A következőkben bemutatom egy kis projektemet, melyben egy régi leveses tál kicsit szokatlan módon született újra és most napi használatban van.

Ez a tál jelöletlen, de biztos, hogy nem szecessziós, hanem annál régebbi, a „Lukafai üveggyári raktár pécsett“ gyár terméke, mely német exportra készülhetett a XIX. Század közepén.Nagyon szép kézzel festett dekoráció van a tálon, inkább írnám le Empir stilusúnak, de  valójában ez egy valódi Biedermeier porcelán tál.

Mi lesz belőle? 

     A fedelébe méretre vágatok egy tökröt és az üvegessel rögtön bele is ragasztatom, így kézi tükörként használható a teteje.

      Az alsó részébe kerül egy kivehető tálcácska egy darab fából kivágva. A kivehető tál kétfelé lesz osztva, méghozzá a tál fogójának ívét utánzó osztással.

      A tál alatt, elképzelés szerint két merevítő borda lesz, mely az alsó részt három fele osztja, a három részbe, színes vattapamacsok és egyéb apróságok rakhatóak.

Már alig várom, hogy a hozzá szükséges anyagokat beszerezzem és elkészítsem titokban. Szerintem az egész asztalkának nagyon szép dísze lesz. Terv, hogy 2009.március 8-ra elkészüljön. 

Tegnap voltam a barkácsboltban, kaptam faanyagot, ugyan csak fele olyan vastag, mint amilyen kell, de duplán összeragasztom és a vastag anyagból fogom kivágni. Az aljára valószínűleg kartont fogok ragasztani és filcet, mert ez merev és anyagszerű hatása lesz. Az alsó szint pedig egy osztott keret lesz, melyen a felső tartó fog állni. Remélem szombaton az összeragasztás meglesz. Szombaton sikerült a ragasztás, vasárnap már szerettem volna kivágni a mélyedéseket, de sajnos nem maradtam egyedül, pedig a Váci utcába elmehettek volna vásárolni.  Kitaláltam a technológiát és minden munkafolyamatot. A lyukvágóval két oldalról kivágom a két kört és a két szív két felső ívét. Majd a szív alját dekopir fűrésszel kivágom,azután már csak a körbevágás van vissza, ami biztos, hogy sikerülni fog. Az aljára vékony rétegelt lemezt ragasztok (zöldségestől hozok gyümölcsös ládát, abból nagyon jó vékony anyag nyerhető, aztán már csak a pácolás lesz hátra. Meg aztán el ne feledjem zöld filcet és egyéb hozzávalókat is kell még vennem, de előbb legyen meg a nagyobb munka. Igen, és a tükör belevágása, de azt csak azután, ha látszik, hogy megvan a fa rész, mert ha mégsem tetszik a megoldás, még az üvegpolc is a megoldási variációk között van. Megpróbáltam a tervrajzot elkészíteni  „Paint“ rajzoló programmal, de nem sikerült, mindegy majd lefényképezem a sablont, meg a részeredményeket.

 Most már előbbre haladtam, egy balszerencsés véletlennek köszönhetően Marcsi elesett és két napra kórházba kellett vonulnia. Közben sikerült kivágni a felső piperepolc rekeszeit, a tervektől el kellett térni, mert a szív kivágása nem egy egyszerű feladat, kis ívekből áll, ezért végül egy szív készült el és két háromszög. Sajnos lefényképezni nem tudtam, mert megint rendetlenkedett a gép akkuja. Apropó ezt is kellene venni, mert villámgyorsan lemerül.

Egymás mellé tettem a két lukafai leveses tálat, 160 éves életükben talán most először kerültek így egymás mellé. A németországi a sorszám alapján később készült, mint az Ókígyósi, és az aranyozása, festése is sokkal élénkebb, szinte újszerű, valószínűleg csak dísznek használták egy német nagypolgári lakásban. Olyan jó, hogy most itt vannak és remélhetőleg a német új funkciót is kap, a jövő héten üvegeshez is viszem és meglesz a tükör, egyszer majd kicsempészem.  Nagyon várom már, hogy a pipere doboz feneket kapjon. Aztán filcet is kell venni, és hát még sokat ragasztani. A zöldségestől ládát kell kérni, ami az alsó rekeszt és a feneket kiadja. A koszos munka végül is elvégezve.

A zöldséges láda is elhozva, a ládát szétszedtem és már a piperepolc alja is megragasztva, sőt cseresznye pác is vásárolva. Holnap az alsó elosztó rekeszt is el akarom készíteni és akkor már csak a pácolás és filc ragasztás és berendezés van hátra, legalábbis az alja készen lesz.  A tetejét pedig szerintem az üveges néhány napra vállalja, jövő hét elején elviszem a tetőt, melybe be kell vágni a tükröt.

Közben részlegesen lebuktam, mert Marcsit hazahoztam a kórházból és nem tudtam elég alaposan eltakarítani a fűrészport. Most sejt valamit, de szerintem leveses tálból átalakított porcelán pipere doboz belsejére nem is gondol. Így leírva elég agyament ötlet, de hát így a régi, szép lukafai tál új életet kezdhet és nem a szeméttelepen kötött ki. Végeredményben egy gyűjteményi mutogatni való darab.

 


Közben a pipere doboz polca cseresznyefa színű, fentebb látható az eredmény.Még lakkozva lesz, és a filcborítás is az aljára fog kerülni, azért nem is lesz olyan rossz, bár ha pontosabban és jobb szerszámokkal dolgozom talán szebb is lehetne, de elsőre és titokban.  Máskülönben most még az Ókígyósi tállal van fényképezve, a végleges a német reimportba kerül, az azért dekoratívabb díszítésű.
Közben  megvettem a filcet és már itthon van. A tál teteje pedig az üvegesnél, nem nagyon akarta elvállalni, mert gondolom macerás ilyen cikk-cakk tükröt vágni. Pénteken meglesz, sőt a két moziplakáthoz is vág üveget. Még kell a plakáthoz damil és klipsz összefogni. A tintásüveghez kell fekete tinta és lehet, hogy még csinálok maradék filcből toll és tintatartó együttest, olyat amilyen a régi asztalokon szokott lenni. Végeredményben nem egy nagy kihívás, csak időm legyen rá.
A nőnapi meghívó is elkészült, sőt kézbesítésre is került. Most már csak két hét és átadhatom az ajándékokat.
Ez a hét szerencsésnek nevezhető, lesz bónusz és annyi, mint a múlt évben. A héten a Vaterán kínáltak egy eredeti Arizona mulatóban készült fényképfelvételt, licitáltam rá, vasárnap jár le a határidő, remélem, hogy a miénk lesz. Már régi vágyunk, hogy eredeti Arizona relikviánk legyen, remélem már nem sokáig kell rá várni.
Pénteken elmentem a „piperetál“ tetejéért, nagyon jól sikerült a tükör beletétele, az egész jól kézbe vehető, N. Attiláéknak is megmutattam, mert mesekönyv szerkesztés ügyében náluk jártam. Nagyon tetszett nekik és fénykép alapján az általam készített belevaló fadoboz is, el voltak hűlve a kanyargó formáktól meg az ötlettől. Péntek estétől minden alkatrész itthon, a fadobozt belepróbáltam, tökéletesen illeszkedik bele, remélem a jövő héten a lakkozás is elkészül és a filc is a helyére kerül, akkor szeretnék az átadás előtt egy fotósorozatot róla, berendezve, anélkül, majd ideteszem azt is.
 Még egy kis munka. Vásárolni már szinte nem is kell hozzá, aztán csomagolópapír és csomagolás. Vasárnap ünnepi ebéd lesz, ki is találtam a menüt. Spárgaleves és töltött tyúk, szombaton veszek lábas tyúkot, aztán tisztogatás és főzés, remélem sikerül, csinálok főtt krumlit, párolt zöldségeket és paradicsomszószt is hozzá, remélem megeszik.
Ez a vasárnap nagyon jól sikerült:
●      A család hölgytagjai elmentek vásárolni
●      Közben minden ajándék szinte befejezve, most már a „porcelán neszeszer“ is teljesen egyben, tényleg csak berendezést kell hozzá vennem, vattapamacsokat, körömcsipeszt, krémet, stb.
●      Délután egykor kikiáltási áron megnyertem az Arizona mulatóban készült fotót, a jövő héten csak fizetni kell. Szeretném minél előbb megfogni.
●      Marcsival sétálni voltunk és vásárolni, egy Király utcai kávézóba ültünk be, nagyon kellemes hely volt. Íme a megígért fotósorozat a porcelán neszeszerről:

És itt van használat közben egy kép róla:

Szerző: MULTMENTO  2010.01.16. 14:15 3 komment

Címkék: barkács porcelán pipere

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr681676856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sudi4 · http://sudi.blog.hu/ 2010.01.20. 09:04:30

Ez a kedvencem! És nemcsak azért mert szép, esztétikus, és ötletes, hanem mert a története, a munkád célja is a legkedvesebb. Ezt Marcsi is biztos így gondolja!

MULTMENTO 2010.01.22. 20:53:47

@sudi4: Bizony nehéz sok szép régi tárgy közül kedvencet találni, nekem a Singer varrógép átalakítása tetszik a legjobban, de az még egyelőre csak félig készen van. Ha egyszer időm engedi talán arról is felkerül majd néhány fénykép és történet.

szilvi.g 2010.02.20. 14:04:54

Valóban ötletes a levesestál új funkcióba helyezése és szép a megvalósítás is. Bizony, mindig nagyon ügyes "famegmunkáló" volt a Bátyuskám, régebben faragott is. Nekem is van egy általa készített, virágmintás kis medálom, amit ajándékba készített (hűha, már jó régen...).

Aláírás: A "MÚLTMENTŐ" húga