Ma a Hajós utcában jártam, és éppen nálam volt a fényképezőgépem. A Hajós utcában egy épület van, melyben még a kilencvenes években dolgoztam, a Teréz távbeszélőközpont épülete. Már nem sok minden emlékeztet arra, hogy ez valamikor Magyarország első állandó telefonközpontjának épült. Az előző századfordulón pedig nagy szó volt egy modern találmánynak önálló épületet építeni, ráadásul, hogy méltó helye legyen két telket kapott, egyet a Hajós, egyet a Nagymező utcában. A mai napig megvan mindkét bejárata, bár a Nagymező utcai a főbejárat, de a Hajós utcai hátsó homlokzat sem szégyenkezhet. Az épület a francia reneszánsz stílusában épült. A korszakra jellemző volt a Reneszánsz művészet utánzása, így hát az angyalok sem maradhattak le a középültekről. Ezen a homlokzaton is ott díszelegnek az angyalok. Nézzék mit csinálnak ! Az egyik angyal az akkori modern telefonkészülék mikrofonjába beszél, a másik szemben ülő pedig a hallgatójában hallgatja. Állítólag Puskás Tivadarék is így mutatták be a nagyközönségnek a telefont. Jobb híján az angol nézők előtt a két magyar egymástól megkérdezte, hogy „hallod ?”, aztán az angolok is átvették ezt a szokást és „hallo”-znak is telefonba a mai napig. Röviden csak azt akartam írni, hogy amikor ma megnéztem a kedvenc telefonáló angyalkáimat, örömmel tapasztaltam, hogy még ott vannak, a Hajós utcában.