A Stifolder Fesztivál második napján reggel, már mint akik hazamennek. Fordultunk be a fesztivált jelző táblánál a zsákfaluba.
A kultúrház nagytermében már szeletelték a stifiket, hogy minden vendégnek jusson egy kis kóstoló.
A fesztivál női segítőinek nagy része külön kenyérszeletelő asztalt nyitott.
Minden szalámi külön számozott dobozba került.
Serénykedett mindenki. Persze, ha a fényképezőgéppel közelítettem, nem is kellett mondanom a „most repül a kismadár” felszólítást. Máris mosolyogtak a kamerának.
Amikor átmentem a Karasica patak feletti hídon cicákat láttam, akik a patak vizéből ittak.
Készül a birkapörkölt, hogy aztán a bevétel a templom felújítására kerüljön.
Reggel még lovas kocsival is be lehetett hajtani a rendezvény helyszínére.
A falu hársfája illatozott.
A fesztivált lovas felvonulással kezdődött.
Ebédidőben fúvószenekar szolgáltatta a kísérőzenét. Azért, hogy a lakásokba vonulók is élvezhessék fel-alá jártak az utcán.
Délután kezdődött a közönségszavazás a legjobb stifolderre. Itt éppen sorba állnak, hogy végigkóstolhassák a jobbnál jobb szalámikat.
Ha valaki végigkóstolta az összes szalámit, szavazhatott, és helyi borral előre ihatott a győztes egészségére.
A fesztiválsátorban folyamatos volt a műsor.
A szomszéd faluból a férfikar is átjött a színpadra.
Fellépés után az egyik szereplő a fellépő klumpában, de már váltana a kényelmesebb papucsra.
A Bátaszéki táncosok mennének már fellépni.
Az önként jelentkező bűvészinasnak még egy széket is a színpadra kellett vinni.
Asztali csendélet.
Tánc a színpadon.
A második helyezett stifolder készítője veszi át a jutalmat. Ez volt a faluból elért legjobb helyezés.
Az eredményhirdetők munka közben.
Az idei győztes stifolder készítője – a szomszéd faluból -, a díj átadáskor nagy tapsot kapott.
Olvasóim figyelmébe. Amikor ez a poszt megjelenik, nyári szabadságomon vagyok. A kommenteket szívesen veszem, de nem biztos, hogy rövid időn belül reagálni tudok rájuk.