A Marótpuszta csatáról: Az 1526-os mohácsi csatavesztést követő néhány hetes török dúlás, fosztogatás, Esztergomot, a virágzó várost is elpusztította. A környékbeli falvakat kifosztották, felégették, állataikat elhajtották, az elmenekülni nem tudó lakosokat felkoncolták vagy rabszíjra fűzve elhajtották. /4-5. sz. irat/ Mindezt a török csaknem ellenállás nélkül megtehette az egész országban.

 

"Mégis...az Orbánsz András által üresen hagyott esztergomi várat megvédte egy alacsonyrendű ember, Nagy Máté, aki azelőtt a káptalan gyalogságának kapitánya volt, és kevesekkel odamenekült. Visegrád várát pedig, a királyi korona őrzőhelyét a parasztok és szerzetesek tartották meg” írta a kortárs Brodarics István. A várvédő parasztok a környékbeli falvakból, a közeli pálos birtokokról menekülhettek ide. Brodarics szerint ..." az ellenség ...sehol sem talált nagyobb ellenállásra csak Maróton, mely nem messze van Esztergomtól. Ez az esztergomi érseknek kies fekvésű mulató helye, azon erdők között, melyeket mi Vértesnek /!/ nevezünk, minden felől erdők és berkek veszik körül. Ide húzódtak a mieink közül néhány ezren feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, bízván a helynek természettől is megerősített voltában... Véres harcot vívtak itt a törökkel.

 

 

Istvánffy Miklós a csataleíráshoz még hozzátette:"...Mindnyájukat egy szálig leölték. Emlegetik Dobozi Mihály kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezébe ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták."...

 

Képek: A Marótpusztai pipacsmező. A csata emlékműve kirándulókkal.