Szendehely után a következő megállónk Berkenye volt. Autóval átmentünk a falun, és csak csodálkoztunk, hogy mennyi kereszt szegélyezi utunkat. Nagyon sok ház előtt van feszület, és mindegyik egységesen bronzszínűre van lefestve. Nem igazán értettük ezt az egységességet. A falumúzeum gondnokától aztán megtudtuk az okát. A keresztek a falu melletti mezőket őrizték, de az egykori TSZ traktorosai sok kárt tettek a keresztekben, ezért ezeket apránként a falu belterületére költöztették. A bronzszínű festék pedig tartósabb és jobban bevált, mint az eredetileg arany festékük.
Elsőként ebben a faluban is a kálváriát kerestük fel. A kálváriáról készített képek Aranyos Fodorka blogján megtekinthetőek. Itt: http://csendhegyek.blogspot.hu/2013/08/berkenye-kalvaria.html
Aztán egy nagyot sétáltunk a temetőben. A feleségem szerint a temető nem a halottakról, hanem az élőkről szól, hisz ennek alapján lehet jobban megismerni a faluban élőket. Sokat elmond a faluban élőkről az, ahogy gondozzák a temetői sírokat, és ápolják elhunytaik emlékét.
Érdekes a festett szentháromság szobruk.
Mire a falu tájházához értünk, az én fényképezőgépemben lemerült az akkumulátor. A legérdekesebb látnivalók természetesen ezek után következtek.
A falu múzeumáról: „Berkenye a török uralom idején teljesen elpusztult. A néptelenné vált területre 1718-ban - III. Károly idejében - Althann Frigyes akkori püspök német családokat telepített Baden-Württembergből, akik főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
1995-ben helyi gyűjtésű tájházat rendeztek be egy egykori német parasztházban olyan használati tárgyak és munkaeszközök megőrzésére, melyek mindegyike elmúlt száz éves.
Az 1850-es évekből származó épület keskeny, hosszúgangos, faoszlopos, a régi építészet minden jellegzetességét magán viselő parasztház. A borított fafödémes, téglapadozatos konyhában található a falu utolsó megmaradt kemencéje. Igen sok érdekes használati eszközt gyűjtöttek össze a helyiek, így például tálasokat tányérokkal, korsókkal, köcsögökkel. Gyönyörű régi mérleg, fa- és mázas cserépedények sorakoznak a polcokon és a kemence tetején.
A hajópadlós lakószobában többek között intarziás és faragott ruhásszekrények állnak, bennük sok-sok helyi ruhadarab. A népviseletet a felöltöztetett bábukon és babákon is megcsodálhatja a látogató. Az üveglappal fedett asztalon iratok, ritka dokumentumok, képek adnak egy kis betekintést a falu egykori lakóinak életébe. Itt olvasható a falu története magyar és német nyelven és Berkenye 1718-ban keltezett betelepítési okirata is.” Forrás: Magyarországi német nemzetiség tájházai. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/meselo_hazak/
Meg kell valljam, hogy példaértékű tájházat hoztak össze a falubeliek. A kiállított tárgyak gondosan tisztítva, ha kellett restaurálva vannak. A házban úgy érezzük, hogy valóban visszacsöppentünk a XIX. és huszadik századba. A tájház gondnoka lelkesen mesélt a házról, és a falu elmúlt évszázadairól. Megtudtuk, hogy a XVIII. században a falut benépesítő németek még teljesen fából épült rönkházakban éltek, de többször tűzvész pusztított a faluban. A ház a XIX. században épült vályogfalú épület a legidősebbek közül való.
Ajánlott további oldalak:
