A nyolcvanas években sokszor mentem át a Király utcából a Dob utcába. Az udvaron akkor nem sokan voltak, bár a háztömbökben akkor még sokan éltek, és a földszinti üzletek közül is több működött. Mióta felújították a Gozsdu udvar épülettömbjének nagy részét már inkább elkerülöm ezt az útvonalat.

A kerülőútvonalként a Holló utcát szoktam választani. A Gozsdu udvar épülettömbjét, így is érintem, mert idáig elhúzódik. Itt van Gozsdu Manó egykori örökségének az a ki épülettömbje, melyet nem érintett a felújítás. Ez jelenleg az egyetlen, melyet még azok leszármazottjainak tulajdonában van, akikre Gozsdu Manó hagyta. Az épületre igen csak ráférne a felújítás, de látszik, hogy a tetőt megjavították, és remélem majd egyszer felújítva is bemutathatom.  

Gozsdu Manó, (románul Emanoil Gojdu, Manuil Gozsdu, Emanuil Gozsdu); Nagyvárad, 1802. február 9. – Budapest, 1870. február 3.) magyarországi román jogász, politikus, mecénás. Gozsdu Elek író nagybátyja. A Holdas templom mellett álló házban született. Apai ágon moscopolei eredetű cincár család sarja, akik korábban Miskolcon éltek. Apja, Atanasie Gozsdu gazdag marhakereskedő, anyja a bihari származású Ana Poynar volt.

Középiskolai tanulmányait a nagyváradi premontrei gimnáziumban és az egri érseki gimnáziumban végezte, majd a nagyváradi és a pozsonyi jogakadémián tanult. 1824-ben a pesti egyetemen szerzett diplomát, majd három évig Vitkovics Mihály mellett patvaristáskodott. Grabovszky Atanáz szalonjában megismerkedett a fővárosi macedoromán családokkal és az erdélyi és magyarországi román értelmiséggel, valamint barátságot kötött Andrei Șagunával. 1826-ban néhány magyar nyelvű verse megjelent a Szép-Literatúrai Ajándékban. Ugyanezen évben önálló ügyvédi irodát nyitott. Különösen bűnvádi perekben szerzett hírnevet és nagy vagyont gyűjtött. 1827-ben a pesti ügyvédek között elsőként vezette be a latin helyett a magyar ügykezelési nyelvet. 1832-ben feleségül vette a budai cincár kereskedőcsaládból való Anastasia Pometát.

1848 tavaszán egy ideig részt vett a magyarországi és erdélyi ortodox egyház egyesüléséért folyó küzdelemben. 1848. június 24-én, a képviselőházi választásokon vereséget szenvedett Eftimie Murguval szemben az oravicai kerületben. Ezután visszavonult az aktív politizálástól. 1854-ben kapott rá engedélyt, hogy fölparcellázza a Király utcai telket, amelyre később egy sor raktárépületet emelt. (Erre a telekre építette a nevét viselő alapítvány 1901-ben a Gozsdu-udvart.)

Az Októberi diploma kibocsátása után, 1861 elején kinevezték Krassó vármegye főispánjává. Az első vármegyei közgyűlést 1861. február 27-én az ő elnökletével tartották meg, ezen a román többségű törvényhatósági bizottmány részletesen szabályozta a hivatali nyelvhasználatot. Az év nagyobb részét azonban az Országgyűlés felsőházának vitáin töltötte, amely az ülésszak kezdetén titkárává választotta. Novemberben, az országgyűlés feloszlatása után lemondott a főispáni tisztségről.

1863-ban, első felesége halála után újraházasodott. Ismét cincár kereskedőcsaládból való lányt vett el, a pesti Melania Dumciát. 1865 és 1868 között Tenke kerületét képviselte az országgyűlésben. Jó kapcsolatban állt Deákkal, részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében és Deák „egy és oszthatatlan magyar nemzet”-ről szóló betoldását is támogatta. 1869-ben a Kúria bírájává nevezték ki. Házában rendszeresen találkoztak a magyarországi román politikusok.

 november 4-én kelt végrendeletében vagyonát kizárólag a „román nemzet Magyarországon és Erdélyben élő és a görögkeleti ortodox hitet gyakorló” részére hagyta. A végrendelet legfőbb végrehajtója Andrei Șaguna erdélyi román ortodox püspök lett. E vagyonból kezdte meg működését a Gozsdu Alapítvány.

Források: http://mariaberenyi.hu/Gozsdueletbarats2002.pdf , http://hu.wikipedia.org/wiki/Gozsdu_Man%C3%B3