Sokan szenvedünk „kincskeresési mániában”, én magamról nem is tagadom. Leendő kincstáramnak egyik ékköve egy Otto Wagner tervezte karosszék lesz. Az a fajta, amit a bécsi királyi takarék tanácstermébe tervezett. Ilyen csoda karosszékem még egy ideig nem lesz, de Otto Wagner fiatalkori építészeti remekművét be tudom mutatni. Ezt az épületet is az ”Egyszer volt, hol nem volt …” túra keretében néztük meg.  

Az épület pillanatnyilag, állapota miatt nem látogatható. Szerencsére a szervezett túra keretében mi megtekinthettük belülről is.

A gyönyörű, építészeti kialakításában Bizáncra és az Alhambrára egyaránt utaló zsinagóga Otto Wagner fiatalkori alkotása és egyetlen magyarországi épülete. A zsinagóga elhelyezésekor itt a szűk utcában nem alakult ki utcateresedés, a városszerkezet gazdagodását a Károly körútról idevezető átjáró adta. Ismertető forrása Perczel Anna tanulmánya a negyedről: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/435/

Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner) (Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.

Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg a már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán – építőművészként – legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.

Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki – megbízói számára meglepetésként – csatlakozott a bécsi szecesszióhoz. Ezután, valószínűleg tanítványai – nevezetesen Olbrich hatása alatt – a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-től a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására. http://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_Wagner