A család múltjából őrzünk dokumentumokat, könyveket, mint erről már korábban is tudósítottam. A családi dokumentumokat féltve őrizgetjük, és használjuk is, feleségem ezek alapján szokott dokumentumelemzési órákat is tartani. A múltkori alkalommal az egyik dokumentumot félbeesve hozta haza, pedig mióta ismerem egyben volt. Kiderült, hogy feleségem kezében esett félbe egy korábbi hajtás mentén, mint elmesélte olyan volt mintha kettétört volna magától.  

Nagyon elgondolkodtatott az eset, és arra az elhatározásra jutottam, hogy próbaképpen az egyik legrosszabb állapotú papír régiségünket elviszem restaurátorhoz, hogy megmondja mit lehet vele tenni, hogy megőrizhető maradjon. A kézzel írt imakönyvet betettem egy műanyag tasakba és elvittem a restaurátorhoz.
Meglepett a szakvéleménye. A 150 éves dokumentum papírja jó állapotban van. A szamárfüleket bátran kihajthatom és kihajtogathatom, mert ez a régi kézzel merített papír sokkal jobb és tartósabb, mint a mai utódja. A könyv restaurálását ajánlotta, mely abból állna, hogy szét kellene szedni a könyvet és a lapokat kimosni, majd újrakötni, azaz teljes felújítást kapna. A könyv szerinte megérné a restaurálást, mert ritkaság és értékes. Sajnos egy ilyen restaurálási projekt 45 és 50 ezer forint körül van. Ilyen restaurálásba nem fogok belekezdeni, hiszen ha még egyet meg is csináltatok, van még ilyen és ehhez hasonló dokumentumból még több. 
Amin meglepődtem, igazán az, hogy a papírrestaurátor közölte, hogy a fóliás irattárolóban való tartásától tartózkodjak, mert kiszárítja a papírt és törékeny lesz, ami nem jó a papírnak, mert akkor érzi jól magát ha minimális nedvességet kap. A restaurátor már nem engedte az általam vitt nylon bugyijában visszavinni a könyvet, hanem papír csomagolóba tette.
Most már rájöttem, hogy az eddigi gyakorlatunk alapjaiban rossz volt, mert a régi dokumentumainkat egyenként nylon tasakba tároltuk és úgy próbáltuk megőrizni az utókornak. Nincs más hátra a régi dokumentumokat ezután papír borítékokban és papír mappákban fogom tárolni, így remélhetőleg tovább marad használható. Ezen kívül az eset rádöbbentett arra, hogy a papírrégiségeinket el kell kezdenem digitalizálni, azaz lefényképezni, illetve amit lehet scannelni fogok.
Hiába, nem akartam még ezzel foglalkozni, mert túl sok szabadidőm nincs, de úgy gondolom ez muszáj projektem, mert ha most nem kezdem el, csak fakulnak az oldalak és olvashatatlan lesz, az eddig jól olvasható dokumentumgyűjteményünk.

A képen látható imakönyv Budapest környékéről került elő, ezt vittem a restaurátorhoz szakvéleményre.

Szerző: MULTMENTO  2010.05.12. 13:35 2 komment

Címkék: könyv papír

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr21996318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sudi4 · http://sudi.blog.hu/ 2010.05.12. 16:50:23

Ezek szerint nem fogsz fölcsapni könyvrestaurátornak!Ez a szakma nem nyerte el a tetszésedet. Szó se róla, sziszi-fuszi munka lehet...
Persze a muszáj, az muszáj!

MULTMENTO 2010.05.13. 13:18:32

@sudi4: A könyvrestauráláson gondolkodtam, de ahhoz egy tanfolyamot kellene végezni, ami önköltséges. A főállás mellett pont elég az az amatőr restaurálási tevékenység amit meg tudok csinálni, így is több a tervem, mint az időm. Lassan, de azért több fronton haladok.