Már harmadszor kaptam történetet Ani barátomtól a blogomhoz. A mostani történetet a pezsgősüvegünk ihlette, melyet a régi faluszéli kis házunk padlás lomtalanításakor találtunk. A padlást ki kellett üríteni, mert a tetőt javítani kellett, azaz teljesen felújítani, mert a cserepeket nagy része már menthetetlen volt, és a tető ácsszerkezete is az összedőlés határán mozgott, és csak a meghajolt tűzfal tartotta. Egyszerű kis falusi ház, melyben vasutas dolgozó élt családjával. A padláson találtam a pezsgősüveget és a lámpát is, melyről előző posztomban írtam. Feleségem nem igazán értette, hogy mit keresett a ház padlásán a pezsgősüveg. Anyósom, akinek az volt a szülőháza, már érdekes történeteket mesélt az édesapjáról. Például tőle tudom, hogy gyöngéje volt a zsebóra és falióra, és ezekből is a legszebbeket, legjobbakat használta. Egyszer haza is ment egy igencsak cifra faliórával, mely félkor és egészkor is zenélt, de nem is akárhogy, igazi fülbemászó zenét játszott. Nagypapa nem is hagyta ki az órazenét, ezért nagyon gyakran szaladt be az udvarról dologidőben is, hogy az óra zenéjét halhassa. Valószínűleg ettől a nagyapától örököltük ezt az eldugott pezsgősüveget. A történetet, ugyan Ani barátom „csak kitalálta”, de Nagyapát ismerve, akár igaz is lehet.

A pezsgősüveg 

Dédnagypapa boldogan sietett hazafelé. Többször is megtapogatta a zsebét, megvan-e még a nyereménye! Bizony bizony, mert olyan történt vele, ami nem sok emberrel esik meg. Vett egy lutri szelvényt, persze nagy titokban, mert ha az asszony megtudta volna, hogy efféle mihasznaságokra költi a garasokat, kapott volna...Szóval vett életében először egy lutri szelvényt, és életében először nyert vele. Na jó, nem a főnyereményt nyerte meg, de így is szép kis summa lapult a zsebében.

Amiről egyenlőre csak ő tudott, mert ugye az asszony....
Vajon mire is kéne költenem?Mit kéne vennem belőle? Ezen járt az agya. És ha vesz valamit, akkor mit fog mondani az asszonynak, honnan volt rá a pénze?Lázasan gondolkodott. Találtam talán a pénzt? Eh ki hinné ezt el? A felesége biztos nem. Pénzjutalmat kapott a munkájáért? Drága asszonyának az lenne az első dolga, h berobog a főnökéhez, h könnyes szemmel megköszönje. Akkor honnan lehet még pénzhez jutni? Nyerni lehet esetleg kártyán! Juj! Ezt aztán tényleg nem  mondhatja.
És mi lenne, ha meg sem mondaná az asszonynak?Venne a pénzből esetleg valami finomságot magának, csak magának, amit meg lehet enni vagy inni. Eldugná, és így csak az övé lehetne. Meg persze a nagy titok is. Ez az. És már tudta is, hogy mit fog a nyereményből venni. Egy finom üveg Törley pezsgőt. Mindig is meg szerette volna kóstolni, de a felesége azt mondta, ez pazarlás lenn. Igyon csak szépen fröccsöt. Mit kell neki pezsgővel urizálni?
Igen ez az. Erre fogja költeni. És már érezte is a szájában a finom drága pezsgő mámorító ízét.
Gyorsan befordult abba az utcába ahol meg lehetett vásárolni a drága nedűt, és mielőtt meggondolhatta volna magát, megvette. Nagy titokban a kabátjába csúsztatta, és már loholt is hazafelé.
Otthon mintha mi sem történt volna, azt mondta fölmegy a padlásra, mert egérmotoszkálást hall, és kihelyez egy-pár egérfogót.
Azt jól teszed. — visított az asszony, aki nagyon félt a bundás kis rágcsálóktól.
Dédnagypapa persze semmiféle egérfogókkal nem törődött, csak azzal, hogy hova dughatná az értékes italt a gyönyörű karcsú üvegében. Végül talált egy zugot, ahová gondosan bedugta.
Az elkövetkező napokban csak az alkalomra lesett, hogy fölmehessen, és megkóstolhassa a csodás italt. Amire várt el is jött. Felesége komissiózni ment a városba, és ez tudvalevőleg hosszú időt vesz nála mindig igénybe.
Dédnagypapa föllopakodott a padlásra és előhúzta a rejtekéből a drága pezsgőt. Óvatosan bontotta ki, benne gyöngyözött az illatos zamatú ital. Először csak kicsit kortyolgatott, de mert nagyon ízlett neki, egyre nagyobb slukkokat húzott az üvegből. Hogy hogy nem, de végül még egy kis dalt is elkezdett magában dúdolgatni. Ez lett a veszte, mert nem vette észre nagy jókedvében, hogy hazajött az asszony! Akinek azonban olyan volt a hallása mint egy denevérnek és az orra mint egy vadászkutyának.
Papus! Hol vagy? — kiabált lentről.
Itt vagyok szívecském. Nyugtatta meg az asszonyt nem sok sikerrel kapatos hangon Dédnagypapa.
Mit csinálsz Te ott fönn? — gyanakodott tovább a felesége, és már indult is fölfelé.
Dédnagypapán kitört a pánik, és a pezsgős üveget a maradék itallal az alján olyan sebtében és olyan jól sikerül eldugnia, hogy másnap már hiába kereste, sehol sem lelte meg.
A pezsgősüveg jó 80 év múlva került elő, de akkor már senki sem emlékezett erre a történetre. Lévén ez Dédnagypapa titka maradt.
 
Képek: A faluszéli kis ház és teteje felújítás előtt.

 

Szerző: MULTMENTO  2010.09.27. 08:27 5 komment

Címkék: üveg papír épület

A bejegyzés trackback címe:

https://multmento.blog.hu/api/trackback/id/tr662326055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.09.29. 19:34:44

Hát a kép a cserepekről jobb mint a történetke:-)))))
Nagyon tetszik ez a foto.

MULTMENTO 2010.09.30. 08:37:03

@sudi4: A blog törzsolvasója email-ban ezt írta: "Akkora forgalmad lesz a blogodon,hogy majd alig fogod győzni!Olvastam a "pezsgőst" is,aranyos."
A mohás cserép tényleg szép volt, sajnos le kellett cserélni és már csak fotón maradt meg ez az állapot. Én is szertek gyönyörködni benne :-)))

2010.09.30. 12:23:27

Lehet hogy meg kéne írni a szódásüveges történetet is?
Megpróbálhatom, és majd átküldöm, hogy hogy tetszik.:-)))))

MULTMENTO 2010.09.30. 13:09:20

@sudi4: Szívesen látom az újabb történeted, mert ezekkel lesz igazán élő és teljes a blog :-) Ezen kívül előkészületben olyan tárgyak jönnek, melyekről Te nem történetet, hanem regényt tudnál írni.

2010.09.30. 17:10:18

Juj de izgi!Lássuk a medvét!Írásra fel!!!
süti beállítások módosítása