Könyveket vásároltam a neten Szentendréről. Postán is kérhettem volna, de gondoltam inkább a hétvégén elmegyek a könyvekért személyesen. Tervem szerint vittem volna a feleségem, de nagyon fáradtnak érezte magát, így maradt otthon. Én magányosan utaztam ki a vasúttal. Nem voltam már odafelé sem magányos, hisz velem voltak a gondolataim, a pénztárcám, no és mint mindig a fényképezőgépem.

Már az első Szentendrén készült képemre is négy templomtorony került, a házak. Itt még nem látszik, de már közel voltam a vízhez, mert ezt a képet a patak partjának a töltéséről készítettem.

A következő képemen a szerb kereszt tövéből már megjelentek a felhők. A felhők szemmel láthatóan vándoroltak, és csak mentek és mentek.

Végig fényképeztem az elém kerülő házakat, és templomtornyokat úgy, hogy az égből, és felhőiből minél több látsszon.

A szentendrei kerámiabolt kirakatában többek között halas tálat is láttam. Ismerős stílus, kellemes színek, nevető halak. Kedvem is lett bemenni a boltba, és annak az udvarára. Az udvaron aztán megtudtam - hogy nem véletlenül volt ismerős a halas tál -, Kovács Karola mezőtúri iparművész termékei.

Aztán csak mentem-és mentem, gondolkodtam, fényképeztem. A rossz kedvemet és gondolataimat magukkal vitték a felhők.

Aztán megtaláltam Szentendre legfiatalabb templomtornyát. A modern nem rég épült Evangélikus templom és parókia épületegyüttese nagy kedvencem lett.

Az épület tervezése meghívásos tervpályázat után indul el 2000-ben. Az új templom páratlan természeti és történeti miliőben épült: a festői Szentendre szívében, a belváros kapujában, a Bükkös patak partján. A víz közelsége és természet adta lehetőségek maximális kihasználása a telepítésben is fontos: a patak széles medre lehetővé teszi a rálátást és fellazítja a történeti városmag nyújtotta szűkös utcákat, tereket, létrehozva ezzel a funkcióhoz méltó közösségi helyet.

Azt gondolhatnánk, hogy az így létrehozott téri szituáció kilép a belváros egységéből, ám ha közelebbről megnézzük, korántsem ezt tapasztaljuk. A kőből rakott épülettömeg zártsága és sajátos hangulata szervesen illeszkedik Szentendre összképébe. A templom tömege rusztikusan rakott Dunabogdányi kőből készült, az együttes legrangosabb elemeként, a hozzá kapcsolt lelkészlakás és hivatal épületei a szakrális elemeknek alárendelve vakolt felületekkel jelennek meg.

A bejárati zóna igen bensőséges és szerény. Egy keskeny sáv vezet a torony kapuzatán keresztül, itt egy nagyobb udvart 3 oldalról az épületegyüttes, a negyedik oldalról a patak határolja. Ez nem csak a templom előterét képezi, hanem erre nyílnak a lelkészlakás fontosabb helyiségei és a gyülekezeti térrészek közlekedője. A szépsége egyben kicsiny hibáját is magában hordozza. Az így létrejött bejárati szituáció betekintést eredményez a parókiába. Mintha egy család legintimebb, legféltettebb hálószobája kerülne teljes nyilvánosság elé.

A templom részletei, belsőépítészete példás – 2009-ben Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár az Év Belsőépítészete Díjat nyerte el.

Az evengélikus templom után aztán még utamba került egy hatalmas szomorúfűz. Ebben a posztban ez az utolsó kép, és a legközelebbiben ígérem azt is megmutatom, hogy nemcsak eget, de vizet is láttam Szentendrén.