A hónap elején írtam a véméndi szódásról, aki még nem olvasta: http://multmento.blog.hu/2012/10/03/szodasuveget_vettem . Akkor nem tudtam a véméndi szódásüveg hiteles történetét, de a blogbejegyzésem a segítségemre sietett, mert kommentezőként jelentkezett a véméndi szódás unokája. Először nem hittem a szememnek, de véletlenek nincsenek, így rögtön felvettem a kapcsolatot az unokával, hogy megtudjam a nagyapa és a szódagyár hiteles történetét. Az unokával több levélváltásom történt, és kaptam családi fotókat is illusztrációként. A cikkem kapcsán olvasóim felvetették, hogy érdekes lenne közzétenni ezt a történetet is az én ki talált történetem folytatásaként.Az alábbi publikus információkat tudtam meg a véméndi szódagyár tulajdonosának családjáról, és a küldött fotókat is publikálom, mert engedélyt kértem és kaptam a szódagyáros unokájától a közlésre.

1976 -ban születtem, nagyapám 1978-ban halt meg, apám 1986-ban. Mivel gyerekkoromban meghaltak, sajnos nem sokat tudok a múltunkról. Nagyapám bátaszéki, és a ház ahol lakott most is családunk tulajdonában van. A házunk 1907-ben és háttérben kb. 1960 – 1970 –es években. Bátaszéken is volt szódagyárunk. Államosításkor elvették a földjeinket és a szódagyárakat is (ha jól tudom 1946-ban). Nagyapám ekkor mérgében — és azért is, hogy ne tudják mások felhasználni —- összetörte az üvegek jelentős részét. Gyerekkoromban volt néhányszáz kiló letört szódásüvegfej otthon, és néhány alkatrész a szódagyártó gépekből. Ezek ma már nincsenek meg sajnos.

A szódagyárat a nagyapám mostoha apja Ritter Bálint alapította. Ő 1942-ben meghalt. Úgy tudom nagyapám 1942-ben katona volt. Azért nem vitték a Don kanyarhoz, mert apám 1942 januárjában született és ezért hazaengedték. Tudomásom szerint a szódagyárat Véménden ebben az időszakban Trábert család üzemeltette nagyapám neve alatt. Az egyik képen nagyapám és szerintem egy sörpalackozó gép látható. Ez a házunk udvarán készült.  Az utolsó előtti képen egy szódatöltő gép látható.