A városligeti „Vajdahunyad vára” a turisták körében nagyon népszerű budapesti helyszín. Nagyon sokszor mentem már át az udvarán, és alig tudtam átmenni a sok fényképező és fényképezkedő turista között. Kerestem a Zsolnay kerámia díszeket, hisz a Zsolnay Teréz visszaemlékezéseiben úgy ír róla, hogy több vagonnyi kerámiát küldtek az építkezéshez. Úgy emlékszem, hogy a múzeum —mezőgazdasági van benne éppen — belső tereiben sok Zsolnay kerámia látható, de az udvaron kívülről nem nagyon lehet felismerni a pécsi kerámiákat.
Egyszer a Műjégpálya felől mentem. A műjégpálya új parti épületének teteje, mely földbe süllyesztett kiváló megfigyelő helynek ígérkezett. Szerencsére itt turisták sem zavartak. Aztán megláttam két kis tornyot, melyeken még egy kis Zsolnay tetőcserép maradék árválkodik. Az előző századfordulón még biztosan sokkal több színes cserép dekorálta az épületet. Mostanra ennyi maradt, azért ezt is meg kell becsülni.
Amikor az épületet a Dózsa György út felőli végén közelítettem meg örömmel tapasztaltam, hogy ezen a felén kevés a turista, így gyönyörködhettem az épületben, no meg Lugosi Béla mellszobrán. Én nem idevalónak tartom ezt a mellszobrot, de úgy néz ki, a rajongók már felfedezték, és látogatják.
