alatt megszerette hazánkat, azidőtájt lényegében azonosult azzal az érzelmi megközelítéssel, amelyet az irredenta propaganda sugallt a trianoni békeszerződést követően. Ennek hangot adott hazánkról írott könyvében, de egy magyar újságcikkben is.

muegyetem_alsorakpart4.jpg

Egy rövid Dubrovniki tartózkodás után, feleségével együtt 1932-ben Budapestre költözött, és le is telepedett. Először az Eötvös Collegiumban, később a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán tanított svéd nyelvet, s lett az egyetem nyelvi lektora, felesége pedig zongoraleckéket adott. Kiváló magyar nyelvtudásra tettek szert. Langlet több magyar irodalmi alkotást fordított svéd nyelvre. Részben aktív társadalmi életük, részben eszperantista ismerőseik révén kiterjedt kapcsolati körrel rendelkeztek.[10] Mindez hozzájárult, hogy egyre több ismeretet szerezzen hazánk lakosságáról, politikai rendszeréről, társadalmi, gazdasági viszonyairól, művészeti életéről. Bejáratos lett a magyar „felsőbb körökbe”.

Idővel a budapesti svéd konzulátus munkatársa lett, majd 1938-ban, miután régóta szervezett svéd kulturális esteket és összefogta a Magyarországon élő skandinávokat, a Svéd Királyság akkor felállított követség fizetés nélküli kulturális attaséjának nevezték ki.

muegyetem_alsorakpart5.jpg

Az 1930-as években megmutatkozott jószívűsége, az elesettek, bajbajutottak megsegítésére való elhivatottsága. Gyakran segített ki anyagi gondba került diákokat, vagy támogatásra szoruló turistákat. Már 1931-ben felfigyelt az antiszemitizmus egyre nyilvánvalóbb jelenlétére, melyet mélyen elítélt. A demokrata érzelmű Langlet-nak sokszor kellett védelmet nyújtania zsidó származású tanítványainak a keresztény diákok túlkapásai ellen. 1944 március 19-én, Magyarország német megszállása és a háborús politikát ellenezők tömeges letartóztatása megkezdésének napján Langlet-ék ismerősi köréből sokan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. Április elejére Lónyai utca 3. szám alatti lakásuk már annyira megtelt menekülőkkel, hogy ők maguk is ismerősöknél voltak kénytelenek meghúzni magukat. Kiterjedt zsidó, illetve keresztény származású ismerősi köre jó hátteret biztosított ahhoz, hogy a már 72 éves Langlet saját szakállára kiterjedt embermentő humanitárius mozgalmat indítson el.

muegyetem_alsorakpart6.jpg

Mivel családja és ő maga is közel álltak a svéd királyi családhoz, sikerült elérnie, hogy 1944 májusában Károly svéd királyi herceg, aki a Svédországi Vöröskereszt elnöke volt, kinevezze őt a szervezet magyarországi főmegbízottjának. A cím valójában semmire sem jogosította fel, azonban határozott fellépése, jó magyar és német nyelvtudása, széles körű ismeretsége és kiváló kapcsolatainak köszönhetően kellő mozgásteret és elfogadható hatékonyságot biztosított számára. Ő találta ki a Svéd Vöröskereszt és a svéd követség által „védett házak” intézményét. Lakásokat, házakat kutattak fel és béreltek a menekültek részére, vagy vettek át kezelésre otthonaikat elhagyó családoktól. E „védett” státusznak sem volt ugyan nemzetközi jogi alapja, de a magyar hatóságok többnyire respektálták. A segélyakció keretében a legfontosabb ténykedése az volt, hogy oltalomleveleket (Schutzbrief) állított ki a „svéd állampolgárságra váró” személyeknek. A magyar és német nyelvű fényképes dokumentumok igazolták, hogy az illető személyekhez svéd érdekek fűződnek, s felhívták a hatóságok figyelmét, hogy nevezettek a Svéd Vöröskereszt oltalma alatt állnak. Ennek az igazolványnak ugyancsak nem volt nemzetközi jogi értéke, de kapcsolatain keresztül Langlet elérte, hogy a csendőrök és a német járőrök elfogadják. Eleinte naponta csak egy-két dokumentumot állítottak ki, de ahogy terjedt a híre, az igény tömegessé vált. Langlet eredetileg négyszáz oltalomlevél kiadásáról állapodott meg a hatóságokkal, valójában azonban annak tízszeresét állította ki, sőt az egyszerű papírra nyomtatott iratból számtalan hamisítvány is készült. Az oltalomlevél birtokosaiknak több esélye volt arra, hogy ne bántalmazzák, ne fogják el, s ne deportálják őket. Előfordult, hogy Langlet menetszázadokból emelt ki embereket, s az is, hogy egy egész munkaszolgálatos századnak osztott ki oltalomleveleket.

muegyetem_alsorakpart7.jpg

Langlet hálózata kizárólag önkéntesekből állt, s rövid idő alatt akkorára nőtt, hogy békeidőben is nagy civil szerveződésnek számított volna. Az önkéntesek 16 részlegben dolgoztak, 12 autóval, köztük 2 teherautóval rendelkeztek, volt szerelőműhelyük, sőt benzinkútjuk is. Az embermentő munkába be tudott vonni két szerzetesi és hét apácakolostort, ahova főleg gyermekeket és csecsemőket rejtett el anyákkal együtt. Az Apostoli Nunciatúrával közösen oltalmazták a Schlachta Margit által vezetett Szociális Testvérek Társaságát, valamint a Szent Szív Társaság (Sacré-Cœur) kolostorát, ahol december végén néhány napra Langlet-ék is rejtőzködtek a nyilasok elől. Vidéki vöröskeresztes „fiókok” létrehozásával is próbálkozott: Ludason, s különösen Pécsett ért el sikereket, ahol a szervezetnek kórháza, véradó intézete, gyermekotthona és népkonyhája is volt, azonban a vidéki zsidóság gyors deportálása ezt a vállalkozást hamar ellehetetlenítette. Újpesten ugyancsak több száz gyermeket ellátó ingyenkonyhát üzemeltetett.

Feleségével, Ninával együtt óriási munkabírással és találékonysággal dolgoztak. Munkájukat önállóan, irányítás nélkül végezték: a Svéd Vöröskeresztnél nem nagyon ismerték tevékenységük részleteit, arról inkább csak a jelentéseiből utólag és hiányosan értesültek; Carl Ivan Danielsson svéd követ pedig inkább csak eltűrte, mint támogatta ténykedésüket, noha eredményeiket kényszeredetten elismerte. Valójában még feltárásra vár, miért nehezítették meg Langlet-ék munkáját az akkor még kormányhivatalként tevékenykedő Svéd Vöröskereszt, a németbarát svéd bürokrácia és a követ egyes intézkedései. A követségen Per Anger titkár támogatta maradéktalanul munkájukat, már amennyire azt a követ ellenében tehette.

A budapesti Zsidó Tanács június második felében Langlet-nak is átadta az Auschwitz-jegyzőkönyvet, amit ő azonnal svédre fordított, hogy felterjessze közvetlenül a királynak. A követ azonban, azzal, hogy a jegyzőkönyv hitelessége kérdéses, nem továbbította, ezért Langlet a követségi titkár segítségével, kerülő úton küldte azt haza. A késedelem miatt pár nappal később ugyan, de XII. Piusz pápához és Roosevelt amerikai elnökhöz hasonlóan, V. Gusztáv svéd király is tiltakozó levelet írt Horthy Miklós kormányzónak. A levelet személyesen kézbesítő követségi titkárt elkísérte az audenciára Valdemar Langlet is, hogy részletes szóbeli kiegészítést tegyen. Személye és az általa elmondottak mély benyomással voltak Horthyra.

muegyetem_alsorakpart8.jpg

A növekvő nemzetközi nyomás és az időközben megváltozott európai hadszíntéri helyzet hatására Horthy kormányzó 1944. július elején végre elszánta magát a zsidó deportálások leállítására és ezzel párhuzamosan szuverenitásának visszaszerzésére. 6-án megtiltotta, és fegyveresen megakadályozta a további transzportok indítását.

A nagyszámú vöröskeresztes oltalomlevél kibocsátásával a helyzet kezdett ellenőrizhetetlenné válni. A követségen attól féltek, hogy a Langlet által kiállított ál- és hivatalos dokumentumok mennyisége eléri azt a kritikus mennyiséget, amikor már egyszerűen hiteltelenné válnak. Langlet azt javasolta, hogy a helyzet kezelésére a Svéd Vöröskereszt diplomáciai tapasztalatokkal is rendelkező, nagytekintélyű vezetője, gróf Folke Bernadotte (1895-1948) utazzon Budapestre, de a svéd külügyminisztérium – más megfontolások alapján – végül a diplomáciai és humanitárius munkában tapasztalatlan, magyarul nem beszélő, de a svéd nagytőke és az amerikaiak támogatását élvező Raoul Wallenberg mellett döntött. Megérkezése után Langlet részletesen tájékoztatta Wallenberget, aki azonnal elfogadta javaslatait, és újfajta, immár hivatalos állami dokumentumokat, elvileg „svédországi beutazásra” is feljogosító, úgynevezett védőútleveleket kezdett kiosztani. Mindeközben Langlet, akinek sikerült kijárnia, hogy az ő korábban kiadott oltalomlevelei továbbra is érvényesek maradjanak, Wallenbergtől függetlenül dolgozott tovább és folytatta a vöröskeresztes oltalomlevelek kibocsátását.

Az október 16-ai nyilas hatalomátvétel után Langlet elérte Szálasi külügyminiszterénél, hogy a Svéd Vöröskereszt kirendeltségét a követségtől független, önálló diplomáciai képviseletnek ismerjék el. Tovább üzemeltették az oltalomlevél-gyárat, folyamatosan nőtt a feltűnő jelzésekkel ellátott „védett” házak és lakások száma. A fokozódó veszély miatt lakásukat már csak rendkívüli esetben vették igénybe, így egy ideig nála húzódott meg Ujszászy István vezérőrnagy, az Államvédelmi Központ vezetője is.

Amikor már a diplomáciai védettség egyre kevesebbet ért, s a nyilasok a követségről is hurcoltak el embereket, a svéd kormány beszüntette a külképviselet és a Vöröskereszt tevékenységét. Az addig kiépített embermentő hálózatot és annak infrastruktúráját Valdemar Langlet áthelyezte az általa még a nyáron megszervezett Svéd-Magyar Társaság irányítása alá, azonban ekkorra már valójában nem sokat tudott tenni, sőt az utolsó hetekben, mivel elfogatóparancsot adtak ki ellene, neki is bujdosnia kellett.

Budapest ostromának befejezése után a szovjet hatóságok felszámolták a budapesti svéd diplomáciai képviseletet, tagjait március végén Bukaresten és Moszkván keresztül utaztatták vissza Svédországba. Noha a külügyminisztérium és a Vöröskereszt is hazatérésre szólította fel, Valdemar és Nina Langlet úgy döntött, maradnak és folytatják humanitárius tevékenységüket, továbbra is szervezik az élelmiszer- és gyógyszer-szállítmányok elosztását. Langlet orosz segítséggel elutazott Debrecenbe, ahol az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal tárgyalt. Sikerült elérnie, hogy szervezete folytathassa a munkát, sőt, a külföldi segélyeket is hozzá irányítsák, s ő szervezze meg azok szétosztását. Egészségi állapota azonban a túlfeszített munka, az éhezés és a hideg következtében 1945 májusára annyira megrendült, hogy képtelen volt folytatni a megerőltető munkát. Úgy döntött, hazatér. A házaspár 1945. május 26-án hagyta el Budapestet. A háborús állapotok miatt rövid isztambuli kitérővel, 14 évi külföldi, nagyrészt magyarországi tartózkodás után, mindenükből kifosztva, 1945. szeptember 2-án hajóval érkeztek a göteborgi kikötőbe.

muegyetem_alsorakpart9.jpg

Hazatérésüket követően – V. Gusztáv hathatós anyagi támogatásával – Langlet-ék segélybizottságot hoztak létre, és adományokat kezdtek gyűjteni Stockholmban és Lerboban a Magyarországra küldendő segélyhez.

Odahaza azonban sem a Vöröskereszt, sem a német-szimpatizánsokkal tovább dolgozó külügyminisztérium nem méltányolta érdemeiket. A túlzottan büszke Langlet nem kilincselt, nem kért segítséget. Mivel Magyarországon minden vagyonuk megsemmisült, vagy eltűnt, Svédországban pedig nem maradt semmijük, a nincstelen házaspárt a külföldön élő svédek szövetsége ruházta fel. Előbb a lerboi plébánián, majd egy nehezen fűthető vidéki nyári lakban húzhatták meg magukat évekig. Mindezek ellenére Valdemar szorgalmasan dolgozott, írt. Jellemző, hogy a Munka és élet Budapesten című könyvéből származó bevételeit a magyar segélyakciónak utalta át. Ninának Louise trónörökösné szerzett munkát: zongoraórákat adott. Később Valdemar némi kárpótlást is kapott Budapesten elvesztett vagyonáért. 1955-től Stockholmban laktak.

Erkölcsi elismerése viszont késett. Amikor már mintegy hetven ember kapott kitüntetést Stockholmban a „Magyarországon végzett svéd humanitárius segítségéért”, a mélyen felháborító igazságtalanság ellensúlyozására Tildy Zoltán miniszterelnök a „Magyar Köztársasági Érdemkereszt” kitüntetést adományozta Langlet-nak. 1946. január 2-án Nina és Valdemar is megkapta ugyan a vöröskeresztes érdemérem ezüst fokozatát, de ezt sem a szervezet kezdeményezésére, hanem úgy, hogy Károly svéd királyi herceg, a Svéd Vöröskereszt elnöke személyesen vetette fel őket a kitüntetettek listájára.

1948-ban felmerült Raoul Wallenberg Nobel-békedíjra jelölésének gondolata, majd ehhez kapcsolódva 1949-ben az a javaslat is, hogy a díjat Langlet és Wallenberg megosztva kapja. A Wallenberg-lobbi azonban hallani sem akart a megosztásról, inkább visszatáncolt a javaslattól. Pedig e javaslatot az Eszperantó Világszövetség (Universala Esperanto-Asocio) is támogatni tudta volna. 1949 június 4-én végül hivatalos svéd elismerésben részesült: megkapta a Királyi Sarkcsillag-rend (Nordstjärneorden) lovagi fokozatát.

Öt évvel halála után, 1965-ben Izrael Állam a Világ Igaza kitüntetésben részesítette, és fát ültettek emlékére a Jad Vasem kertjében. Az ünnepségen jelen volt özvegye is. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Valdemar_Langlet

Szerző: MULTMENTO  2017.05.27. 06:56 Szólj hozzá!

Címkék: épület emléktábla zsolnay épületkerámia

Miki barátom újabb fényképeket küldött mechanikus számológépekről. Működésképtelenek voltak, de szerencsére barátomnak újabban annyi szabadideje van, hogy utána tud olvasni, járni a gépek javításának. Ajánlom, olvassátok, hogyan lett a barátomból mechanikus számológép gyűjtő és felújító.

A jelenlegi munkám mellett az átlagosnál több a szabadidőm és évek óta vásárolok 50-100 éves tárgyakat, az olcsóbb kategóriából. Minden relatív, olcsó: átlag pár ezer forint. Szeretem a régi mechanikus szerkezeteket (játék, mérleg, számológép stb.) és ezek közül is inkább olyanokat keresek, amelyek sérültek, hiányosak,nem működnek. Jó szórakozásnak tartom a javításukat és ilyen állapotban viszonylag fillérekbe kerülnek.5-6 bolhapiacra, pár régiségboltba járok rendszeresen és figyelem az internetet. Többnyire jól mérem fel a várható munkát,10-ből 8-9 sikeres. Ezeknek a javításával már csak nagyon kevesek foglalkoznak, de ők igen drágán.

tekeros1.jpg

Megtetszett egy kurblis kukoricamorzsoló. Vas öntvény 8-10 kiló. Sok dolgom nem volt vele és hamar kiderült, nem tudom hová rakni. A kisszobában nemrég szereltem fel egy sok méter hosszú polcrendszert, de már a padlóra is pakoltam. Elcseréltem egy szintén tekerős számológépre. Calcorex típusú, Irodatechnika Vállalat által a '60-as évek elején gyártott darab. A net szerint magyar-jugoszláv kooperáció. 

tekeros2.jpg

A boltos már rég lemondott róla, az üzlet egyik távoli sarkában volt a földön. Garantáltan nem mozdult rajta semmi, pedig egy ilyenben több száz apró mozgó alkatrész van, amik többsége egyszerre kellene, hogy mozogjon. Négy alapműveletet tudna, ha működne. Itthon leszedtem a burkolatát, ez nem volt nehéz és láttam a benne lévő 50 éves beszáradt zsírba tapadt szöszöket, koszokat, meg sok rozsdát. Kiszedtem, amit tudtam és befújtam rozsdaoldóval többször is.

tekeros2.jpg

tekeros3.jpg

Pár nap próbálkozás után sem mozdult semmi. Találtam egy hirdetést, hogy régi irodagépeket is javítanak. Elvittem. Összeget nem akart előre mondani, de tisztáztam, ha nem kérem a javítást, akkor nincs fizetni valóm. Több hét múlva hívott egy tízezres ajánlattal, amit én nem kértem. Vissza is kaptam, de darabokban. Szerintem magában mosolygott a szerelő. Elég sokáig nézegettem itthon, végül sok mindenre rájöttem és a neten találtam szétszedett állapotáról képeket. Szerencsére nem volt nagyon apróra boncolva, de mivel még addig sosem láttam ilyet, pár napom elment vele.

tekeros4.jpg

tekeros5.jpg

Sikerült összeraknom az eredeti működésképtelen állapotát, de már ennek is örültem. Egy öreg ismerősöm adta az ötletet, aki az '50-es években műszerész volt, hogy pár napra tegyem bele az egészet egy vödör benzinbe és időnként óvatosan próbáljam mozgatni a rengeteg skálát, tengelyeket, karokat. Nem volt egyszerű, mert dohányzom, lakótelepi erkélyes lakásban lakom és a szomszédok is dohányoznak. Vigyáztam, minden baj nélkül sikerült, még a szagát sem érezték meg. Próbából érdeklődtem az egyik szomszédnál a liftben, hogy én mostanában olyan benzinszagot érzek, de megnyugtatott, ő nem. Így lett egy tökéletesen működő öreg számológépem. Közben kitapasztaltam a használatát is. Elsőre tűnik nagyon bonyolultnak, telefonban, vagy írásban nehéz lenne elmagyarázni, élőben egyszerű, gyorsan megérthető. Utoljára a '60-as években gyerekként játszottam ilyennel egy irodában, ahol a mamám dolgozott, de csak akkor, ha senki nem volt bent. Nekem tetszett, hogy zörög, csattog, néha még csönget is. Persze nem tudtam vele számolni, talán még iskolába sem jártam.

tekeros6.jpg

tekeros7.jpg

Ezen felbuzdulva már tudatosan kerestem hasonlót. Kiszúrtam a neten egy sokkal régebbinek látszót. Az eladója egyre lejjebb ment az árával, amikor úgy éreztem, ettől már csak az ajándék kategória lehet olcsóbb, felhívtam. Szerintem, csodálkozott. Tudomásom szerint ez egy Facit T modell, svéd gyártmány és 1932-36 között készült. Az interneten nézelődve sok információ található róla, nem mindegyik egyforma. Lehet egy múzeum oldala, vagy magánhirdetés, külföldi, vagy itthoni. Próbáltam kiválogatni az ellentmondásokat, nekem ez jött ki. Szintén nem mozdult semmi. Leszedtem a burkolatát, olyan volt belül, mint az előző, de ebben még inggomb és aprópénz is volt. Következett a fürdő, majd pótoltam egy csomó hiányzó csavart, összeraktam pár szétesett dolgot. Olyanokat, ami különösebb ismeret nélkül is egyértelmű volt. Pl.: egymás mellett két kar, az egyiken lyuk, a másikon egy abba passzoló tengelycsonk stb.. Össze is állt, elkezdtem vele számolni.

tekeros8.jpg

tekeros9.jpg

Ment egy darabig szépen, majd művelet közben megakadt. Abban biztos voltam, hogy nem az a megoldás, ha valami nagy pajszerral feszegetem. Sokáig nézegettem, nem jöttem rá. Közben több hirdetésben láttam nagyon hasonló darabokat. Kinyomoztam, az '50-es években, ennek az addigra már rég nem gyártott svéd számológépnek készült szovjet változata. Elég sokáig, a'70-es évekig gyártották, VK 1 néven. Kikerestem a legolcsóbbat és megvettem. Ez a darab talán az utolsóak közül való, a ráragasztott címke szerint 1975-ben az Irodagéptechnika Vállalat még javította. Szerencsém volt, hibátlan darab egészen kis tisztítás után tökéletesen működött.

tekeros13.jpg

Burkolatát leszedve a svéd mellé tettem, hogy összehasonlítsam. Nem ikrek, de testvérek az biztos. Tekergettem, hogy lássam a működését, aztán ez is elakadt. Beugrott egy gyári piros hibajelző, ami biztos, hogy a svéden is megjelent volna, de arról ezt valaki már rég leszedte. Lett két gépem, egyformán elakadva. Nem örültem, de nem adtam fel. Találtam egy harmadik műszerészt, aki már telefonban mondta, nyugodtan hozzam, tudja miről van szó. Ingyen segített, megmutatta hol van egy pici kar, amivel fel lehet oldani ezt a zárat. Az egészet én okoztam mind a kettőnél, amikor számolás közben megváltoztattam a tekerés irányát. Ilyenkor a károsodás elkerülése végett lezár a szerkezet és kapsz egy piros hibaüzenetet. Régen is gondoltak rá, hogy vannak hülyék is. Amúgy lehet és kell is visszafele tekerni, csak a teljes fordulat befejezése után. Még beszélgettünk egy kicsit a gépekről, gratulált a benzines fürdőhöz és a testvér géppel való hasonlításhoz. Ő is így csinálja,ha olyat hoznak,amiből van neki is működő.

tekeros10.jpg

tekeros11.jpg

tekeros12.jpg

Most számológépből van három darabom: magyar-jugoszláv, svéd és szovjet. Egészen addig, amíg el nem cserélem valami érdekesebbre. Az összéletkoruk 170-190 év és legalább 20 kiló.

tekeros14.jpg

A következő kettő videón valós szorzás látható, 253x124.

Szerző: MULTMENTO  2017.05.24. 06:07 1 komment

Címkék: barkács fém szorzás kgst régiségpiac

Az áprilisi német nemzetiségi kirándulásunk, egyik célja az volt, hogy magyarországi németekkel kapcsolatod emlékműveket látogassunk meg. A terv szerint a Kápolnapusztai emlékhelyet koszorúztuk volna meg. Az emlékhelyet aztán a kisbusszal nem tudtuk megközelíteni.  Egy kilométer gyaloglás után a temetőben jutott eszünkbe, hogy a koszorú a kisbuszban maradt. A végén aztán Vértesbogláron koszorúztuk meg a kitelepítési emlékművet.

emlekezesek1.jpg

emlekezesek2.jpg

Vérteskozma: Az ide látogatók egy olyan skanzen jellegű településre érkeznek, amely tökéletesen megőrizte az ősi falvak, az ősi építészet jellegzetességeit. Ez nem is véletlen, hiszen az építési szabályok szigorúak, a falukép megőrzése érdekében Községvédő Egyesület működik, és lakói is gondos odafigyeléssel őrzik a tájjelleget. Gyakorlatilag az egész település egy élő múzeumfalu.

 

emlekezesek3.jpg

emlekezesek4.jpg

Vérteskozmán érdemes megnézni az emlékművet, amely egy téglából rakott fehér vakolatú falazat, rajta fából készült kereszt, amin rézből készült, négyzet alakú emléklap található. Az ezen olvasható felirat: "Az elüldözöttek emlékezetére az ittélők-zur Erinnerung an die Vertriebenen die hier Lebenden." Forrás: http://funiq.hu/1011-v%C3%A9rteskozma

emlekezesek5.jpg

emlekezesek6.jpgKettőezer tizennégyben adták át Gánton a Mesterségek fáját, azaz a Zunftbaumot. A Zunftbaum a turistaházzal szembeni parkban van. A figurákat Brandl Emilné rajzolta és festette.  A Zunftbaum, Németországban, főleg Bajoroszágban nagyon elterjedt. Az adott településen dolgozó mesterembereket megörökítő jeleneteket vagy a mesterségek címereit, zászlóit szokták ábrázolni rajta. Az utóbbi években a magyarországi német nemzetiségű településeken is egyre gyakoribb. Forrás: http://www.gesztes.hu/2014/10/zunftbaumot-azaz-mestersegek-fajat.html

emlekezesek7.jpg

emlekezesek8.jpg

emlekezesek9.jpgEz Kápolnapuszta története: Gánttól északra, a Vértes hegység erdeiben fekszik Kápolnapuszta. 1930-ban a falu létszáma 62 fő volt, többségében sváb nemzetiségű lakosokkal. 1944 őszén a németek által, a Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott, így nem volt véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok–Vértes vonalon kiépített német állások ellen.

emlekezesek10.jpg

A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén három hónapra állófront alakult ki. A források szerint az 1. magyar huszárhadosztály maradványai pont a Csákvár és Gánt közötti területre húzódtak az orosz támadások elől, de sokáig nem tudtak ellenállni.

emlekezesek11.jpg

1944 őszétől kezdve Kápolnapuszta környékén rendszeresen orosz partizánok jelentek meg élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha a lakosok elárulják őket. Az itt élők 1944 karácsonyáig hallgattak, majd feljelentést tettek a csendőrségen, akik német páncélozott járművel mentek a faluba, ahol tűzharc alakult ki. Az egyik partizánt sikerült elfogni, aki azonban a Mór felé vezető úton el tudott menekülni. A visszaemlékezők szerint ő tért vissza a 2. ukrán front felderítő zászlóaljával 1945. március 16-án. Megtorlásképpen minden férfit betereltek a házak pincéjébe és kivégezték őket.

emlekezesek12.jpg

Hogy valóban így történt-e, azt máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik úgy tudják, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez.

emlekezesek13.jpg

A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, bár 4-5 család még ugyan maradt itt, de az 50-es években ők is elköltöztek.  Forrás: http://amirolatortenelem.blog.hu/2014/09/01/kapolnapuszta_a_verben_furdott_falu

emlekezesek14.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.05.20. 06:37 1 komment

Címkék: fa fém épület emléktábla sarokház szakrália

Az utóbbi években tavasszal csoportos tavaszi német nemzetiségi kirándulásra megyünk. Az idei évben a Vértes néhány német települését látogattuk meg. Az első Ebben a posztban most a szoktunk menni.  A kirándulásunk első állomása Vértessomló volt. A képeket ott készítettem.

vertessomlo1.jpg

A település már a római korban is lakott hely volt. Környékén gyakran találtak római kori leleteket. Találtak itt a múlt sz. elején un. FŰTŐPINCÉKET, melyeket a rómaiak a házaik fűtésére alkalmaztak.

vertessomlo2.jpg

vertessomlo3.jpg

Első okleveles említése 1326-ból való Semyenfelde (Semjénfölde) alakban. Csák nemzetségbeli István fiai 1326-ban átadták Károly Róbert királynak csereképpen. 1426-ban Zsigmond király idején SOMOLYA, a törökdúlás után Pusztasomlyó , majd Bakonysomló néven van említve. Jövedelme a tatai vár fenntartását szolgálta. 1453 táján ez a vértesi település is elpusztult, s hosszú ideig lakatlan is maradt. 1643-ban a Zichyek, 1697-ben a Krafftok tulajdonát képezte. 1727-ben az Esterházy család birtokába került, a tatai uradalomhoz tartozott.

vertessomlo4.jpg

vertessomlo5.jpg

Esterházy József telepítette be német telepesekkel. A telepítési szerződésben Puszta-Somló néven van említve. Ezt a Somló nevet német telepesei a maguk kiejtése szerint Semle hangzással ejtették, a helytartótanács e hibás kiejtés nyomán Zsemlyére torzította el a település nevét, mely aztán rajta is maradt 1890-ig, mikor miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta.

vertessomlo6.jpg

vertessomlo7.jpg

A település melletti erdő szélén 1736 előtt kis kápolna állt, melynek szomszédságában egy remete lakott. 1736-ban Esterházy József a düledező kápolnát megnagyobbíttatta, szentéllyel látta el. Egy bécsi kereskedő felesége, Fahrer Mária pedig a bécsi kapucinusok templomában őrzött Mária kegykép másolatát készíttette el a kápolna számára, melyhez a vidék népe hamarosan sűrűn kezdett zarándokolni. A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós-Boldogasszony napján zarándokoltak. 1875-ben a kápolnát templommá alakították. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9rtessoml%C3%B3

vertessomlo8.jpg

vertessomlo9.jpg

vertessomlo10.jpg

vertessomlo11.jpg

vertessomlo12.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.05.17. 06:05 Szólj hozzá!

Címkék: épület bútor emléktábla szakrália

marburg_kepek1.jpg

Feleségemmel Marburg történelmi belvárosába bementünk, hogy ajándéktárgyakat keressünk és vásároljunk a rokonak. A nyakamban lógott a fényképezőgép. Amint jó alakú felhőket láttam a házak fölött, máris fényképeztem. Ezen kívül fényképeztem bármit, ami megtetszett. Az alábbi képeket kiválogattam megtekintésre. Csak úgy, cím és szöveg nélkül.

marburg_kepek3.jpg

marburg_kepek4.jpg

marburg_kepek5.jpg

marburg_kepek6.jpg

marburg_kepek7.jpg

marburg_kepek8.jpg

marburg_kepek9.jpg

marburg_kepek2.jpg

marburg_kepek10.jpg

marburg_kepek11.jpg

marburg_kepek12.jpg

marburg_kepek13.jpg

marburg_kepek14.jpg

marburg_kepek15.jpg

marburg_kepek16.jpg

marburg_kepek17.jpg

marburg_kepek18.jpg

marburg_kepek19.jpg

marburg_kepek20.jpg

marburg_kepek21.jpg

marburg_kepek22.jpg

marburg_kepek23.jpg

marburg_kepek24.jpg

marburg_kepek25.jpg

marburg_kepek26.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.05.13. 07:31 2 komment

Címkék: játék épület emléktábla

Két hete, Marbugban lakóhelyünktől ezer kilométerre egy nap turistáskodni is bementünk a városba. A város legrégibb működő templomát – Árpádházi Szent Erzsébet -, ma a protestánsok, és katolikusok közösen használják. A templomba mi is bementünk. Nem volt turista szezon, de mégis sokan voltak bent.  A világ szinte minden tájáról voltak látogatók. Ott készítettem ezt a néhány képet. Az utolsó két kép az egykori Szent Erzsébet kórház megmaradt romjairól készült.

elisabeth_kirche_1.jpg

Árpád-házi Szent Erzsébet (Magyarországi Szent Erzsébet, német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet) (Sárospatak vagy Pozsony, 1207. július 7.? – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya. Születési dátuma – az évszámtól eltekintve – feltehetően nem pontos, hiszen bátyja, IV. Béla 1206 novemberében – egyes források szerint 29-én – született.

elisabeth_kirche_2.jpg

elisabeth_kirche_3.jpg

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik.

elisabeth_kirche_4.jpg

elisabeth_kirche_5.jpg

elisabeth_kirche_6.jpg

elisabeth_kirche_8.jpg

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképe.
elisabeth_kirche_7.jpg

A Marburgban lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50–100 kilométeres körzetből érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liège-i egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet-templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1zi_Szent_Erzs%C3%A9bet

elisabeth_kirche_9.jpg

elisabeth_kirche_10.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.05.10. 07:17 2 komment

Címkék: épület emléktábla szakrália