Király utca 76, egyszerű sarki bérház, málló vakolattal és félig leszakadt erkélyekkel. Szomorú látvány látni egy hajdan volt nagypolgári bérpalota épületét, ahol egy magyar atomtudós megszületet. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi is kell egy kimagasló tudományos teljesítményhez. Elegendő jó géneket örökölni? Jó iskolában szorgalmasan kell tanulni?

Születésének századik évfordulójára Czeizel Endre a Magyar Tudomány folyóiratba írt egy jó elemző cikket Wigner Jenőről, ebből a cikkből idézek részleteket, melyek alapján eldönthető. hogy Wigner Jenő miért és hogyan lett atomtudós. Az mindenesetre érdekes, hogy ez a születési hely nem messze van attól, ahol a többi magyar származású atomtudós is született.

Wigner Jenő Budapesten született 1902. november 17-én. Akkor a VII. kerületben, a Király utca 76. szám alatt laktak. A Jenő Pál nevet kapta, de a családban Jancsinak hívták. (Az USA-ban Jenő keresztnevét Eugene-nek fordították.) A kisfiú 3 éves korában kezdett beszélni. Rövidlátó volt, emiatt korán szemüvegre szorult, amely a gyerekek szokásos játékaiban és a sportban hátráltatta. Sétálni, sőt nagy gyalogtúrákat tenni azonban szeretett. A családban németül és magyarul beszéltek, de francia nevelőnője a francia nyelvbe is bevezette. (Angolul csak 28 éves korában kezdett tanulni.) Zongorázni is taníttatták, de nem volt elég tehetséges. Polgári jómódban éltek, két szolgálólányuk volt, naponta ötször étkeztek, de azért a kisfiú nővérével és húgával egy szobában aludt. Viszont külön könyvtárszobájuk volt, a "kis Jancsi" a magyar költőket (főleg Vörösmartyt) szerette.

Az elemi iskolát 5 éves korában magántanulóként kezdte. 9 évesen, a 3. osztályban folytatta tanulmányait nyilvános iskolában. 11 éves korában nagy beteg lett, baját tbc-nek gondolták, ezért hosszabb időre az ausztriai havasokba küldték szanatóriumba. Hat hét után derült ki, hogy a diagnózis téves. Wigner Jenő attól kezdve gyanakvó volt az orvosok szaktudását illetően, és magát "betegesnek" tartotta.

13 éves korában, tehát 1915-ben jómódú szülei a fasori evangélikus gimnáziumba (hivatalosan Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumba) íratták be. Ottani tanárai életre szóló hatást gyakoroltak rá (Kovács, 2001). Wigner (1973) különösen matematika tanárára emlékezett vissza nagy tisztelettel: "Rátz László volt az a tanár, akitől a legtöbbet tanultam. Hihetetlenül sokat tett, hogy felkeltse a tanulók érdeklődését a matematika iránt. Megalapította a Középiskolai Matematikai Lapokat, és könyveket írt matematikai problémákról, amelyek rávilágítottak ezen problémák legegyszerűbb megoldásaira. Még mindig megvannak ezek a könyveim, és ha fáradt vagyok, azzal foglalom el magam, hogy megoldjam ezeket a feladatokat." Bensőséges kapcsolatuk a fiú tífuszbetegségének "köszönhető". A kis Jenő emiatt négy hónapot hiányzott az iskolából, ezért pótló vizsgát kellett tennie. Mégpedig Rátz Lászlónál, aki ekkor győződhetett meg a fiú kivételes képességeiről. Ettől kezdve amolyan atya-fiú kapcsolat szövődött köztük. Tanára többször a lakására is meghívta "kávézni", több érdekes matematikai könyvet is kölcsönzött neki, és ezekből - mint Wigner írta - "nemcsak matematikát tanultam, de csodálatot is szereztem a következtetések bámulatos ügyes egymáshoz szövése iránt is. Megértettem nagyon korán, hogy ez a matematika lényege, ez a matematikus művészete is és elhivatottsága." Így érthető meg, hogy USA-beli munkahelyein a szobájában Rátz László képe tekintett rá és látogatóira (világhírnevet szerezve ezzel tanárának), de Nobel-előadásában (Wigner, 1968) is megemlékezett róla. Talán itt is érdemes kitérni még arra, hogy Rátz Lászlót a korábbi igazgató nyugdíjba menetele után jelölték e posztra, és el is vállalta, de 5 év után lemondott az iskolaigazgatóságról, mert annyira szeretett tanítani. Wigner Jenő (1973) a többi tanárára is szépen emlékezett: "Kubacska természetrajzot tanított, és nagyon sokáig nem tudtam, mit szeretek jobban, a növénytant vagy a matematikai fizikát. A fizikát... Mikola Sándortól tanultuk, és büszkén mondhatom, hogy két év után annyit tudtam, hogy a fizikai kurzus, a Budapesti Műegyetemen vagy a berlini Technische Hochschulen majdnem teljesen ismétlésnek tűnt fel." Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a Mikola által írt tankönyv szerint: "Atomok és molekulák talán léteznek, de ez lényegtelen a fizika szempontjából..." A hittant a zsidó osztályban tanulta. Nagyon jó tanuló volt, a testnevelés és az ének kivételével minden tantárgyból mindig jelese volt. Az önképzőköri munkában is részt vett. 1919 februárjában érdemkönyvi megörökítést nyert Wigner Jenő, VII. o. t. tanulmánya a relativitáselméletről.

1917-ben, 19 éves korában, tehát még serdülőként Wigner Jenő áttért az evangélikus vallásra. Ennek a története tanulságos. Apja gyárában az I. világháború alatt a munkások között az agitátorok a kommunista eszméket kezdtek terjeszteni. Az agitátorok többsége zsidó származású volt, ez annyira felháborította a "kapitalista" igazgatót, hogy elhatározta, családjával együtt kikeresztelkedik. A vallás megválasztásában közös fasori evangélikus gimnáziumuknak lehetett meghatározó szerepe. A kommün is súlyos bajokat hozott a családra. Az apát kidobták az állásából, a helyére felkészületlen, de politikailag megbízható vezetőt neveztek ki. A gyár rövid hónapok alatt tönkrement. A Wigner-család 1919 márciusában ezért Ausztriába távozott az ottani rokonokhoz. Horthy bevonulása után tértek vissza, és az apja visszakapta pozícióját a gyárban. Később Wigner Jenő antikommunista érzelmeit mindezekre a tapasztalatokra vezette vissza.

Wigner Jenő 1920-ban érettségizett, pályaválasztásáról édesapja döntött (Marx, 2000). A fiatalember fizikus szeretett volna lenni, de édesapja kérdésére: - "Mondd, fiam, ebben az országban hány fizikusi állás lehet?" némi túlzással négyre becsülte. (A valóságban csak három volt: kettő Budapesten, egy Szegeden, ők sem tudósként, hanem tanárként dolgoztak.) -"És azt hiszed, hogy te fogod megkapni a négy állás egyikét?" - kérdezte az apja, majd azt javasolta, hogy vegyészmérnök legyen. Nagy örömére a fia emellett döntött. Wigner Antal ugyanis saját gyárában képzelte el a fia jövőjét. Mint később kiderült, a döntés helyesnek bizonyult Wigner Jenő szerint is: "Nagy szerencsém volt, hogy vegyészmérnökként fejeztem be tanulmányaimat", mivel kémiai felkészültsége - a fizikus kollégáival való együttműködés és versengés során - sok előnnyel járt a modern atomfizika területén.

A barna hajú, kékszemű, 170 cm magas és 70 kg testsúlyú fiatalember egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen kezdte meg az 1920/21 tanévben, ahol - többek között - a bőrcserzés technológiáját is megtanulta. Hamarosan csalódnia kellett: egyrészt nem volt elragadtatva a színvonaltól, másrészt ekkor tombolt az ellenforradalom és kapott hivatalos alapot az antiszemitizmus Magyarországon. Wigner Jenőt zsidósága miatt három fiatalember korábban bántalmazta is. Erről nem szeretett beszélni, és amikor Enrico Fermi felesége, Laura (1968) megveretésének súlyosságáról kérdezte, csak annyit mondott: - Nem nagyon..., és hozzátette, nem is biztos, hogy a származása miatt történt. A nyári vakáció idején édesapja Berlinbe vitte, ahol betekintettek a Charlottenburgban működő műegyetemi oktatási rendszerbe. Tetszett nekik a gyakorlatias képzés, ezért tanulmányait az 1921. tanévtől a berlini Technische Hochschuléban folytatta. Harmadéves korában kezdett járni a Kaiser Wilhelm Institut fizikai szemináriumára, ott ismerhette meg Einsteint, Planckot, von Lauét és a modern fizika többi meghatározó személyiségét. 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, a Molekulák képződése és szétesése című disszertációját Polányi Mihály professzor vezetése mellett készítette el, és eredményeit mesterével együtt publikálta a Zeitschrift für Physikben.

Tudományos karrierje és házasságai

Pályáját itthon kezdte meg 1925-ben és 1926-ban. Másfél évig, a budapesti Mauthner Bőrgyárban dolgozott vegyészmérnökként, így valóra váltotta édesapja tervét és álmát - de csak rövid időre. Nem érezte jól magát az üzemben, inkább az általa megrendelt Zeitschrift für Physikben a fizikusok: Max Born, Pascal Jordan és mások tanulmányait olvasta. Ők akkor "szülték meg" a kvantummechanikát és Wigner Jenő nem akart kimaradni a fizika forradalmából.

Örömmel fogadta el ezért a talentumának és Polányi Mihály közbenjárásának köszönhetően érkező meghívást a nagyhírű Kaiser Wilhelm (Vilmos Császár) Intézetbe. 1926/27-ben a berlini egyetemen tanársegédként dolgozott. Fizetése azonban igen alacsony volt, havi 135 márka 71 pfennig. Főnöke, Polányi Mihály arra kérte, derítse ki, miért szeretnek az atomok a kristályok szimmetriasíkjaiban, az ún. szimmetriapontokban lenni. Ekkor jött rá Wigner, hogy a négydimenziós szimmetria centrális szerepet játszik a kvantummechanikában. Neumann és Szilárd lelkesedtek a felismeréséért, sokan azonban nem érzékelték ennek fontosságát. Wigner később is a szimmetriát tartotta a világ egyik legfontosabb szabályszerűségének, a törvények törvényének. Egy kivétellel: "Hogy fiúnak születni szerencsésebb-e vagy leánynak? A férfi a szerencsésebb, hiszen ő csókolhatja meg a leányt!" (Ő még nem érzékelte az új generációk e téren is bekövetkező szimmetriáját...)

Az 1927/28 tanévben a göttingeni egyetemen lett tanársegéd David Hilbert mellett, aki ekkor a matematika legnagyobb élő alakjának számított. (Neumann János is egy ideig az ő tanársegédjeként dolgozott.) Hilbert azonban akkor már súlyos beteg volt, vele alig találkozott, mégis ott írta meg tanulmányát a kémiai reakciókról, amelyben leírta az atomok "perdületét" (ezt angolul azóta spinnek nevezik). Wigner már 1928-ban visszatért a berlini Technische Hochschuleba, ahol meghívott előadóként dolgozott 1930-tól 1933-ig mint vendégprofesszor, akkor már 450 márka havi fizetésért.

1930-ban elfogadta az USA-ba szóló meghívást, elsősorban azért, hogy az addig csak "térképen ismert" ország valóságossá váljon számára. Emellett az európai tudósok számára hihetetlenül magas fizetési ajánlat is motiválta. Jó barátja Neumann János már a húszas években megérezte a náci fasizmus veszélyét, ezért az USA-ban, Princetonban vállalt állást. (Wigner egyszer kijelentette: "Én csak egyetlen lángelmét ismerek: Neumann Jánost!" - pedig Einsteint is ismerte...) Wigner Neumann János révén kapott meghívást, és az ő biztatására fogadta el a Princetoni Egyetem előadói állását 1930 októberétől, havi 700 dollárért. Ekkor írta le: "Sohasem láttam ennyi pénzt egy rakásban!" Később, 1931 és 1935 között félállású professzorként, az 1935/36-os tanévben pedig már vendégprofesszorként dolgozott a Princetoni Egyetemen. Hitler ugyanis 1933-ban hatalomra jutott Németországban, és ez eldöntötte Wigner sorsát is - az USA-t kellett új hazájául választania. De mint első USA-beli tanítványa, Frederick Seitz (1995), később az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának elnöke a halálakor írt nekrológjában is megemlítette: Wigner kezdetben nehezen találta meg helyét Princetonban, sokáig gyötörte a honvágy. Ráadásul 1939-ben meg is betegedett, sárgasága miatt hosszas kórházi kezelésben részesült, valószínűleg májgyulladása lehetett.

Wigner Jenő tehát 1926 őszén lényegében elhagyta Magyarországot, de a nyári szabadságát, sőt némelykor a karácsonyi vakációt is 1933-ig Alsógödön, a család Duna menti nyaralójában töltötte. Ott tudott legjobban gondolkodni és alkotni, Alsógödön írta meg egyik főművét, a Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára, amely 1931-ben jelent meg németül, majd később angolul, japánul és magyarul. A 20-as és a 30-as években azért is rendszeresen hazalátogatott, hogy részt vegyen barátja, a kiváló professzor, Ortvay Rudolf által szervezetett fizikai kollokviumokon. Ortvay ösztönzésére Klebersberg Kuno miniszter meg is hívta Wignert professzornak a szívügyének tekintett új szegedi egyetemre, az elméleti fizikai tanszékre. Wigner Jenő ezt udvarias levélben elutasította, kifejezve véleményét, hogy egy új oktatási miniszter mellett nem látná biztosítottnak hazai működését. (Végül a fiatal Bay Zoltánt nevezték ki.) Izraelből is kapott meghívást a Hebrew Egyetemre, ezt sem fogadta el, Farkas László kinevezését támogatta. Az USA-ból - a hosszú, 11 napos hajóút miatt - már nehezebb volt itthoni látogatásait megszervezni, de azért 1934 nyarát még Gödön töltötte. Ezt követően kísérte el húga az USA-ba és lakott ott vele fél évig (ekkor találkozott Dirac-kal). Wigner Jenő 1939-ben a szüleit is az USA-ba hozatta. Mindezeket Wignernek (1972) Ortvay Rudolffal való levélváltásaiból tudjuk, 1939. február 28-án vetette papírra következő sorait: "Nagyon fáj nekem, hogy mind jobban érzem, mint szakadok el végképpen Magyarországtól. Ha már nagyon régen is van, hogy nem lakom Magyarországon, eddig még nagyon sok szál kapcsolt oda, és fontos volt nekem, hogy mi történik Nálatok, mit gondolnak az emberek Budapesten. Most kezdek úgy érezni, hogy nincs semmi vágyam a régi hontársaimat valamiről is meggyőzni, mindegy kezd nekem lenni, hogy mi történik Magyarországon... Ez persze nagyon fájdalmas processus, és soha sem éreztem élénkebben, hogy milyen nehéz elszakadni..." E sorokat egyaránt motiválhatta a magyarországi politikai helyzet alakulása miatti aggodalom, valamint félelme leveleinek hatósági ellenőrzésétől. Az utóbbira utalhat következő mondata is: "...most szüleim is itt vannak, (sajnos csak rövid látogatásra) és velük sem beszélek sokat politikáról, legalább is magyar politikáról soha." A szülei azonban a háború kitörése miatt már nem is tértek vissza hazájukba - noha nem érezték jól magukat az USA-ban, amiben közrejátszhatott az angol nyelvtudás hiánya is.

Wigner Jenő állását 1936-ban Princetonban nem hosszabbították meg, amely súlyos egzisztenciális és önértékelésbeli sokkot okozott neki. Ekkor - 1936 és 1938 között - Madisonban, a Wisconsini Egyetemen lett fizikus professzor. Új munkahelyén nagyon jól érezte magát: "Wisconsinban értettem meg, hogy Princetonban boldogtalan voltam. Jót tettek velem, hogy kidobtak. Wisconsinban tanultam meg szeretni Amerikát, ott lettem amerikai." 1937. január 8-án kapta meg az amerikai állampolgárságot. Wisconsinban ismerkedett meg a zsidó származású Amelia Zipora Frank fizikushallgatóval, akit 30 éves korában, 1936. december 23-án vett nőül. Ekkor Wigner Jenő 34 éves volt. Feleségét azonban 9 hónap után, súlyos öröklött szívbetegsége miatt elvesztette. 1937. augusztus 16-án halt meg, így gyermekük sem lett.

Wigner Jenő 1938-ban visszatért Princetonba, noha jól érezte magát Madisonban, de így könnyebb volt feledni családi tragédiáját. 1971 nyaráig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott Princetonban, az egyre világhírűbb egyetemen, a matematikai fizika professzoraként. Élete végéig Princetonban élt, igen aktívan.

1941. június 4-én vezette oltárhoz a vele egyidős Mary Annette Wheeler fizikust, akivel annak rák okozta haláláig, 1977. november 8-áig élt együtt. Feleségének bátyja, John Wheeler is híres fizikus volt, N. Bohrral együtt dolgozta ki a maghasadás elméletét. Mary Anette Wheelerről írta Wigner Jenő levelében Szirmai Endrének (1978): "Ő Vermontban született, Massachusettsben nevelkedett fel, korai bevándorlók ivadéka volt." Náluk is érvényesült tehát az amerikai kultúra egyik legnagyobb vívmánya: az olvasztótégely effektus, aminek köszönhetően az ős és új bevándorlók vallástól és más kulturális gyökerektől függetlenül találnak egymásra. Mary Annette Wheeler a Yale Egyetemet végezte el, és egyike lett a kevés USA-beli női fizikus professzoroknak. 36 évig tartó kapcsolatuknak gyümölcse volt két gyermekük, akik már nem tudnak magyarul. David 1942. augusztus 17-én született, matematikus lett. Házassága Pia Bauerrel gyermektelen maradt. Lányuk, Martha 1944. szeptember 11-én látta meg a napvilágot. A neves közgazdász professzorhoz, Charles Uptonhoz kötötte életét. Két lányuk - Mary és Margaret - született.

A II. világháború közeledtével Wigner Jenő más fontos feladatai miatt tartós mentességet kapott egyetemi kötelezettségei alól. Az a fenyegetés, hogy a náci-Németország atombombát állíthat elő, az európai, elsősorban a magyar származású fizikusokban súlyos aggodalmat keltett (Marx, 2000). Wigner és Szilárd ezért 1939. július 16-án felkereste Einsteint, és levelet írtak a belga királynőnek annak érdekében, hogy megakadályozzák a Belga-Kongóban levő uránkincsnek német kézbe kerülését. A Szilárd Leó ösztönzésére Einstein által diktált levelet Wigner jegyezte le és fordította németről angolra. A postás szerepét vállaló Szilárd végül mégsem küldte el ezt a levelet, félve, hogy a német kémelhárítás kezébe kerül. 1939. augusztus 2-án azután Szilárd újra, most Teller Edével, felkereste Einsteint egy újabb levéltervezettel, amelyet Roosevelt elnöknek javasolt elküldeni. Einstein aláírta és Szilárd - személyes kapcsolatai révén - eljuttatta az elnöknek. Érdemes a levél néhány mondatát idézni: "...Az utóbbi négy hónap folyamán Joliot franciaországi, csakúgy, mint Fermi és Szilárd amerikai munkája lehetségessé tette, hogy egy nukleáris láncreakciót indítsanak be nagy tömegű urániumban, ami hatalmas mennyiségű energiát....hozna létre.... Ez az új jelenség bombák tervezéséhez is vezetne, és elképzelhető....hogy rendkívüli erősségű bombákat lehetne így előállítani.... Légi szállításhoz viszont ezek a bombák túl nehéznek bizonyulnának..." Végeredményben ez a levél vezetett az atombomba előállításához. Wigner Jenő 1942 tavaszától 1945 nyaráig a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában (ez volt a fedőneve az atombomba előállítását végző Manhattan-program egyik intézményének) dolgozott. Itt Wigner munkája meghatározó jelentőségűnek bizonyult, ő tervezte a hanfordi reaktorokat, amelyek plutóniumot termeltek az atombombához (pl. a Nagasakira ledobott bombához). Az önfenntartó láncreakció 1942. december 2-ai megvalósulása után az ő chianti borával ünnepelte meg a sikert a négy alkotó: Szilárd Leó, Enrico Fermi, Arthur H. Compton és Wigner Jenő. Németország kapitulációja után ő is aláírta azt a petíciót, amely az atombomba Japánban történő bevetése ellen tiltakozott. Ennek nem lett foganatja, ezért élete végéig lelkiismeret-furdalás kínozta Hiroshima és Nagasaki áldozatai miatt.

1946-ban és 1947-ben Oak Ridge-ben, a Clinton Vegyiművek kutatási és fejlesztési igazgatójaként atomreaktorok tervezésében és előállításában vett részt. 37 szabadalma kellően bizonyítja aktivitását e téren, ezért őt tekintik a világ első reaktormérnökének. Alwin Weinberg (1995) szerint: "Az atomenergia újjászületéséhez a nukleáris közösség szigorú és aprólékos figyelmére van szükség a minőségi és biztonsági követelmények tekintetében és arra az intellektuális felelősségérzetre, ami az atommérnöki szakma megalapítóját, Wigner Jenőt jellemezte." Az Egyesült Nemzetek "Atom a Békéért" Díját 1960-ban - Niels Bohr (1957) és Hevesy György (1958) után - harmadikként kapta meg Szilárd Leóval. 1963-tól a polgári védelem Harbor Projectjének volt az igazgatója, így próbált küzdeni a "megelőző csapás" és a "kölcsönösen biztosított elpusztítás" (mutually assured destruction = "MAD") őrült stratégiája ellen.

A fizikai Nobel-díjat 1963-ban kapta meg "az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért, főként az alapvető szimmetriaelvek felfedezése és alkalmazása révén." Sajnos az apja már előbb meghalt, nem érhette meg, hogy a fia eljutott a csúcsra, igazolva, hogy ugyan nem váltotta valóra édesapja terveit, teljesítményével mégis felülmúlta szüleinek minden reményét.

1971-ben, 68 évesen nyugdíjba vonult, de ezután is vállalt előadássorozatokat és szemináriumokat különböző USA-beli és más egyetemeken. Magyarországra is többször hazalátogatott az 1970-80-as években, amikor számos kitüntetésben részesült.

Második feleségének halála után 1979. december 29-én ( az akkor 77 éves Wigner Jenő ( elvette Eileen Claire Pattont, Donald Hamilton fizikus professzor ugyancsak megözvegyült feleségét, aki maga is fizikus volt. A két házaspár jó barátságban volt egymással, így az özvegyek magukra maradva összekötötték életüket. Wigner Jenő 86 évesen írta le: "A szerelem érzése nem gyengül az életkorral - szemben az emlékezettel." Harmadik felesége ma is él.

Feltétlenül említést érdemel Wigner Jenő (1947, 1972) filozófiai munkássága is. Kutatásainak és korszerű ismereteinek filozófiai általánosítására azért törekedett, mert szerinte: "bármilyen irányba is fejlődjenek jövőbeli fogalmaink, a külső világ tanulmányozása vezetett ahhoz a következtetéshez, hogy a tudat tartalma a végső valóság." Szerinte a világegyetem alapvető természete kettős: szellemi és anyagi, de az előbbi a fontosabb, noha nem biztos, hogy képes mindent megérteni. E felfogását érzékeltette egy példával. Okos kutyáját megpróbálta megtanítani az egyszerű 2x3=6 szorzásra. "Nem sikerült. A kutya nagyon komplex viselkedésmintákat képes megtanulni, de úgy tűnik: a szorzás nem érdekli. Egy bizonyos fokig mi is állatok vagyunk. Meglehet, hogy a mi érdeklődésünknek és a mi tudásunknak is vannak határai... lehet, hogy a tudat megértése mindig kívül fog esni az emberi értelmen, mint a szorzás kutyám értelmén." A magyar származású Nobel-díjasok tudati gyökereinek kutatásakor szeretném hinni, hogy ez a feltevése cáfolható. Axiómájával - "Az értelem szolgálónk csupán, cselekedeteinket vágyaink vezérlik." - is szívesen vitatkoznék.

Kilencvenes éveiben az egészsége folyamatosan hanyatlott: 1995. január 1-jének hajnalán 93 éves korában tüdőgyulladásban halt meg Princetonban. Ott temették el. Az USA állampolgáraként és Nobel-díjas tudósaként távozott az élők sorából, de sohasem tagadta: "Magyarországon kezdődött az életem, és én nagyon hálás vagyok azért a sok mindenért, amit ott átélhettem és érezhettem."

Tanulságok

Wigner Jenő családfájának elemzése alapján egyértelműen állítható: hozzá hasonló tudós géniusz ősei és leszármazottai között nem található.

Wigner Jenő 1988 őszén, az Andrew Santon (Szántó András) (1972) által írt életrajzi interjúkötetben élettapasztalatait is összegezte. A kivételes talentum eredetéről is kifejtette véleményét. "I feel instinctively that the great majority of human talents are inherited and the learned portion very slight". Joggal cáfolta a sokat emlegetett mondást, amely szerint a kivételes teljesítmény hátterében döntő a szorgalom és csak kisebb a veleszületett adottság részesedése. Természetesen mindkettőre szükség van, de a kivételes adottság, a tehetség nélkül nincs kivételes képesség, tehát talentum.

A 2x4 faktoros talentummodell értelmében négy kivételes adottság szükségeltetik a kivételes tehetséghez. (1) Az általános értelmesség, az ún. intelligencia sokszor a gyors felfogáson és frappáns, találó válaszokon mérhető le, mint pl. Neumann Jánosnál. Wigner Jenő, különösen gyermekkorában, nem tűnt ki igazán ebben, innen adódhatott édesapjának általa idézett tréfás mondása: "Ne bántsátok Jenőt, különösen a fejét ne, az a testének leggyöngébb része." Az USA-beli munkatársaiban mégis csodálatot keltett általános értelmessége. (Marvin Goldberger szerint "az általános intelligenciája olyan magasságokban volt, amilyennel még azelőtt soha nem találkoztam"). (2) A specifikus mentális adottságok közül kivételes matematikai készsége emelhető ki, amely párját ritkította. Ezen túl kivételes emlékezőképességét is gyakorta kiemelték ismerői. Mindezeknek köszönhetően ő tényleg "tudta" a fizikát. (Palló, 1988, Vogt, 1995). (3) A kreativitás, a másképpen gondolkodás és a szokatlan viselkedés nem tartozott Wigner feltűnő adottságai közé. Harmonikus személyisége is ellentmond ennek. Viszont megvolt az a képessége, hogy a tudomány "útján" olyan kincseket találjon és olyan feladatokat oldjon meg, amelyeket mások nem vettek észre, olyanok sem, akik megjárták ezt az utat. (4) A motiváció többek között a megoldásra váró feladat iránti elkötelezettségben és a kitartó munkában nyilvánul meg. Wigner Jenőnél ez különlegesnek mondható, elsősorban ennek köszönhetően vált képessé a vállalt feladatok gondos, pontos, elmélyült és sikeres végrehajtására. S erre nem a sikeresség és a híressé válás vágya ösztönözte, hanem a világ megismerésének olthatatlan igénye. Dőlt betűs részek forrása: http://www.matud.iif.hu/02nov/czeizel.html