kristalyejszaka1.jpg

Április utolsó hetében sikerült Németországba mennünk. Szabadságunk alatt a lányunknak segítettünk költözni. A költöztetés közben egy napot turistáskodással töltöttünk a városban. Ekkor botlottunk a helyi Kristályéjszaka eseményeinek emléket állító egykori Zsinagóga helyére.

 kristalyejszaka2.jpg

A kristályéjszaka illetve novemberi pogromok (németül Novemberpogrome / Kristallnacht) központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullám volt a náci Németországban 1938. november 9-10-én. Az akcióra ürügyként egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása szolgált. A zavarások során több tucat zsidót megöltek, zsinagógák és zsidó üzletek százait rombolták le, gyújtották fel, de a rendőrség nem avatkozott az eseményekbe. Nevét a betört kirakatokból szertehulló szilánkokról kapta. Történelmi előzményként megemlíthető, hogy az osztrák klerikofasiszta mozgalom már a 19. század végén is használta a kifejezést, az általuk rendezett pogromokat Schönerer üdvözlettel fogadta.

kristalyejszaka3.jpg

1938 júliusa és októbere között számos olyan rendelkezés született, amely a zsidó vagyon kisajátítását szolgálta. A rendelkezések tehát előbb készültek el, mint ahogy a kristályéjszaka megtörtént.

kristalyejszaka4.jpg

A nemzetiszocialisták ezen az éjszakán 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg, valamint romba döntöttek és felgyújtottak közel 7500 zsidó üzletet. További zsidó házak és lakások százait fosztották ki és rongálták meg Ausztriában és Németországban. Meglincseltek közel száz zsidót, és 30 ezer körülire tehető azok száma, akiket ekkor hurcoltak különböző koncentrációs táborokba. Dőlt betűs részek forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krist%C3%A1ly%C3%A9jszaka

kristalyejszaka5.jpg

kristalyejszaka6.jpg

kristalyejszaka7.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.05.06. 06:34 1 komment

Címkék: épület emléktábla

addiator.jpg

Miki barátom a bolhapiacon akadt rá - az induló képeken látható -, a két világháború között készült mechanikus számológépre. A Facebookra fel is tett róla képeket, és többen tetszésüket fejezték ki. Egyik ismerős ezt írta róla: Ez igazán egy remek "számítógép" a múltból! Az utca végén a szatócsnak volt ilyenje, fogalmam sem volt akkor, hogy miért kellett vakargatni! Édes anyám kért valamit, adta, utána vakargatta!

Én is megdicsértem, és kérdeztem van-e felvétele a belsejéről. Kíváncsi voltam, hogy milyen elven működik. Azt véltem, hogy fogaslécek vannak benne, és a helyi érték váltásnál fogaskerék működik.  Miki barátom sajnálta szétszedni a remekül működő darabját, ezért valami más megoldás után kellett néznünk. Megtaláltam egy eladó rozsdás kistestvérét az elektronikus piactéren. Gondoltam egyet és megvettem, hogy Miki szétszedhesse, és meglássuk, hogyan működik. Ennek az EFZET mechanikus számológépnek a felújítás történetét nézhetitek és olvashatjátok a következőkben:

efzet1.jpg

Fellelt állapota. A fém részen csak kevés sérülés van, a használatot nem befolyásolja. A skálák mozgathatók, de a sok rozsda miatt helyenként akadoznak. A számok itt-ott kopottak, a piros jelzés sok helyen lekopva. (piros jel: mutatja, hogy tolni,vagy húzni kell a skálát.) Csukott állapotban a tok mérete 7x12 cm. Anyaga kartonpapír, bent pókháló mintával, kívül piros vászon. Valami könyvkötészetben használatos anyag, lehet, hogy műanyag. A fémrész háta és a tok között újabb kartonpapír. Az egész ragasztással rögzítve, de nem volt nehéz szétválasztani. A közbülső papíron a hat lyuk hat lemezcsavar fejének a helye. Jelenleg várom a rozsdaoldó hatását, mert nem szeretném feszegetni. Nem csavarfejek, lábak! Nem is lehetnek csavarok,mert ott vannak ahol a skálákat mozgatni kell és ezt akadályoznák. A közbülső karton azért kellett mert a lábak miatt nem lehetett felragasztani. Így komplikáltabb és egyszerűbb lett volna, ha nem is csinálnak lábakat!

efzet2.jpg

Még kapott jó sok rozsdaoldót és "csak" szét kell húzni! Türelmesen várok.

efzet3.jpgefzet5.jpgefzet6.jpg

Megadta magát, pár óra maratás után. Pici műszerész fogóval húztam az alsó részt lefelé, felváltva mindkét oldalon, hogy ne álljon keresztbe. Közben a tetejét fogtam vissza. Úgy lett, ahogy gondoltam! Nehezen indult meg, aztán apránként jött... és végül szétugrott. Megtaláltam minden részét, nem lett semmi baja újból összerakható. Valamikor talán rozsdamentesnek szánhatták, de nem jött össze. A lécek ívesek azért, hogy kisebb véletlen rázásra ne mozduljon el az eredmény. Továbbá ez az állandó feszülés tartja egyben az egészet. Lécek nélkül az alsó és a felső rész könnyedén szétcsúszhatna. Persze ez a veszély csak újkorában volt fenyegető, most fogta rendesen a rozsda is. Összerakva nem tudnak kicsúszni, egy kis bütyök megakasztja őket.(képen látszik) Egyformák, a sorrend mindegy. Vezető sínek közt mozognak. Mára már hagyom pihenni így ahogy van,később meggondolandó a teljes újrafestés, vagy legalább a lekopott részek kijavítása.

efzet7.jpgefzet8.jpgefzetu9.jpg

Ez már a célegyenes. A fogaslécek tiszták, a piros jelzéseket újra festettem. Nem fog lekopni. Könnyedén mozog, bármikor szétszedhető, de magától nem esik szét. Sajnos az előlapjáról sok szám lejött, pedig finoman fogdostam, Újra fogom festeni a hiányzó részeket, (szürke, fekete) öregítve, patinázva, úgy, hogy ne nagyon virítson.


efzetu10.jpg
efzet12.jpg

Ilyen lett! Valószínűleg a középkorban egy mini kódex másoló szerzetest ezért többször megkergettek volna az apátság körül. A számok magassága kb.2mm. Próbáltam gombostű és fogpiszkáló hegyével is,de legfeljebb az egyenes számok elfogadhatók,a gömbölyűek nem. Eszembe jutott a csőtoll készletemből a 0.1 vagy 0.2 hegyű,de 40 éve benne van a beleszáradt tus. Egyelőre így marad,ha szerzek pici csőtollat,akkor átfestem a mostani próbálkozást és akkor talán sikerül jobban. A kottaszámok (műszaki rajz) hivatalos magassága 2.7mm volt és a 0.1-es tollal szépen írtam.

Ezen a kis rövid amatőr videónkon megnézhetitek, amint Miklós barátom „kikapargatja"1965 és 1986 összegét.

A mechanikus számológép tervezőjéről: 

Otto Meuter 1892-ben született Berlinben, kereskedelmi iskolát végzett, majd a háborúban mint haditudósító vett részt. A tízes években megszerkesztett egy összeadó szerkezetet, melyet 1918-ban szabadalmaztatott. Ezt a szabadalmat vásárolta meg Karl Kübler 1920-ban az újonnan indítandó Addiator nevű cége számára, így nem meglepő, hogy az Otto Meuter által gyártott Produx kéziszámológépek mennyire hasonlítanak az Addiator egyes típusaira.

Otto Meuter a húszas évek közepétől gyártotta a Correntator nevű összeadógépét, mely egy lamella-szerű lemez fel-, illetve lehajtásával volt képes a kivonás és az összeadás elvégzésére. 1928-tól voltak gyártásban a Produx márkanevű, egyszerű felépítésű fogasléces összeadók különböző méretű és működési elvű változatai, de Multator néven szorzógépeket is készítettek. Az összeadókat a hatvanas évek végéig, a szorzógépeket viszont az elektronikus zsebszámológépek széleskörű elterjedéséig, 1973-ig gyártották.

Az Addiator gépeihez hasonlóan, a Produx összeadók is az adott ország pénznemének megfelelő osztású fogaslécekkel készültek, a magyarországi készülékek nyilván teljesen decimális szerkezetek voltak. Ezt az alaptípust több más társaság is forgalmazta saját márkaneve alatt, például a nálunk is feltűnt Franz Zimmer-féle "EFZET" valójában Otto Meuter gyártmánya. Forrás: http://www.arithmomuseum.com/album.php?cat=m&id=2

Szerző: MULTMENTO  2017.05.03. 06:33 2 komment

Címkék: játék barkács papír fém Hónap műtárgya

aladar1.jpg

Az úgy volt, hogy Barra Erzsébet könyvét kerestem. Aztán azt nem találtam, de találtam egy regény Szenes Bélától, amelyiket maga dedikált. Érdekes egy könyv, melyből a szerző ajánlásait beszkenneltem.  Ezen kívül, amikor megvettem, úgy gondoltam elmegyek, és készítek néhány képet Szenes Béla lányáról elnevezett kis parkban is.

 aladar2.jpg

aladar3.jpgaladar4.jpg

Szenes Béla író, újságíró, színpadi szerző, műfordító, Született: 1894. január 18. Elhunyt:1927. május 26. Budapest,

A pályaindulás

Gimnáziumi és egyetemi évei után több napilap és hetilap munkatársa lesz, és hamar feltűnést kelt vidám tárcáival és az aktuális társadalmi, színházi és politikai eseményekről írt humoros karcolataival, amelyek rövidesen népszerűvé teszik az ifjú újságírót. Dolgozik "A Nap", az "Új Hírek", valamint a "Pesti Hírlap" c. lapoknak, ám legnevezetesebbé talán a "Színházi Élet" c. szakfolyóiratban megjelent írásai tették, amelyet rendre "Szenesember" álnév alatt jegyez.

A kezdő szerző

Színpadra kerülnek egyfelvonásos vígjátékai, kabarék játsszák darabjait, s ezek sikerei után kerül sor 1921-ben az első három felvonásos vígjáték bemutatójára a Belvárosi Színházban, Bárdos Arthúr felfedezett szerzőjeként, "A buta ember" címmel, amely 140 egymás utáni előadást ér meg. Következő vígjátéka: "A gazdag lány" a kor talán egyik legtöbbet adott darabja lesz, hiszen a bemutatót követően 240-nél több előadást ér meg. Szerzőként jelentkezik a Vígszínházban, Jóbnál, ám elutasítást nyer.

Ír regényeket, amelyek közül az "Aladár" és a "Tizenegyedik parancsolat" címűeket külföldön is kiadják. Több mint harminc kisebb egyfelvonásos darabot ír, többnyire vígjátékot. Többfelvonásos vígjátékai: "A végállomás", "A holdvilág", és "Az olasz asszony" is rendre sikert hoznak szerzőjének. Első külföldi sikere "A végállomás" című vígjáték, amelyet a bécsi Deutsches Volkstheater ad elő, a premier után még nagy hosszan játszva.

1925 májusában a Vígszínház mutatja be ötödik jelentősebb színdarabját, "A csirkefogó" című négyfelvonásos bohózatát, de pályájának legzajosabb sikerét 1926 márciusában "Az alvó férj" című háromfelvonásos vígjáték bemutatóján aratja, ugyancsak a Vígszínházban.

Az Alvó férj

Ez a darab egy jól megírt mű, sokak szerint Szenes élete legjobb darabja, mára egy kissé méltánytalanul elfeledett, nem oly gyakorta játszott magyar színpadi alkotás. A kor jellegzetes pesti figurái tűnnek föl benne. A budapesti korzón és az egykori arisztokrácia üdülőhelyén, Abbáziában (ma Horvátország) játszódó darab szépasszonya Gombaszögi Frida, ki a férje mellett savanyodik, s "szegény jó Ödön", a férj Rajnai Gábor, neje iránti meg-megszunnyadó érzelmeit az Amerikából hazatérő barát, felesége iránti kitüntető érdeklődése ébreszti fel. A barát szerepében a később Amerikában Oscar-díjjal is kitüntetett Lukács Pál alakítja a Vígszínházban. A színdarab, azóta szállóigévé váló mondatok sorát hordozza, kezdve a "szegény jó..." kifejezéstől egészen, a párizsi útról hazatérő dáma, a barátnő, korzóbeli előkelősködő köszönéséig, a "lö pá" -ig. Megjelenik az "ucsora" kifejezés, amely az anyagi értelembe vett nehéz idők kedvelt meghívásfajtájává növi ki magát: több mint egy uzsonna, de kevesebb, mint egy vacsora. A darab siker, ám a 78. előadás után leveszik a színről, amit Szenes sérelmesnek tart. A színház azzal érvel, hogy az utolsó kilenc előadás átlagbevétele nem éri el a kétezer pengőt, szemben a korábbi 4800 pengős előadásokkal. Hiába a bravúros szerkezet, a legendássá váló dialógusok sorozata a közönség új darabokat vár, amelyre nem is kell sokáig várni Szenes Béla esetében. Nem úgy a bemutatóra.

aladar5.jpg

Sikerei csúcsán

A "Nem nősülök!" viszonylag gyorsan elkészül, ám a Vígszínház műsorpolitikai taktikázásnak köszönhetően, tolódik a premier, s csak 1926. december 22-én, kerülhet rá sor. A siker annál zajosabb és mindent elsöprő. A "Noszty fiú" darab korábbi premierje befolyásolja az új Szenes vígjáték bemutatóját a Vígben, s ezért tolódott szerencsés időzítéssel karácsonyra a jóval korábbra tervezett színpadra állítás. Operettet, színpadi műveket fordított német és francia nyelvekből. A Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, a "Vidám Írások" rovatban rendszeresen jelennek meg publikációi, egészen haláláig. Ezek az írások talán a színpadi szerző Szenes-nél is népszerűbbé tették.

Sokat betegeskedett szívével már korábban is, állapota a "Nem nősülök!" próbái és diadalútja alatt azonban rosszabbodik. 1927. május 19-én nyilatkozik a sajtónak, s őszre két vígjátékot is ígér a közönségnek, ám alig egy hét múlva ugyanez a lap a nekrológját hozza le, főhelyen. Halála váratlan és igen korai, mindössze 33 éves.

aladar6.jpg 

Az utolsó előtti este története

1927. május 24. Egy budapesti kávéházban Stella Adorján, aki rövid idő alatt a legkeresettebb szövegírója és fordítója a magyar színházi életnek, együtt vacsorázik Szenes Bélával és Radó Józseffel, a "Régi jó Budapest" operett zeneszerzőjével. Vacsora közben Stella megemlíti Szenesnek, hogy "A gazdag lány" története milyen remek operett téma lehetne. A vacsora még véget sem ér, és megállapodnak abban, hogy a Szenes Béla, Stella Adorjánnal operettet ír a szcenáriumból, míg a zenéjét Radó Józsefre bízzák. Másnap a Városi Színház direktorához sietnek, és dr Marton Sándor irodájában mindhárman aláírják a szerződést. Másnap hunyt el Szenes Béla. Az esemény megrázza a színházi közéletet. Ám a szerződés attól még érvényben van, hogy az egyik fél eltávozik. A színház több halasztást követően emlékezteti kötelességére Stella Adorjánt és Radót. Stella párizsi tartózkodása alatt elkészíti Szenes művéből az átiratot. A főszereplőt a korhoz igazítja, és a romantikus szerepből egy dinamikus sportlady figurát formál, néhány kisebb szerepen végez más átalakítást, majd Radó is elkészíti a hozzávaló zenei hátteret, és a premier kiírása szerint Szenes és Stella neve áll a szerzők helyén 1928-ban. Stella Adorján ugyanis csak úgy vállalja el a szövegírást, ha az eredeti szerződésben foglaltaknak megfelelően, a tantiem fele Szenes örököseit illeti meg.

aladar7.jpg

Egy bemutató, a szerző nélkül

A sajtóban megígért két vígjáték egyikét, "A házibarát"-ot, a jó barát Nóti Károly fejezi be, és a Vígszínház mutatja be 1928-ban. A szerző szcenáriumához méltó dialógust ír Nóti, kritika szerint nem észrevehető ez a "különkezűség", teljesen "Szenes"-nek tűnő az egész darab. Uray, Gál Franciska, Góth, Góthné játszanak a darabban nagy sikert aratva, s feltűnik egy új tehetség Pártos Erzsi, akinek kiugrására felfigyel a szakma és a sajtó is.

A darab kapcsán így emlékezik meg Schöpflin Aladár a Nyugatban Szenes Béláról: "A tavaly elhunyt Szenes Béla derék és rokonszenves íróember volt. Megvolt az a ritka erénye, hogy nem voltak pretenziói önmagával és másokkal szemben. Sikereinek örült, de nem kívánta miattuk, hogy nagy embernek tartsák. Bukásai lesújtották, de nem okolt értük másokat, színházát, színészt, kritikust, elismerte, hogy ő is írhat rosszul sikerült darabot. Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulattatója. Meg kell adni, jól mulattatta ezt a közönséget, egyszerű, de polgári ízléssel, könnyed leleménnyel a részletek kidolgozásában, az ártalmatlan hűsítő italokra emlékeztető kritikájával az életnek. A színpadi csevegés volt a genre-a, a budapesti polgári társadalom beszédtárgyai az anyaga, a korzón sétáló átlagemberek családi komplikációi a problémái. A műfaj, amihez értett, és amivel sikereit aratta, a különleges budapesti Localposse, melynek nem is volt nála jobb művelője. Szerencséje az, hogy maga is tagja volt annak a közönségnek, amelynek írt. Azonosak voltak a gondolatai, az ízlése, az érdeklődései, a tréfái, csak író készségével vált ki közönségéből..." Schöpflin Aladár: A HÁZIBARÁT - Nyugat - 1928/12sz.

Szenes Béla vígjátéka, befejezte Nóti Károly. Az utolsó Szenes színdarab

Az ígért másik vígjáték szcenáriumához egy alkalmi társszerzőt párosít Hevesi Sándor, aki vállalja a darab, az "Az ezüstpáncél" bemutatóját 1930-ban, a Kamaraszínházban. A színmű valószínűleg kezdeti stádiumban maradt Szenes halálakor, s ebben rejlik a posthumus bemutató sikertelensége, mindössze 13 előadást ért meg. Özvegye egy évtized múltán kezdeményezi férje színműveinek reprízét, ám a kor és az idő nem kedvez a felújításnak, elutasítják.

aladar8.jpg

Szenes Hanna

Szenes Béla egyetlen leánygyermeke Szenes Hanna költőnő. (1921-1944) A gyermek 1939-ben az egyre nehezedő politikai nyomás elől, a Közel-Keletre emigrál. Ám a II. Világháború eléri ottani lakhelyét, s önkéntes Brit katonatisztnek áll 1943-ban. Mint Brit Önkéntest - a királyi légierő, a RAF, ejtőernyővel Jugoszlávia területére juttatja 1944-ben. Átjön a Magyar Jugoszláv határon s a bujkáló gyermeklányt egy nap Nyugat-Magyarországon elfogják, és bebörtönzik. Öthavi fogvatartást és kínzást követően kivégzik Budapesten a tragikus sorsú, 23 éves diáklányt. Fogsága idején keletkezett versei a véletlennek köszönhetően megmaradnak, amelyet azóta a világ számos országában kiadtak, nagyon sok nyelvre lefordítva.

Egyetlen színpadi műve: A hegedű - önéletrajzi ihletésű.

"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek." /Szenes Hanna/

Forrás: http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/szeneselet.htm

 

aladar9.jpg

Utolsó képen olvashatjátok a regény befejező oldalát. Ebből megtudhatjátok, hogy mi is történt azután, hogy Aladárnak megvolt a meztelen táncosnő.

Szerző: MULTMENTO  2017.04.29. 06:54 1 komment

Januárban már nagyon látszott, hogy a 2015 karácsonyára felújított fa bőröndünk a lassan gyarapodó feliratos textilgyűjteményünkhöz kevés. Én szorgalmasan kerestem újabb felújításra érett bőröndöt. Fa bőröndöt szerettem volna, mert annak felújításában már van gyakorlatom. A bolhapiacon azonban a fa bőröndöket, második világháborús katonaládáknak beállítva nekem megfizethetetlen áron kínálják. Így aztán az egyik ószeresnél összesen 5 különféle nagyságú bőr és papundekli bőröndöt vettem. Ezek közül az iskolatáska elújítását már bemutattam.

falvedos2_borond1.jpg

A most bemutatkozó bőrönd egy egyszerű fekete papundekli bőrönd. Különlegességét az adja, hogy egy zöld zsákszövetből ruhát varrtak neki. A bőrönd ruhája, már többször kilyukadt, ezért több folt is díszíti. A gombjai közül is több pótoltnak látszik, de nekem ezért is tetszett meg. Amikor kinyitottam láttam benne gyártói névjegyet: „Metzker Antal * BÖRÖNDÖS * Budafok * APPONYI út 9.”  Azt gondoltam a névjegy alapján majd mesélni fog nekem ez a tárgy.  Kíváncsiságom ugyan nem elégült ki, de amit lehetett megtettem, hogy a bőrönd még sokáig szolgáljon a családunkban. Nem kellett sok időt ráfordítanom. A ruháját kimostam, kiöblítettem, és megszárítottam. A bőröndöt denaturált szeszes ronggyal kívül belül alaposan letisztítottam. Ez nem felújítás, csak állapotmegőrzés, konzerválás. Egyelőre nem akartam, hogy újszerű legyen, a gyarapodó textilgyűjteményünk így is jól öltözött bőröndben van.  

falvedos2_borond2.jpg

falvedos2_borond3.jpg

falvedos2_borond4.jpg

falvedos2_borond5.jpg

falvedos2_borond6.jpg

falvedos2_borond7.jpg

falvedos2_borond8.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.04.26. 06:20 1 komment

Címkék: fa barkács papír fém textil

Én a Műszaki Egyetemen Gépészmérnöki karán tanultam, ezért Botka László neve nem volt ismeretlen. Megláttam az emléktábláját a Stefánia úton, és úgy gondoltam, hogy az életének megismertetése megér egy posztot. Életrajzát a Mérnökkamara honlapjáról hoztam: https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=91_qWKahMtTi8Afar4CgAw#q=Botka+Imre

botka_emlektabla1.jpg

Botka Imre 1906. október elsején született Bácsföldváron, nyolcgyermekes gazdálkodó családban – legidősebb fiúként. A családi körülmények, háború és az impériumváltás megszabta keretekbe a polgári iskola és a lakatos szakma fért bele, a mérnökség nem. Mindent meggondolva és megfontolva, minden vagyonrészről, örökségről lemondva tizenhét évesen átjött a határon, az előképzettségi hiányokat pótolva leérettségizett, majd 1932-ben kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet szerzett a Műegyetemen. 1933-ban lett újra magyar állampolgár. A válság és diplomás munkanélküliség sújtotta években volt egyetemi tanársegéd meg útépítő mérnök, mígnem 1934-ben „megfelelő emberként a megfelelő helyre”, a Ganz gyárba került. Mint csendes mosollyal említette, csak azért nem kapta meg a közmondásos havi kétszáz fixet, mert nem volt képe ennyit elkérni azokban az időkben. Itt pályája töretlenül ívelt kezdő mérnöktől a főkonstruktőrig és egyre nagyobb feladatokban mutathatta meg képességeit. 1937-ben megtervezte a Belgrád-Dubrovnik motorvonat hajtóművét és két éven át a helyszínen irányította az üzembe helyezést, a személyzet betanítását. Munkájáért magas jugoszláv kitüntetést kapott. Hasonló munkát végzett 1939-ben, Spanyolországban, mellékesen megtanult szerbül és spanyolul. A továbbiakban egyéb kisebb feladatok mellett egész sorozat vasúti trakciós hajtóművet tervezett, köztük 1947-ben a jól ismert „Stuka” villamosét. Szabadalom lett a Ganz-Botka fogazatrendszer. Újabb konstrukciói előbb a szomszédos országokba szállított Ganz mozdonyokba és motorvonatokba kerültek, 1956-ban Argentínába is eljutottak. 1956 őszén készült el a Hidro-Ganz hidromechanikus váltó prototípusa. Más gépipari cégeknél is végzett szakértői munkát (Ganz Hajó- és Darugyár, Rába, Vörös Csillag Traktorgyár). Mindezzel együtt nem tartozott a hivatalosan elismerhetők sorába: bácskai rokonsága révén kulák származéknak, valamint klerikális beállítottságúként tartották számon.

botka_emlektabla2.jpg

1958-ban saját kérésére rokkantsági nyugdíjba helyezték. Hogy közben hol volt, tekintve, hogy a beszéd tárgya Botka Imre szakmai pályája, arra legjobb Kosztolányi egy novellahősével  válaszolni: „Ott, ahol akkor mindenki. De nála csak vizsgálati volt.” Az viszont már emberi arculatához tartozik, hogy amikor családja adhatott be neki könyvet, ő a Don Quijotét kérte, mégpedig spanyolul, gyakorlás céljára.

Megviselt egészsége nehezen állt helyre és sosem igazán. Ennek ellenére tanácsadó szakértői munkát végzett előbb a Mávag, majd a fúzió után a Ganz-Mávag számára. Amennyire erejéből tellett, rendszerezte, kiegészítette és összefoglalta eredményeit, részt vett a tudományos közéletben akadémiai bizottsági tagként, lektorálással, védéseken (a szerző hálával emlékszik vissza, hogyan indította el Botka Imre a tudományos kutatásban, és hogy közreműködhetett a Ganz-Botka rendszer számítástechnikai alapjainak kidolgozásában). A lélek mindig kész volt, de a test egyre erőtlenebb lett, sok szenvedés után 1974. július elsején hunyt el Budapesten.

Legfontosabb tudományos eredményeinek tárgyával már Ganz-beli munkájának kezdeti időszakában találkozott, a motorvonat-hajtóművekre érkezett reklamációk formájában. Ezek okát a későbbiekben teljes sikerrel azonosította és megszüntette. Nagyobb nyilvánosság előtt színre lépése a háború és különféle társadalmi viharok után újra meginduló  szakmai tudományos élet debütálásánál, az 1951. december 14-i MTA Fogaskerék Konferencián történt. Itt a fogazási interferenciára vonatkozó eredményeit ismertette, Varga József Ganz gyári igazgató pedig a Ganz-Botka fogazásról tartott beszámolót.

Az interferencia (lefejtő módszerrel gyártott kerekek akadása) jelenségének átfogó vizsgálata, különösen a nagy profileltolásoknál előálló un. felső interferencia felismerése lehetővé tette a fogazástartomány határainak szabatos kijelölését. A munka jelentőségét, külföldi visszhangja mellett, jól jellemzi, hogy „kalózkópia” is készült róla: cikkének német fordítása tudta és beleegyezése nélkül jelent meg.

botka_emlektabla3.jpg

A Ganz-Botka fogazatrendszer két irányban is lényeges előrelépést jelentett. A evolvens profilú fogaskerekek általános geometriai összefüggéseit már korábban felismerték és gyári titkok körén kívül újra - felfedezték, de ezek a szilárdsági feltételekkel együtt rendkívül nehezen kezelhető nem-lineáris rendszert alkottak. Ennek alapján, főként a manuális számítástechnika eszközeivel, igen körülményesen lehetett adott követelményekhez fogazatot szerkeszteni. Szerző egyetemi hallgató korában olyan segédletekre volt utalva, amelyben az un. anyagtakarékos méretezés képletéből kiadódott egy fogszám-összeg, aztán felvettek valami egészen mást. Évfolyamtársa volt viszont Botka Imre fia, aki révén megismerkedett édesapjával és egy délutáni konzultáció során helyükre kerültek a fogazatméretezés rejtelmei az egyetemi rajzfeladattal együtt. A szerkesztés és méretezés folyamatát Botka Imre nagymértékben algoritmizálta, ezek kiérlelt és továbbfejlesztett formában utolsó művében láttak napvilágot. Ennél is fontosabb volt a nagy sebességű, erősen terhelt hajtások helyesbítésének célszerű meghatározása. Korábban a relatív csúszásokat tekintették mérvadónak a károsodásra, mégpedig tisztán geometriai meghatározással. Az erre alapozott méretezési filozófia a fizikai tartalom mérlegelésének híjával a fogazástudományban mintegy szent tehénné vált. A jelző jogosságát igazolja, hogy fel sem merült a kérdés, mi történik terheletlen hajtásban, ahol relatív csúszás ugyan van, de romlás nem lesz. Ha a jellemzőbe (szorzóként) befoglaljuk az átvitt vonalterhelést, a veszélyes kapcsolódási pontok nem szükségképp a legnagyobb csúszások helyén lesznek. A mértékre javaslatba került a Hertz-feszültség és a csúszási sebesség (Almen-féle) szorzata és a Bloktól származó pillanatnyi érintkezési hőmérséklet.

Botka az utóbbiak legkisebb értékre korlátozására alapozta fogazatrendszerét.  Bebizonyította továbbá, hogy azonos vonalnyomással terhelt kapcsolódási helyeken a relatív csúszások kiegyenlítése egyben biztosítja a pillanatnyi hőmérsékletek és az Almen-szorzat azonos értékét is (hármas kiegyenlítési tétel). A legnagyobb csúszások kiegyenlítése azonban nem biztosítja ugyanakkor a legnagyobb hőmérséklet-emelkedés kiegyenlítését, ezzel minimunát. A kiegyenlítési esetek határaira vonatkozó eredmények (szerző szerény közreműködése nyomán) részleteiben szintén a már fentebb említett szintézis-műben jelentek meg. Szellemi hagyatékát, jelentőségét a „vele egy rendűek”, vagyis az ítélkezésre jogosultak azzal becsülték meg, hogy a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozata róla nevezte el 2001-ben alapított elismerő díját és születésének 100 éves évfordulójára hajdani lakóházán emléktáblát helyeznek el.

A hagyaték további mérnök-nemzedékeknek továbbadásában elsősorban a Miskolci Egyetem, jelesül Terplán Zénó professzor tett sokat. Budapesten, bár Vörös professzor könyvében az eredmények korrektül fel vannak idézve, a szerző előadáson egyszer hallotta a Botka nevet – amikor kiderült, hogy fia nem vezetett jegyzetet (az előadást nem Vörös professzor tartotta).

botka_emlektabla4.jpg

Bizonyára ennek következménye, hogy a tárgykörben megjelent művekben, sőt még kandidátusi értekezésben is lehet találni enyhén szólva pontatlan megállapításokat szerzőkre és eredményekre egyaránt. Még talányosabb a kép a „magas tudomány” oldaláról. Bár működésének rangos egyetemi ismerői – tudta nélkül – 1966-ban beadványt írtak az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának, hogy a szokásos vizsgakötelezettségek mellőzésével adjanak néki alkotásai alapján tudományos fokozatot, ezzel a TMB szabályzati lehetőség hiányára hivatkozva nem is foglalkozott. A továbbiakban tudományos körökben bizonyos tartózkodás volt érzékelhető. Botka Imre 1973-ban benyújtott tézisdisszertációja elbírálását már nem érte meg, csak postumus érdemesítették kandidátusi fokozatra. Ami annál is sajnálatosabb, mert a tudománytörténet tanúsága szerint, aki szakmai életében valamelyest is közel került a fogaskerekekhez, az így vagy úgy, de a tudományok doktoraként hal meg.

Botka Imre Niemanntól, a világhírű müncheni professzortól – és életében – kapta meg a „régóta ismert magyar fogaskerék-király” címet.

(Kolonits Ferenc)

Szerző: MULTMENTO  2017.04.22. 06:57 Szólj hozzá!

Címkék: emléktábla sarokház

Az iskolatáska berendezése korabeli eszközökkel nem kis feladat. Az iskolatáskába való elsős német nyelvű írás és olvasás könyvek megtalálása tíz évet vett igénybe. A gyűjtemény a feleségem szemléltető óráján nagy közönségsikert aratott. Mindegyik német tanítási könyv elsősöknek szólt, de volt evangélikus vallásúaknak, izraelitáknak, német anyanyelvű fiúknak, lányoknak, és magyar anyanyelvűeknek egyaránt. Mind különböző volt, de mégis közös volt bennük, hogy az Magyar Királyság területén az akkori oktatási hivatal jóváhagyásával adták ki. A hallgatók nagy élvezettel olvasták az egykori példaszavakat, szövegeket, verseket.

palavesszo1.jpgÚgy gondoltam, hogy a gyűjtemény akkor teljes, ha nemcsak könyvek kerülnek a táskába, hanem az írást segítő egykori eszközök: palatábla, palavessző, spongya, ceruza, toll…

A palatábla és spongya beszerzése nem okozott gondot, mert általában ez a régiségkereskedésekben előfordul, sokszor a táblához cukorspárgával hozzákötve. Ugyanúgy, ahogy egykor árulták. A palavesszőt évekig hiába kerestem, a régiségkereskedésekben sokszor táblakrétát ajánlottak hozzá, mert úgy gondolták, hogy azzal írtak a palatáblára.

A Palavessző: Igen finom szemű, tiszta és nagy, szilárd agyagpalából készült íróvessző, mellyel az ugyancsak agyagból való palatáblán írni lehet. Az agyagpala, melyből P. készült, hosszabb idei fekvés után maga esik szét hosszú vékony oszlopocskákká, mert benne igazi és hamis palásság (l. o.) lép fel egyszerre, minek következtében a kőzet oszlopocskákká válik szét. A Türingiai-erdő DK-i részének szilur-szisztémabeli agyagpalái szolgáltatják a legjobb kőzetanyagot hozzá. Forrás: Pallas Nagylexikon http://www.kislexikon.hu/palavesszo.html

palavesszo2.jpg

A palatábláról és palavesszőről olvastam: – Az első világháború előtt még csak palatábla és palavessző járta, ezeket az eszközöket vitték magukkal a gyerekek az iskolába – mondta Szenti Tibor. – Az 1920-as évektől megújult az „ágazat", megjelentek a tankönyvek, füzetek, tintatartók, tollak, ceruzák, radírok, és bevezették az üzenő füzetet, az ellenőrző elődjét. Ebben értesítették a tanítók, tanárok a szülőket a gyermeküket érintő fontosabb tudnivalókról. Az 1930-as és 1940-es években nagyjából olvasó-, történelem- és számtankönyv, valamint vonalas és kockás füzet, ceruzák (fekete és színes) és toll képezte a „tanszercsomagot", ami egy kisebb szatyorban elfért. És talán 3–5 pengőbe került – az egyes tételek 20–30 fillért „kóstáltak" –, amely 100 pengős havi járandóságnál a fizetés huszadrészét vitte el. Forrás: http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/tanitasi_eszkozok_egykor_es_ma_-_100_ev_az_iskolaban/2175618/

Aki engem a blogomon keresztül megismert, gondolhatja, hogy ha nekem palavessző kell, akkor én azt valahogy előteremtem. Már gondolkodtam, hogy magam készítem el. Nem lehetetlen, mert régen a magyar népiskolák slöjd foglalkozásainak keretében ezt tanították is:

A slöjd svéd kifejezés, magyarul kézügyességet jelent, ennek nyomán a pedagógiai célú munkát slöjd asztalosságnak is szokták nevezni. A munka eredménye egy-egy, az egyszerűtől a bonyolult felé haladó használati tárgy. Minden egyes tárgy elkészítése során egy új műveletet sajátít el a tanuló. Az 50 tárgyból álló sorozat első darabjai sorrendben a következők: Egy darabból készülő munkák: betűsormutató, gereblyefog, virágpálca, tolltartó, erősebb virágpálca, palavessző, krétatartó, kis táblácska, gombolyító, ültetőfa, tolltartó zsámolyka, papírvágókés, borotvafenő szíjdeszka, csésze, kalapácsnyél, kanál, vágódeszka, virágcserép alávaló kereszt, méterrúd, lisztmérő lapát. Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00038/pdf/iskolakultura_EPA00011_2000_05_072-079.pdf

palavesszo3.jpgAztán addig kerestem, míg találtam vadonatúj állapotban a régi játékok boltjában százhatvan forintért. Vettem rögtön kettő darabot két különböző színű védőpapírral. Így most szemléltetni tudom, hogy az egyik a lányok, a másik a fiúk iskolatáskájában lehetett.

palavesszo4.jpg

Szerző: MULTMENTO  2017.04.19. 06:49 1 komment

Címkék: fa régiségpiac