varosliget1.jpg

Farkas Imre operettjének reklámja kapcsán aztán elkezdett érdekelni az elfeledett író, operett szerző, költő, zeneszerző munkássága. A neten olvastam róla jót, és rosszat. Én jobban szeretek az alkotóról az eredeti művek alapján képet alkotni. Az első utamba kerülő regényét a Városligetet rögtön meg is vásároltam.

varosliget2.jpg

Amíg a Városligeti múzeum negyed kialakítása el nem kezdődött csak a Városligeten keresztül gyalogoltam munkába menet és jövet. A felfordulás miatt aztán kerültem ezt az útvonalat, de most a könyv miatt kivételt tettem. A képeket magam készítettem a Városligetben. A regényből a bevezetőt a képek közé másoltam. A szöveg az eredeti kiadásnak megfelelő, ezért az érvényben levő helyesírási szabályokat sem alkalmaztam.  

varosliget3.jpgELSŐ FEJEZET, amelyben a krónikás váratlanul visszakocsizik a múltba és ott áll a Városliget bölcsőjénél.

Városligeten keresztül bandukoltam haza. Csöndes a szép, nagy alföldi kert mostanában, igen nagyon csöndes. Csak a környéke zúg, morajlik, világít. Ide hallatszik a nagy nyári mulatókertből a hullámvasút utasainak dévaj rikoltozása. Zongora-verklik hangfoszlányait hordja ide a szellő. A nyári ég vöröses fényben veri vissza az Andrássy-út sugárzó, világító lámpáit.

Mentem, ballagtam a kihalt Stefánia-úton. Egyszerre csak, mintha álmodnék… trap-trap! Megállott mellettem egy kocsi. Csöndes, kesernyés, tisztelettudó hang szólt felém a bakról:

— Tessék beülni, tekintetes úr.

Mostanában megint feltűntek az egylovas kocsik, éjjel, a Városliget környékén. De ez, amelyik most csöndesen, szinte félénken megállott mellettem, rendes, szabályos fiaker volt, csak éppen, hogy a rendszám nem pislogott a lámpa kristályüvegén.

varosliget4.jpg

Szó nélkül beültem a kocsijába. Azzal a cuppantással indította meg a lovakat, amit annyiszor hallottunk a régi időkben. És már robogtunk, száguldottunk is a Víztorony felé. Különös utazás volt, egymagamban, sötétes fél-homályban, kocsin végigjárni azt az utat, amely olyan hangos, színes, virágos volt valamikor. Jöttek, tovatűntek, elrohantak mellettem az álomfogatok, sorra mind. A Víztoronynál megszólaltam:

— Forduljunk meg.

Azt mondja a kocsis:

— Úgy-e már békében is kocsikázott itt az Úr?

— Miből gondolja?

— Hát csak abból, hogy megkerültük a Víztornyot és visszafordultunk. Ezt a szabályosságot csak azok tudják, akik akkor tanulták .

Gondolkozott egy keveset, azután hozzátette:

— Ma már kevesen tudják.

Azt feleltem:

— Hát igen, egyszer-kétszer én is végigkocsiztam itt, mikor még nagy kocsikorzó volt. Jogász-koromban.

Mosolygott az öreg kocsis:

— Igen, a jogászok ők szerettek a legjobban kocsikázni, de ők fizették a legkevesebbet. Sok baj volt velük.

— Ugyan, melyikkel nem volt baj?

— Bizony kérem, akkor mindegyikkel baj volt. Állandó harc volt a pasasérral, de csak megegyeztünk végül mégis valahogy. Könnyen beszéltünk akkor, hát persze, hogy nagyon durcásak voltunk, kérem. Olyan durcásak voltunk kérem, hogy azt is mesélték, hogy egyszer egy nagy magyar író úr kiszállt az egyik kocsiból, kifizette a fiakerost, aztán tréfásan revolvert fogott rá és azt mondta: — Na most, köszönje meg a borravalót, szépen, finoman, ahogy dukál.

varosliget5.jpg

A Víztorony kanyarulata után lépésben kocogtunk visszafelé. Megjegyeztem:

— Előírás szerint.

A kocsis újból bólintott, elismerően:

— Jól teccik tudni a leckét.

varosliget6.jpg

Hallgattunk. Azt hiszem, valamennyien a múltra gondoltunk, ő is, én is, talán még az öreg lovak is. Azután azt kérdeztem tőle:

— Hogyan jutott eszébe kijönni ide a kocsival? Mostanában kijárok. Majdnem mindig akad valaki, aki felkéredzkedik a kocsimra. Idősebb emberek ... akik tudják mi volt ez valamikor.

— De most, először mi hozta ki a Stefánia útra?

— Teccik tudni, az úgy volt. A kocsit megtartot-tam, tehetem, már akkor félretettem pénzmagot, jócskán, amikor még jól ment nekünk. Igáslovakat tartok, megfér közöttük ez a két vasderes. A múltkor telefonál az egyik hotelportás: fogjam be a két lovat, mert idegen úr akar kocsikázni a Stefánia-úton végig. Hát érte mentem. Öreg úr volt, persze, hogy öreg úr volt, de olyan egyenes volt, mint a nádszál. Beült a kocsiba, aztán itt a Csömöri-út körül azt mondta: álljak meg. Persze, hogy megálltam. Láttam közben, hogy nagyon homályos-harmatos lett a szemüvege. A feleségem, aki verseket olvas, aszondta: biztosan megcsókolt itt valakit vagy negyven-ötven évvel ezelőtt, hát azt siratja. A kihalt Park Klub elé értünk. A vén kocsis A lovak közé csapott. Megindultunk, de még visszaszólt. Csak annyit mondott: De furcsa, bolond emberek is vannak a világon...!

varosliget8.jpg

Sötétes alkonyat idő szállott a városkertre. Az öreg kocsis feje besüppedt a válla közé ... , trap, trap, a lovak patája ütemesen kopogott a ledöngölt úton. És egyszerre felém áradt a múlt ... igen, áradt, színek, árnyékok, muzsikák jöttek mindenhonnan. A fák, mögött szinte éreztem a régi zsombékos mocsarat, a nádasból, az ökördűlő ingoványból rám meredt az egyetlen, magányos sír ... egyszerre az első fűzek lombosodtak, majd a jegenyék nőttek ki a ködből hirtelen az égig és rohanva jöttek a kocsi elé ... arcok a múltból, akiket még nem láttam, akiket már nem látok, akikről tudtam, hogy élnek, szeretnek, lobognak és azután eltűnnek, álomfogatok suhantak mellettem, terraszok teltek meg szép, nagyrangú hölgyekkel, egy nagyon magas, karcsú asszony jön le a „Király pavillon" lépcsőjén, legyezőjét arca elé tartva. Aranyszínű rezgő nyárfalevél hull, hull, szelíden simul a földre ... elér a királyfi hangja, amely ott csendült az Ipar nagy háza előtt: „Imádott hazánk ..." Igézetes szép asszonyok, kapisonok, puffok, turnűrök, fátylak, nagy rózsás kalapok ... emberek, emberek, emberek, egyszerre mind ott suhantak mellettem, a ködben, a múltak homályában, emberek, sorsok, villanások, nevetések, haragok… egy csomó élet, a sok ezer, százezer közül, akik itt éltek ebben a mosolygó tündérálomban, amelyre most egy-két furcsa, megszállott pillanatban visszatekintek a nagy magyar költő „megszépítő messzeségén" keresztül !

varosliget9.jpg

Így vitt engem vissza a föltámadt kétfogatú multba. Élt a mult, tovább jöttek, rohantak velem az álomalakok, néhányan a sok-sok érdekes figura kö-zül. A szívemben tovább szövődött a mese ...! És ím, ennek az alkonyati kocsizásnak eredménye ez a könyv, a pesti városerdő meséje!

varosliget10.jpg

Milyen különös, hogy e szép nagy kert, melyben most virágok és szerelmek nyílnak, ahol kaosszá sikolt esteLennen a széleiről beszűrődő muzsika, ahol a tékozló és gondtalan pesti múlt jár lábujjhegyen, e szép nagy alföldi kert első tulajdonosai fehérarcú, sehova se tekintő, madártestű és imádságos lelkű apácák voltak, akik ott laktak vala a Nyulak-Szigetén, mely dunai szigetnek a Szent Margit nevet adta később a hálás és a buzgó utókor.

Új-Bécs földjének nevezték előbb a mostani Városliget területét, amely azután Dicsőséges Mátyás király uralkodása után Pest külvárosává lépett elő. Az Új-Bécs nevet sem szerette sokáig, akár a kacér szép asszony, minduntalan másnak a nevét viselte. Első Lipót „Szent László földje" elnevezés alatt egyesíté Pesttel és a városnak ajándékozta. A pesti polgárság a ligeti földet sokáig „Ökör-dülő"-nek hívta. Mert hát csak mocsár volt itt, legelő, de néhol rét is zölden az ingoványos zsombék között. A mocsaras rész először az Úr 1755. esztendejében szúrt szemet a magisztrátusnak. Beültették tehát fűzfával, mintha csak megsejtették volna, hogy nemsokára elkövetkezik Mária Terézia híres erdő-törvénye, fásító buzgólkodásra való felhívása.

varosliget10.jpg

Mármost az volna a logikus, hogy ez az erdőtörvény, újabb fák ültetésére, kerti szépítésre nógatta a pesti derék polgárokat. Dehát ahol fák suttognak, madarak csicseregnek és virágok nevetnek a magas fűben, az efféle „bájdús" környezetben rendszerint poézis van, ámde mit keresne ott a logika/ Jelen esetben is éppen megfordítva történt, mint ahogyan várni lehetett volna. Nemhogy új fákat ültettek volna a pesti „szépítész"-ek, de a már meg fogant fűzeket is kivágták az ingoványos partok széléről. Meg aztán a nagy királynő egy kicsit mással is el volt foglalva, mint az ökördűlői fűzfákkal ... Többek között egy olyan növekedő fával is, amely minden példaszó ellenére, kivételesen az — égig ért. Furcsa neve volt ennek a fának, furcsa és ijesztő. Úgy hívták, hogy: Revolucio.

Szegény Ökördűlő. Már-már úgy tetszett, ha nem jön egy erősebb akarat, akkor még sokáig sivár posványosodásra van ítélve, a poros kis Pesth határában. Dehát ez az erős akarat megérkezett II. József személyében, aki tudvalevően Mért apróbb dolgokkal is pepecselni. Az ő szigorú rendelkezése folytán megkezdték a díszkert szabályozását. Megint más nevet kapott. Ezúttal Újvároserdő lett a neve. Érdemes följegyezni, hogy ki is volt akkor a pesti polgármester. Jeles ember volt, Hülff Móric volt a neve. Hülf polgármester úr hivataloskodása alatt, az 1785. esztendőben kezdték meg az akácok és szederfák ültetését. Annyira hiány vala még akkor itt fában, hogy az első csőszi állapotba is egy „fát" ül tettek. Ennek aztán fele se tréfa. Ugyanis a liget első csőszét, amint az a városi annalesekből hivata-losan megállapítható, úgy hívták, hogy: Tréfa János.

varosliget7.jpg

Boráros János polgármester úr indítványt tett 1794-ben, hogy az Újvároserdőn építsenek mulató-és üdülőhelyet. Nagy lelkesedés, helyeslés és öröm támadt Boráros indítványa nyomán, amelyet a tanács azonnal elfogadott. Azonban kivitelre mégsem került a dolog, az átalakítási, rendezési, építészeti programmot nem lehetett megvalósítani, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tanács nem sok idő múlva, meglepetésszerűen, váratlanul, bérbeadó az egész „ligetkomplexumot" a hercegprímásnak, gróf Batthyány Józsefnek. Még pedig nem csekély időre: huszonnégy esztendőre. A hercegprímás ez idő alatt köteles volt díszkertté alakítani a területet. Azaz csak köteles lett. volna, de ezúttal is, sötéten S váratlanul közbeszólt a mindennél hatalmasabb úr. Közbeszólt és intézkedett. A hercegprímás félesztendővel a bérleti szerződés megkötése után, az 1799. esztendőben meghalt. A bérleti jogot öccse, Tivadar gróf örökölte. Biztatta, noszogatta a jeles magisztrátus Tivadar grófot. Mi lesz a kerttel? A ligettel? A tóval? A fákkal? Dehát Tivadar nem törődött sem a kerttel, sem a tóval, a fákkal is csak annyiban foglalkozott, hogy sorra-rendre kivágatta őket.

varosliget11.jpg

A tanács eleinte tanácstalanul állott Tivadar különös fásítási módszere előtt. „Tivadar — Tivadar Isten tudja, mit akar" —, talán azért vágatja ki a ligeti fákat, hogy szebbeket, díszesebbeket ültessen helyükbe? Dehát a fák csak fogytak, új cserje, új fa-csemete nem igen mutatkozott, úgyhogy végül is a városi urak visszavették a bérletet Tivadar gróftól. Ez történt 1807-ben.

Az 1808. esztendő aztán fordulópontot jelent a Városerdő életében. Mert hát olyan a díszkert, mint a szépasszony, díszíteni kell, öltöztetni kell, szakértő kezébe kell adni és főleg: nem kell az aranyat-ezüstöt sajnálni a szakértőtől. Ebben az esztendőben meg-alakult Pest városában a királyi szépítő bizottság. És a bizottság elnöke: maga a Nádor ! Akik ma a Városligetben sétálnak a százados fák alatt, a cserfák törzsei között, a széles utakon, a mosolygó virágágyak, a kutak, a fehér és csokoládé-színű szobrok között, nem is sejtik, hogy a Városligetet egy ember álmodása és tehetsége, sőt áldozatkészsége varázsolta oda a régi Ökördűlő helyére. Sokan még ma is Batthyány-erdőnek nevezik (mert egy-ideig a büszke Tivadar gróffal is el volt jegyezve a szép kert, dehát — tudjuk — ez az eljegyzés idő előtt fölbomlott), ám nem ez a büszke név ragyogja be a Liget múltját, hanem egyszerű pesti polgárnak, Nebbien Henriknek a neve. Az ő átalakítási terveit jutalmazta József Nádor kétszáz arannyal S Nebbien ezt a kétszáz aranyat azonnal a Liget szépítésére ajánlotta fel.

A Nádor száznyolcvanegy vadgesztenyefát ajándékozott, majd platánokat vásárolt a híres Prónay-féle kertészetből. Ezeket aztán szépen, ízlésesen ültette Nebbien, majd a „Nagyszigetre" majorságot, kocsmaépületet tervezett. Minthogy pedig ez a Nagysziget nehezen vala megközelíthető, hát egy hírös bécsi szitakötőmestertől, bizonyos Anton Frigyestől terveket kért egy kis „dróthidacska" fölállítására vonatkozóan. El is készült a híd, a feljegyzések szerint 2340 pengő-forintba került. Távolabb azért egyideig még ott éktelenkedett a zsombékos, békanyálas vadvíz. Élőlény nem járt arra felé, szomorú, kietlen, sivár tájék volt az. Valaki mégis lakott ott. Egy halott.

Híres pesti fiskus volt, amíg élt. Grassalkovich Antal herceg jogi tanácsosa, Pesth városának érdemes jeles és tisztelt polgára. Odaköltözött, egy piramiskő alá. A saját maga akaratából. A sírkőre egyetlen szót vésetett. Ezt a szót, hogy: Fuit.

varosliget13.jpg

Úgy állott ott sokáig ez a magányos sírkő, arccal fordulva a távoli zegzugos, poros Pest város felé, mint egy kőbe vésett vádbeszéd. Ma már úgy fest a suttogó lombok alatt, dáliák és jázminbokrok között, szerelmes párok boldogságának aranyfelhőjében, mint a kiengesztelődés, mint a megbocsájtás. Kipp-kopp szinte hallatszik egy hatalmas, sötétkék batár elé fogott lovak patáinak a koppanása, künn az ország útján, a „macskaszem" kövezeten. Dübörög a kerék hatgalléros köpenyegbe burkolt, csontos arcú férfiú tekint ki belőle. Horváth Jakab Péter ügyvéd úr vágtat itt elmúlt régi életében a ligeti sír felé. Kezdődik a mese!

MÁSODIK FEJEZET, amelyben megismerkedünk Horváth ügyvéd úrral, szegény Horváth úr pedig megismerkedik a végzetes szerelemmel.

varosliget12.jpg

A könyv elektronizálásával eddig jutottam. Ha egyszer időm engedi, folytatom. Remélem, lesznek majd új képek is a Városligetről. Az biztos, hogy mostanában nem fogok gyakran menni, mert a levegőt sokkal rosszabbnak érzetem, mint a házak között az utcán. Remélem, a maradék fák azért túlélik ezt a megbolygatást.

Szerző: MULTMENTO  2018.03.24. 06:22 komment

Címkék: könyv emléktábla szakrália

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr2613740522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2018.03.24. 18:26:10

Várom a folytatást. Valahogy úgy tűnik nekem, kellemesebb lesz annak olvasása, mint a jövőre gondolás.

MULTMENTO 2018.03.29. 20:23:37

@aranyosfodorka: Amíg építkezések bonyolódnak a Ligetben, kerülöm. Rosszabb most ott a levegő, mint a főutcán. Csak az ősi fák bírják ki! Ha az időm engedi teszek be meg régi ligeti történeteket.
süti beállítások módosítása