Nehezen szánjuk rá magunkat, hogy a megszokott lakóhelyünket elhagyjuk. A távoli vidéki utakat nem szeretem. Általában azért, mert az úton csak azt hallom, hogy mit nem hoztunk magunkkal, ami nélkülözhetetlen. Az otthon felejtett „nélkülözhetetlen” holmik száma végtelen, még jó hogy otthon maradt, mert úgyse fért volna be az autóba. Szerencsére mondhatni jól sikerült a vidéki kétnapos kiruccanás, legalább is nekem. Én megint találtam olyan régi tárgyakat, melyekkel terveim vannak, és hamarosan felújítva nélkülözhetetlen lakberendezési tárgy lesz, legalább is remélem.
Szerencsés időben voltunk vidéken. Újból rá kellett jönnöm, hogy a virágzó birsalmafa még mindig az egyik kedvencem. Régen láttam virágozni a birsalmafát. Gyerekkorom kertjében egy kivételesen szép alakú birsalmafa volt. Apám nem szerette a fát, mert haszontalannak tartotta, hisz ugyan tavasszal tel volt virággal, őszre mégis alig maradt rajta befőznivaló gyümölcs. Lehet, hogy gazdaságilag nem jövedelmező a birs, de nekem tavasszal mégis a birsfa virágzása teszik a legjobban. Nem vagyok túl jó fotós, a valóságban sokkal szebb a virágzó birsalmafa.
Fotók: Virágzó birsalmafa
