A szőlőhegyen, ahol a hétvégi házunk van ma már kevés az eredeti 100 évvel ezelőtti formájában megmaradt kicsi présház. Ezek a kis présházak pedig annyi mindenről tudnak mesélni, és a formájuk is mesebeli házikó.
Az alább fényképezett kicsi ház a szódás Jóska bácsié. Valódi nevét nem is tudtam az öregúrnak, mert mindenki így hívta, hiszen a közeli faluban ő volt a szódavíz készítő. Tizenöt évvel ezelőtt még gyakran jött ki Jóska bácsi a szőlőjébe a piros Zsigulijával. Gyakran segítettem neki kiszedni —, majd a nap végén visszarakni — a kapálógépet a csomagtartóból. Gyakran beszélgettünk kicsiny présházáról, amelyik az egyik utolsó, amelyik még eredeti állapotában megmaradt. Sok présházat alakítanak át manapság is. Sajnos a legtöbb présházban nem sok „eredetiség” marad, mert legtöbbször formáját és kinézetét elvesztve egy fogpiszkálóra emlékeztető emeletráépítést és színes Terranova vakolatot fog kapni.
Ez a présház most kivételes szerencsében részesült, mert a felújításban ragaszkodtak az eredeti kinézethez és az eredeti fehér külső vakolathoz. A ház kapott egy előtetőt. Az előtető aljazat egy rakott téglaburkolatot kapott.
Amikor fényképeztem a nekem tetsző kicsi házikót, oda jött hozzám a házhoz tartozó szőlőben dolgozó napszámos, aki sajnálkozott, hogy a tulajdonosnak nem volt pénze, hogy jobban felújítsa. Én meg örültem neki, hogy a kevés pénzből sikerült megtartani a ház igazi értékét, és úgy néz ki, mint ahogy 100 évvel ezelőtt is kinézhetett.
