Már írtam, hogy a Népszínház utcában is dolgoztam. Sokszor mentem én végig az utcán, felemelt fejjel, mert érdemes volt magasra tekinteni. A földszinti kirakatok akkoriban - 80-as évek végén -, nem voltak túlzottan változatosak. A házak tűzfala és díszítése érdekes. Az utca a XIX és XX. század fordulóján épült. Ezen az utcán lehetett eljutni az egykori Nemzeti Színháztól (Népszínház) a Teleki László térig. Az utcában szecessziós bérházak épültek földszintjén üzletekkel. Egy-egy házban egy falunyi ember lakott.
Kellett a kultúra a népnek, így kerültek csodálatos szecessziós képek a házfalakra. – Gondoltam én, főleg amikor megláttam a Kiss József és Népszínház utca sarkán magasodó sarokház hatalmas szecessziós faliképét. Olyan hatalmas, mint a Feszty körkép. Messziről olyan hatása volt, mintha a Honfoglalás egyik jelenete lett volna. Aztán amikor utánanéztem, kiderült, hogy nem is magyar történelmi téma mozaikkép, hanem a sör diadalútját ábrázolja. Közönséges „óriásplakát” 1906-ból.
VIII. népszínház utca 22. - Kiss József utca 21.
Vidor Emil tervezte 1906 körül. A Serfőzde számára készült Népszínház utcai sarokházon Dudits Andor hatalmas mozaikképe látható, patetikus megjelenítése révén egy Wagner-opera jelenetének gondolhatnánk, de csak sörgyári lovakat ábrázol. A sörgyár kőbányai telephelyein Vidor évtizedekig épített raktáraktól igazgatói lakig különféle épületeket. http://nol.hu/archivum/archiv-69640?ref=sso , http://hu.wikipedia.org/wiki/Dudits_Andor
A Népszínház utca 22. volt a Polgári Serfőzde bérháza, vagy, ahogy máshogy nevezték: a Sörös palota. Nevezték Szódás-háznak is, mivel a szódás kocsik és lovak jártak ki-be széles hátsó bejáratán át. Élete vége felé itt lakott a III. emeleten Kiss József (1843-1921), a legnagyobb magyar zsidó költő, az A Hét főszerkesztője és kiadója. A Rökk Szilárd utcából költözött ebbe a palotába, mert nyugalmasabb helyre vágyott idős korára. Patinás lakásáról, perzsaszőnyegeiről még ma is beszélnek. Kosztolányi Dezső így írt róla: A selyem-perzsáktól derengő szobában, párnáktól körültámasztva trónolt a rengeteg ágyon (Nyugat, 1922). Forrás: http://www.zsido.hu/tortenelem/jozsef.htm http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=-8046 http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_J%C3%B3zsef_(k%C3%B6lt%C5%91) http://365buildings.tumblr.com/post/2546684327/002-kissjozsef
Kiss Józseffől, az utca névadójától egy hozzám közelálló verset idézem. Hátha valaki nem ismeri. Amikor olvasom. Magam előtt látom az én Dédnagymamám imakönyvének oldalait, melyet hasonlóan dekorált ki.
KISS JÓZSEF: ÉDESANYÁM IMÁDSÁGOSKÖNYVÉBŐL
Ócska családi bibliák első oldalán, régi
imádságoskönyvek fedőlapján gyakran találni
semmitmondó, látszólag csak a családot érdeklő
feljegyzéseket: születésről, halálesetekről, melyek
mögött a sorok közt egész tragédiák vannak
elbujtatva. Nekem is van ilyen relikviám: az
édesanyám imádságoskönyve. A legtöbb
feljegyzés benne édesapám markáns paraszti
kézvonásait mutatja. Merev, kemény vonások.
Verekedő, kemény ember volt az öregem, az isten
nyugtassa. E feljegyzésekből böngésztem ki
néhányat. Mingyárt az első igen különös:
Tiszacsege, 1839.
Meghitták az apósomat, hogy a
gyülekezetben énekeljen. A kiáradt Tisza
vizén jött át Ároktőről lélekvesztő kis
csolnakon. Sallárium fejében kikötött
magának. 15 máriás ezüst huszast és
szabad ivást. Meg is kapta. Déltől
vecsernyéig asztal alá itta az egész
eklézsiát. Nem szeretem a boros
embereket.
Azután:
1843 nov. 30.-án hétfőről keddre
virradóra jött a világra elsőszülött fiam, a
Józsi. (Az én volnék.) Az isten tartsa meg.
A keresztelőjén pompás hevesi
görögdinnyét ettünk. (Tessék, a
görögdinnyémet is más ette meg!)
*
Pár sorral alább következik egy tragikus
bejegyzés:
1851 május 17.-én Gyöngyös városától
puskalövésnyire, az országuti árok
partján egy galagonyabokor tövében halva
találták apósomat: Reb Mayer Litvákot. Az
isten adjon neki örök békét vándorlásai
után. Bizonyosan megint sokat ivott.
*
És utána reszketeg, szinte könnyező, finom női
vonásokkal az édesanyám bejegyzése:
Az ég madarai, az isten énekesei, a
rigók, csizek, tengelicék, pacsirták,
fülemilék sürü rajokban lepték el a mezőt
a galagonyabokor körül és távol tartották a
kártékony madarakat, mert ő jámbor volt
és igaz. Négy pap elparentálta és a
gyülekezet azokat a gyászénekeket
énekelte, miket ő szerzett. (Eszembe jut
az öreg Rácz Pali temetése és a "Lehullott
a rezgő nyárfa levele".)
*
Azután közömbös bejegyzések következnek.
Végül ismét az apám kemény kezeirásával a
következő:
Beszélik: Sajószentpéteren egy
félkegyelmü csavargó egy fél kenyeret
lopott. Rajtakapták, agyonverték és
kilökték az akasztófadombra. Nem akadt
senki, aki eltemesse, mivelhogy más
vallásunak látszatott. Az apósom egy
kölcsönkért nyomorult sindevész gebén
éjnek évadján elvitte a tetemet és
eltemették Miskolcon a gyülekezetben...
Hire ment és mindenki csodálkozással
beszélt róla. A gebe az uton elvesztette
mind a három patkóját, ami volt és
nemsokára kiadta a páráját... *
Ezután már csak egy bejegyzés következik,
édesanyám reszkető keze írása:
"Az az örök jóságu irgalmas isten a
másvilágon aranypatkót fog veretni mind a
négy lábára és gyémántból lesz a
patkószege. Amen."
*
Ezekből a feljegyzésekből, ebből a rozsdalepett
miliőből meritettem költeményem tárgyát, szineit,
motivumait.
