Ez a hasas porcelánbögre típus a gyengém, ilyen forma volt az ibolyás Zsolnay, mely Nagyapám kedvence volt 1925 körül, legalább is Nagynéném azt mesélte. Nekem szánta a bögrét, mert szerinte mindig is én hasonlítottam leginkább Nagyapámra, nemcsak kinézetre, de természetre is. Azt a bögrét én már soha nem kaphatom meg hisz eltörött, és mint menthetetlen darab a szemétdombon végezte. Amennyiben 1970-ben az a hasas bögre nem törik el, most valószínűleg restaurátorhoz vinném, vagy magam restaurálnám. Jobb híján pedig keresem a hasas bögre ikertestvérét. Ikertestvérét még nem, de féltestvéreit már megtaláltam. Már majdnem egy éve, hogy egy jelöletlen és egy Drasche jelölésűt egyszerre megvehettem. Szeretem is ezeket, bár egy kicsit az ibolyaminta hiányzik. A másik problémám, hogy újabban szeretem használni a „mikrót”, abba pedig a fémes peremű nem tehető. A most bemutatott darabot Esztergomból vettem, és tudható, hogy ezt - a beadó család elmondása szerint – a II. világháború alatt vették. Én is úgy gondolom, hogy ebből az időből való, mert nincs rajta aranyszegély. Ez számomra ideális, mert így bátran mikrózhatom.  Néhány gyártási hiba található rajta, de ez abban a háborús időben megbocsátható bűn. A bögre vásárláskor még a porcelánismeretem is tágult, megtudtam, hogy Esztergomban ezt a bögrét „Tót bögre”-ként emlegetik, valószínűleg azért, mert a Szlovák nemzetiségű családoknak volt kedvelt darabja. A másik információ, hogy a fenekén levő „KP” jelzést még eddig sehol sem láttam. Az eladó szerint valószínűleg Kispesti bögre, de ezt az információt egyetlen porcelántörténeti könyvem sem erősíti meg. Bár az is igaz, hogy nem is cáfolja.

Mindenesetre most már van három hasas bögrém. Ígérem, hogy hasas bögréből legközelebb már csak akkor vásárolok, ha a nagyapám ibolyás Zsolnay bögréjének az ikertestvérét vehetem meg.