A most bemutatott „barkácsolásom” alapja egy érdekes mintás üveg, melyet a Bajcsy utcában levő szombati bolhapiacon vettem. Az eladó csak egyszerűen ennyit írt rá: „fröccsös üveg”. Kezembe vettem, néztem, aztán megkérdeztem, hogy a hiányzó nedűt Ő itta-e ki belőle. Ő mondta, hogy nem, ő az üveget a Sógorától kapta ajándékba, amikor még a szocializmus idején Ausztriában járt. Én tovább kérdeztem, hogy a Sógora legalább megmondta-e, hogy milyen volt az osztrák fröccs.

Nem ő itta ki ebből a fröccsöt, erre sajnálta volna Schillinget!  — válaszolta az eladó.

Így aztán nem tudtam meg tőle, hogy ennek az üvegnek, mi volt a pontos előélete. Ettől a néhány mondatból, no meg az üveg kézbevételéből aztán csak kiderült ám, hogy került ez az üveg Budapestre.

A hetvenes években Nagy Jóska a feleségével minden évben külföldre ment nyaralni. Már jártak NDK-ban, Lengyelországban, Bulgáriában, Szovjetunióban. Az összes Magyarországot körülvevő baráti szocialista országban, de a szomszédos Ausztriáról csak álmodoztak. A felesége pedig, aki fodrász volt a Divat Fodrászati szövetkezetben állandóan azzal jött haza, hogy az ő kuncsaftjai Ausztriában, NSZK-ban nyaralnak. József aztán addig ügyeskedett, míg megszervezte, hogy a következő évi Nyugati nyaralást. Megjött a nyugati útlevél is. Már minden rokonának, sógorának újságolta, hogy ő a jövő nyáron Nyugatra viszi a feleségét nyaralni. Akinek elújságolta, azok mindegyikének meg is ígérte, hogy ajándékot is hoz, mint minden évben. Lesz majd ajándékba valódi francia konyak, és nemcsak jugoszláv hasisítvány. Ígergette mindenütt. A Wartburg De Lux gépkocsijukkal aztán 1982 nyarán elindultak Ausztrián kezdve, egészen Franciaországig. Jóska alaposan felkészült, és mindent pontosan megtervezett, mint minden út előtt. Hegyeshalomnál hosszú sor állt, és alaposan átvizsgálták. A valutájával, nem volt gond, hisz mindenegyikről igazolása volt, hogy az OTP-ben váltotta. A Hosszú útra szánt sok élelmiszert, és innivalót nem nézték jó szemmel a vámosok így annak egy jó részétől meg kellett válniuk a határon. Így történt, hogy a kiváltott valutakészlet, melyet az ajándékok vásárlására szánt elfogyott. Az utolsó éjszakát még Ausztriai kempingben töltötték. Hajnalban aztán indulnak majd haza. Jóska ekkor szembesült azzal, hogy senkinek sem vett ajándékot, és pénzük sincs már. Egész éjszaka azon gondolkodott, hogy mit is vihetne ajándékba. Hajnalban aztán körbejárta a camping területét. A camping szélén az elhagyott tűzrakó hely körül — ahonnét éjszaka vidám nótázást hallott — eldobálva hevertek az üres üvegek. Volt ott köztük egyszerű söröstől a nyomott mintás csatos sörös üvegig mindenféle. A legszebb üres üvegeket aztán összeszedte. Így történt, hogy minden rokonnak, valami egyedi különleges üveget adott ajándékba. Jóska úgy gondolta ez biztos mindenkinek tetszik majd. A rokonok ezek után csak smucig sógornak hívták a háta mögött, mert még a sógorának is csak egy üres üveget hozott ajándékba.

Elhoztam az üveget, hisz tetszett ez a dupla formába fújt és öntött üveg. Nem lehetett egyszerű gyártani, hisz mindkét fele 1 dl-es, Az üveg palástjába a felirat mindkét oldalon kidomborodik.

egyik oldal: ÖSTERREICH TAFFELWEIN VIN AQIUA SODAWASSER

másik oldal: PFANDFLASCHE AIGNER AUSTRIA BUKKPOLLFLASCHEN

Az osztott üveget egyetlen kupakkal lehet lezárni. Így annak idején praktikusan egy sörnyitó elég volt, és máris egyszerre lehetett a pohárba kitölteni a kétféle összetevőt. Izgalmas lehetett pohár nélkül inni a fröccsöt. Én így reklámoznám: „Csak a szájban keveredik”. A két fél üveg között pedig egy rés is van, melyről rögtön az jutott eszembe, hogy ezt másra is lehetne használni.

Szombaton meg is született az üveg újrahasznosítása. Váza és szalvétatartó lett a szombati ötórai teadélutánon. Sütöttem hozzá kétféle süteményt egy meggyes-mákost, és egy kókuszos-meggyes piskótát. Most óvatos voltam, és mielőtt a vendégek jöttek lefotóztam az alakotást. Végül is hasznosítva lett smucig sógor üvege. Az ajándékozott kapott pár száz forintot. Én dícséretet kaptam az ötletesen terített asztalra.

(A történetben szereplő nevek, és foglalkozások kitaláltak, a valósághoz semmi közük sincs !! A Wartburgos képet a FORTEPAN-ról vettem, mert annyira a témához passzol.FOTO:FORTEPAN)