Nemrég jártam a Nyugat Antikváriumban, ez kedvencem. Nehéz megmondani, hogy miért, talán azért mert közel van a munkahelyemhez, és rengeteg benne a könyv. Nem mindig vásárolok, van amikor csak böngészek és olvasgatok. Szeretem az életrajzi jellegű könyveket, most is ilyen akadt a kezembe, „Kis ember nagy élete”. Beleolvasva derült ki számomra, hogy én a szereplőjéről már gyerekkorom óta hallottam. Nagymamám, ha híres emberekről mesélt, az egyik mindig a híres pécsi születésű törpe volt, aki világhírű lett és számtalan helyre eljutott.

Éppen róla, arról a kis pécsi emberről szól, akit Nagyanyám kedvelt fiatal korából.
Érdekes kis könyvecske, mert dedikálás is van benne. A dedikált könyvek bizony vagyonokért mennek a könyvaukciókon. Tudom, hogy a gyűjtők a első kiadásokra és többkötetes nagy írók könyveire mennek, de azért csodálkoztam, hogy a világhíres pécsi bohóc könyvéért csak 800 Ft-ot kérnek. Nem sokat gondolkodtam és megvettem, otthon hamar ki is olvastam. Érdekes kis önéletrajz, melyből a két világháború közötti magyar művészvilágot ismerhetjük meg, egy olyan szerző tollából, aki bár élete nagy részét szülővárosától távol élte le, mégis megmaradt pécsinek.
Egy kis idézet az önéletrajzból:
Könyvismertető:
Az önéletrajz szerzője Hirsch Zoltán a világhírű bohóc. Könyve 1942-ben jelent meg, amikor a zsidótörvények következtében már nem léphetett fel egyetlen cirkuszban, mulatóban sem. Máig nem felejtették, akik látták törpe termetét, kacagtató műsorát, és aki nem láthatta az hallott róla. Éveken át a leghíresebb társulatokkal (Max Schumann cirkusz, Hat Senez, Tscholi artistacsoport stb.) utazta be a világot és a legrangosabb cirkuszokban, színházakban, mulatókban lépett fel, mint pl. a londoni Olympia, a Híppodrom, a Queens Thater, Moulen Rouge, a szentpétervári Villa Rodeo. Némafilmekben is szerepelt. Néhány róla megjelent cikkel, képpel fűszerezve kalandos életét, utazásait, fellépéseit eleveníti fel könyvében, végén, pár oldalon keresztül a gyermekekhez szól. Számtalan jótékonysági előadáson vett részt, rokkant, sebesült katonák vagy beteg gyerekek javára. Zolinak, a bohócnak sokat tapsolt a rangos közönség is. Játszott királyi hercegek, sőt királyok előtt. Legnagyobb sikerének mégis azt tartotta, amikor egy munkáslakásban haldokló kisgyerekkel, hogy elfeledtesse a szenvedést, egész éjszaka komédiázott, mesélt. Ezt tartotta élete legnehezebb fellépésének – a kisfiú meggyógyult. Kevesen tudják, hogy 60 éves korában a legnagyobb megaláztatások közepette, amikor már eleget szórakoztak rajta a náci pribékek, Auschwitzban halt meg.
 
Képek a könyvről:
Szerző: MULTMENTO  2011.02.09. 08:32 5 komment

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr152648463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

@X 2011.02.09. 15:32:13

Egy kis időre megörültem... majd később már nem annyira. Oka : azt hittem, hogy én emlékeztem rosszul a névre, mert gyermekkorom (pécsi) törpéje Darázsi bácsi volt ? Esetleg itt olvashatsz róla :
pecsigerilla.blog.bama.hu/?p=69
A hozzászólásoknál tekerni lefelé.
Szerencsére, ha nem is sok adat, de van a Wikipediában Hirsch Zoltánról.
Más :
Nekem ezt a könyvet sikerült elolvasnom (könyvtárból)
www.muvesz-vilag.hu/irodalom/hirek/1082
( Nem semmi !- hogy milyen könyvet sikerült megvenned ! )

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2011.02.09. 16:49:01

Gratulálok a szerencsédhez, hogy kifogtál egy ilyen kincset !
Pécsi születésű létemre számomra teljesen ismeretlen személyről olvastam most itt !
Sosem hallottam a bohóc-törpe nevét – igaz, már nem is élt, amikor én megszülettem.
Köszönöm az infót.

Amúgy kedvenc témáim egyike a „különös pécsi arcok”, s köztük volt bizony két másik törpe is. Az egyik a Darázsi bácsi, aki több trafikban is dolgozott, szemüveges, bottal járó, picit bicegő, s nem csak kicsi, de sovány, ráncos arcú emberke volt, s ahhoz, hogy a trafikokban a vásárlókat ki tudja szolgálni, mindig egy széken állt. Két trafikra is emlékszem, ahol dolgozott, az egyik a Barbakánnál volt – ma már nem áll az a ház, - a másik bolt a Király utcában a Búza tér felé, a Borostyán étterem közelében, ma már itt sem trafik üzemel. (Hmmm.. egyáltalán van még olyan, hogy „trafik”?)
A másik közismert törpe, egy nő volt, akinek egy igen magas kalauz lett a férje – bocsássa meg a Teremtő, de sokat nevettünk annakidején rajtuk… Nekik gyerekük is született, sajnos ő is törpe lett, holott lehetett volna állítólag esélye a normális méretűre születésre is. A fiú sokáig a Hegyalja utcában lakott, de igen régen nem láttam, meglehet ő sem él már. (Ha mégis, akkor olyan 45 év körüli lehetne)
Pécsett (bár bizonyára más városokban is) volt több olyan jellegzetes, ismert arc, akikre én meg a korosztályom még jól emlékszik, de gyanítom velünk együtt fognak ők is eltűnni a történelem színpadáról.
Manapság pedig nincs tudomásom effajta egyéniségekről. A „tömeg” van hatalmon.

sudi4 · http://sudi.blog.hu/ 2011.02.09. 18:51:09

" Légy tiszta, hős légy, légy erős
Holtrészeg légy, légy eszelős,
A Földre felhőkből tekints,
Te légy az Isten, hogyha nincs."
Szép Ernő: Ne hidd című verséből
1942

@X 2011.05.12. 09:45:23

2011.05.12.
www.storyonline.hu/hirek/pityu/33184
(Bizonyára más újságokban is említődik.)

Szlanicsán Adrienn 2019.01.03. 18:15:28

Szia! Ha még aktív a blogod, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot. Kérhetek egy e-mail címet? Köszönöm előre is!