Komlón születtem és ott is éltem vagy húsz évig. Mindig is szeretett „falum” marad, bár mindig is városként ismertem. Amikor a FORTEPAN fotó megjelentek az interneten, én is mint sokan mások elkezdetem nézegetni ezeket a magán történelmi felvételeket. Jó csak úgy nézegetni őket, és ráismerni gyerekkorunk és kirándulásaink helyszínére, eseményekre, melyek meghatározóak voltak az ország és a család életében. A Fortepan-on ugyan egyik képnél sincs helyszín, szereplő, tárgy leírás, mégis külön mozgalom indult a képek beazonosítására, és úgy látom, hogy egész jó ütemben haladnak, vagy illetve haladunk. Néha, ha időm engedi egy-egy hozzászólás erejéig segítek megtalálni a helyet és időt, melyet a kép, éppen akkor és éppen ott ábrázol. A FORTEPAN komlói látképei számomra tanulságosak, mert ezeket nézegetve sok emlék jó és rossz egyaránt megidézhető. Ebben a bejegyzésben most felteszem a Fortepan-on talált komlói látképeket, lehet, hogy van több is, mi ezeket találtuk.
Képek:
1. Ez a kép még a két világháború között készülhetett a Komlóról Pécsre vezető útról. Itt még az akkori falu központjában csak családi házak állnak, de már látszik, hogy szinte a centrumban két nagy kémény ontja füstöt.
2. Komló temploma 1937-ben épült, valószínűleg itt még az építés évében, vagy nem sokkal az után, mert még minden olyan újnak néz ki rajta. A templom mellé már akkor bányász kaszinó épült a bányászok szórakoztatására.
3.-4. Ez a két kép Komló főterének és környékének építését mutatja az ötvenes években, amikor a cél a szocialista bányaváros felépítése volt. Furcsasága, hogy a tanácsháza és a párbizottság akkora volt, hogy egy 200 ezer lakosú várost ki tudott volna szolgálni, de a szennyvíztisztító a tízezres lélekszámú várost sem volt képes ellátni. A szennyvíztisztító alulméretezése miatt a Kaszálya patakban én halat nem láttam, de a sötét színű folyadékon átlátni sem lehetett.
5. A Hőerőmű építése az ötvenes években. Sikerült is egy füstokádó erőművet a városközpontba telepíteni, melyiktől a város központja ugyan élhetetlen lett, de a város pereme már igencsak kellemes volt közel az erdők, mezők. Nekem mindig József Attila: Város peremén című verse jutott eszembe:
„Ily kormos, nagy szívet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,”
A napot bizony sokszor láttuk a hőerőmű kéményfüstjében „megfulladni”, nem is kellett hozzá napszemüveg : (
6. Kökönyös Városrész, rögtön Pécs felől érkezve, igazi szocreál lakóházakat építettek. Én mindig csodálkoztam, hogy ennyi egyforma lépcsőház közül az italozásból hazatérő ember , hogy találja meg pont a sajátját?!
