Barátom küldte az alábbi százmilliós pengőről készült fotót. Ez bizony egy igen nagy címletű papírpénz, ha a II. Világháború előtt lett volna a nagyapjáé sok mindent megkaphatott volna érte. Aztán a háború után kerülhetett rá a fényképen is látható három idézett dalszöveg részlet:
"Hiába menekülsz, hiába futsz .A sorsod elől,futni úgyse tudsz."
"Majd ha(hogyha) nékem sok pénzem lesz,felülök a repülőre."
"Ma rád gondoltam s megdobbant a szívem,oly rég volt..."
Elgondolkodtató, hogy miért került rá éppen ez a három nótaszöveg. Én úgy gondolom, hogy ez csakis egy kiskocsmában történhetett. Barátom nagyapja a vacsora után fröccsöt ihatott. Több pohár ital után gondolta, nótázik egy kicsit. A kezébe eső papírpénzre fel is írta azt a három nótát, melyet a kocsmazenésszel akart elhúzatni. Gondolta, mint a háború előtt majd a hegedűvonó húrjai közé teszi a pénzt. A zenész eljátssza mind a hármat, ő pedig dalol. A nótákat fel is írta a pénzre. Aztán arra jött a zenész. Főhősünk a már előkészítetett pengőt a vonóba rakta. Aztán ….
Én úgy gondolom a zenész visszaadhatta a pénzt azzal: „Ennyi pénzért én ezt a három nótát magának el nem húzom !”
Gondolom ez így történt. Amennyiben ennyi pénzért elhúzták volna barátom nagyapjának a nótáját, akkor ez a pénz nem maradhatott volna meg, és az én blogbejegyzésem sem készült volna.
